Sneider és Varga-Damm: Jakab csak egy báb, Vona baráti köre irányítja a Jobbikot; ezer aktív tagjuk sincs már

Sneider és Varga-Damm: Jakab csak egy báb, Vona baráti köre irányítja a Jobbikot; ezer aktív tagjuk sincs már

Egy érdekes Azonnali-interjú azoknak, akik közelebbről szeretnék szemlélni ennek az undorító bolsevik bagázsnak a rothadását – hiszen valljuk be: jólesik. Mert nagyon, de nagyon rászolgáltak.

– Szavatartó embernek gondolják-e magukat?

Sneider Tamás: Igen.

Varga-Damm Andrea: Hogyne.

– Akkor miért nem adták vissza a mandátumukat, mikor a Szent Koronára tettek esküt, hogy ha azt kérik önöktől a Jobbikban, akkor megteszik?

S.T.: Tőlem nem kérte senki, hogy adjam vissza a mandátumomat. 

V-D. A.: Tőlem kérték, de azt se szabályosan. Az eskü egy szimbolikus dolog, aminek a szövegét szinte senki sem ismeri. Ebben az szerepel, akkor adjuk vissza a mandátumot, „ha a magyarság szent ügyének képviseletére alkalmatlanná válunk”. Utóbbi többet jelent annál, minthogy én egy törvényjavaslat kapcsán milyen javaslatot teszek a szavazásra. 

Ráadásul a mandátum visszakérését szándékosan nem is vették bele a Jobbik alapszabályába, nincs ilyen joga a párt elnökségének, ez Alaptörvény-ellenes lenne, az Alaptörvény ugyanis védi a képviselőt, és kimondja, hogy az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók. Megválasztásuk után a képviselők jogilag függetlenné válnak választóiktól, nem lehet őket utasítani, beszámoltatni és képviselői tevékenységük vagy leadott szavazatuk miatt visszahívni. A parlamentben állásfoglalásukat szabadon, lelkiismeretük és meggyőződésük szerint alakítják ki, és ennek megfelelően szavaznak. Engem ráadásul írásban fel sem szólítottak, csak a sajtón keresztül üzentek, de annak semmi köze az eskühöz, hogy egy politikai közösség hogyan szavaz, hiszen ráadásul a politikai felelősség a vezetőségé. Hozzáteszem: a szavazás eredményét még egy napig vissza lehet vonni, de ahelyett, hogy ezt tették volna, a szavazás után két órával már elkezdték csinálni a cirkuszt velem szemben.

Nagyon durva stílusban kezdett támadni Szilágyi György, Nunkovics Tibor és Gyöngyösi Márton, Z. Kárpát Dániel, majd egyszer csak beleszólt a levelezésbe az informatikai igazgatónk – aki nem volt beavatva, mi velem a cél –, hogy nem követtem el szakmai hibát. 

S.T.: Elképesztő tiszteletlenül, az emberi méltóságot figyelembe nem véve írtak Andreának. 

V-D. A.: Úgy bántak velem, mintha nyilvánosan a Kossuth tér közepére piszkítottam volna. Éreztem én, hogy túlzás ez a cirkusz. 

– De később a Jobbik vezetősége arra panaszkodott, hogy Varga-Damm Andrea csúnya hangnemben írt egy posztot a Facebookon a szavazás után, amit aztán törölt.

V-D. A.: Én elmagyaráztam abban a bejegyzésben, hogy miről szólt a törvény. Lehetséges, hogy néha az ember keményebben fogalmaz, de Magyarország tragédiája, hogy sok politikai erő az emberek hiszékenységére épít hazug állításokkal, ahogy a Fidesz is. 

S.T.: Visszatérve: az, hogy a Jobbikban jelenleg teljes anarchia van, nem tudják, milyen jogszabályok vannak, például vissza lehet-e hívni egy parlamenti alelnököt csak úgy, arra vezethető vissza, hogy egy nagyon erőteljes szakmai leépítés zajlott a pártban. 

– A vezetőség ezt úgy fordította le, hogy nagyon sokan évek óta nem csináltak semmit a pártban, őket küldték el. 

S.T.: Ez nem igaz, a legszorgalmasabb, legjobb tudással rendelkező embereinket küldték el. 

V-D. A.: És a legtisztességesebbeket. 

S.T.: Akik pedig még értik a szakmájukat, és maradtak, már azok is lelketlenül végzik a munkájukat, mert már meg sem kérdezik a véleményüket.

– Nyilván önöket a pártban háttérbe kívánták szorítani. Erre lehet azt is mondani, hogy önök ezen megsértődtek, és cserbenhagyták a bajtársakat.

V-D. A.: Ország-világ előtt azt írták rólam, hogy becstelen vagyok, ezt nem háttérbe szorításnak hívják…

S.T.: Nem a háttérbe szorításunkra játszottak, hanem a kizárásunkra. Itt nem arról volt szó, hogy értelmes emberek leülnek egymással, és átbeszélik a dolgokat. Jakab Péter a Jobbik volt elnökéhez – vagyis hozzám – csak egyetlenegyszer szólt a megválasztását követően: mikor vissza akart engem hívni a parlament alelnöki posztjáról. Még a pártvezetés átadása-átvétele sem történt meg köztünk. Vona Gábor anno nekem egy héten keresztül magyarázta, mik a Jobbik problémái, mikor átvettem tőle a pártot. Ők viszont még arra sem voltak hajlandóak, hogy kérjék a pártelnöki lemondási nyilatkozatomat, mint ahogy ezt én korábban megtettem Vona Gábortól, hogy könnyebben jegyeztethessék be az új elnököt. 

Ennek köszönhetően még mindig én vagyok papíron a Jobbik elnökeként bejegyezve – csak május 12-én lejárt a mandátumom, így az én mandátumom már nem, Péteré pedig még nem hatályos. Itt már nincs szakmaiság.

– Mégis: a Jobbik közösségének nem lett volna jobb, ha önök maradnak a frakcióban? A kilépésükkel erőforrásokat veszít a párt, ráadásul kifelé is látszik, hogy konfliktus van. Nem kellett volna a frakciótagságért Jakab Péter elnökségét lenyelni? 

V-D. A.: Az az igazság, hogy folytatták volna az ellenünk indított hadjáratot, ha nem most, akkor egy hónap múlva. Az én ügyem sem véletlenül alakult úgy, ahogy: szándékosan felépítették, direkt nem bírálták felül az „igen” szavazatomat a törvényjavaslatra. Hozzáteszem: az ember nagyon sok mindent elvisel a tagságért, de hogy azt mondja nekem a frakcióm és az elnökségem, hogy nem akar velem közösséget vállalni, az nagyon megalázó volt. Az elmúlt 30 évben nem volt arra példa, hogy egy parlamenti párt a saját országgyűlési képviselőjét meghurcolja, pedig nagyon jól tudjuk, hogy minden frakcióban vannak feszültségek.

S.T.: Mi ketten vagyunk a pártból, akik a legtöbbet jártuk az országot, ezért nagyon jól ismerjük a tagság véleményét.

– Ez ugyanaz a tagság volt, amely Jakab Péteréket nagy fölénnyel megválasztotta. 

S.T.: Úgy, hogy nem volt ellene induló. 

V-D. A.: Tegyük hozzá, Jakab Péter annak ellenére kapott 90 százalék alatti eredményt a megválasztásakor, hogy egyedüli jelölt volt, ez azért árulkodó. Korábban Vona Gábor így 97 százalékot kapott. 

S.T.: Ami még a tagságot illeti: egyértelműen gyors a leépülés. Mikor Bencsik János és Bana Tibor kiléptek, megyéket vesztett a Jobbik szervezete. Ugyan papíron tizenegyezer tagja is van a Jobbiknak,

de én a januári tisztújításon háromezer aktív Jobbik-taggal tudtam számolni, ez a szám pedig – mielőtt a velünk kapcsolatos mostani események elkezdődtek volna – már ezer főre csökkent le.

– Az lesz a Jobbiknak Jakab Péter, mint az SZDSZ-nek Retkes Attila volt? 

S.T.: A Jobbik most jól láthatóan lefelé tart.

V-D. A.: Simán. 

– Azért van, amit Jakab Péter mégiscsak jól csinál? 

S.T.: Péter szóvivőként nagyon jól szerepelt, és nagyon sokat készül a parlamenti beszédeire. Én nem lennék képes ennyi időt fektetni egy felszólalásba. 

V-D. A.: Igen, akár egy napig is készül egy ötperces beszédre. 

S.T.: Bill Gates-nek is jó tulajdonsága, hogy egy 15 perces előadásra két hétig készül. Ugyanakkor más kiemelkedően pozitív tulajdonságot már nem tudnék Péterrel kapcsolatban említeni, 

emberek közé nem jár, nem kommunikál a társaival.

V-D. A.: És elnökként sajnos nem ő irányít. 

– Tehát önök szerint Jakab Péter csak egy báb? 

V-D. A.: Igen, ez látható… 

S. T.: … csak ő nem látja. Amikor az elnökség elé kerül valamilyen javaslat, amire rábólintanak, az addigra már átmegy előzetesen egy kisebb csoport szűrőjén. 

– Akkor kik vezetik a pártot? 

S.T.: Egy szűk kör. Egy-két alelnök, a többiek pedig külső személyek. 

Közülük a Jobbik kommunikációs igazgatóját, Béres Ferenc Attilát ki lehet emelni, illetve Jakab Péter egyik munkatársát is. És persze ott van Gyöngyösi Márton is, aki nagyon csendes ember, de azért…

– Gyöngyösi már az ön elnökhelyettese is volt. 

S.T.: Igen, és nagyon jól együtt is tudtunk működni az első időszakban. 

– De akkor mi történt? 

S.T.: Ezt tőle kéne megkérdezni, nekem soha semmi bajom nem volt Mártonnal, de tudom, hogy ha a szemembe nem is, de a hátam mögött nagyon támadott engem január óta. 

– Akkor ő a legnagyobb csalódás önnek a Jobbikban? 

S.T.: Igen, mert lehet mondani, hogy az első időkben együtt mentettük meg a Jobbikot, de aztán jött az európai uniós választás, aminek ő volt a kampányarca, és hát nem sikerült jól. Míg én vállaltam a felelősséget érte, ő ezt már nem tette meg. 

V-D.A.: Nekem nagyon sok csalódásom van a pártban. Az egész elnökség, amely egy szavazat híjján arra szavazott, hogy én méltatlan vagyok az országgyűlési képviselőségre, tőlem annyi támogatást, munkát, reklámot, segítséget kapott, amelyet egyetlen politikai erőnél egyetlen képviselő sem tesz a többiekért. Az ellenzéki és kormánypárti képviselők, akik megkerestek engem, mondták, azért álltak értetlenül ez előtt, mert látták, hogy mindenkinek mennyit segítettem. 

– Arról mit gondolnak, hogy egyes emberek szerint valójában egyenesen Vona Gábor irányít a háttérben? Tegyük hozzá, ő ezt cáfolja.

S. T.: Az én véleményem, hogy Gábor időnként lehet, hogy belefolyt a dolgokba a háttérből minimálisan, de hogy jelen helyzetben már ő is partvonalra került, kiszorult ebből a szűk körből, az biztos.

V-D. A.: Szó sincs arról, hogy én azt gondolnám, hogy ő irányít bármit is. Ugyanakkor

azok a hangadók, akik most ténylegesen irányítják a Jobbikot, és Péter mögött állnak, azok az ő baráti köréhez tartoznak.

Én azt remélem, Vona Gábornak ehhez nincs köze, mert ő egy építő ember, akik viszont most vannak hatalmon, rombolnak.

– Beszéltek Vona Gáborral a kilépésük óta? 

V-D. A.: Nem, én már nagyon régen nem beszéltem vele. 

S. T.: Nekünk baráti kapcsolatunk volt, de engem sem keresett már az utóbbi időkben, talán legutóbb októberben beszéltünk érdemben. Kicsit többet is kommunikálhatott volna velem, velünk az utolsó egy évben. 

A Jobbikban ugyanis a jelenlegi vezetés próbált is olyan hangulatot kelteni, mintha Gábor mögöttük lenne, ezt pedig mások felnagyították a pártban, aminek az lett a vége, hogy már mindenki Gáborra hivatkozott.

Hírdetés

Én ezt akartam vele megbeszélni, hiszen kereszttűzbe került, amitől óvni akartam, de igazából csak egy suta SMS-váltás zajlott köztünk erről pár hónapja. 

– Így utólag visszanézve a frakcióból való kilépésük kapcsán van bármi, amiben önkritikát kéne gyakorolniuk? 

V-D. A.: Én kerestem ilyen pontot, de nem találok. Ők előre eldöntötték, hogy én bármit mondok vagy teszek, engem támadni fognak. Megszervezték ezt a színházi előadást. 

S. T.: Szeretem keresni magamban a hibát, de ebben a konkrét helyzetben én sem találtam. Pár hónapja, mikor kilépett Bencsik János és Bana Tibor, megfenyegette a Jobbik vezetősége a frakcióban maradottakat, hogy nem indulhatnak el egyéni körzetben, ha követik a példájukat – akkor valóban jeleztem egy nyilvános írásomban, hogy nem zsarolással kéne egyben tartani a Jobbikot, hanem teljesítménnyel, de a felvetésemre nem érkezett válasz a vezetőség felől. Tehát tényleg a lehető legcsendesebben töltöttük a karantént, és derült égből villámcsapásként ért minket az egész történet. 

– Nagyobb diktátornak tartják Jakab Péter, mint Orbán Vikort? 

S. T.: A saját pártjukon belül értve? Én kettőjüket egy szintre helyezném, de más a módszerük. Nem mindegy, hogy a korrupció tart össze egy pártot, vagy a terror és az elnyomás. 

V-D. A.: Orbán Viktor azért sokkal okosabb. Egyébként biztosan a Fideszben is van rengeteg feszültség, de ebből semmi nem látszik a külvilág felé, mindenkit védenek a körmük szakadtáig. Ha én egy választó lennék, és végignézném, hogy a Jobbik mit csinál a komoly képviselőivel, akkor azt mondanám magamban, hogy 

ha ez a párt a sajátjaival ezt teszi, mit fog velünk, szavazókkal csinálni?

– Tudnak még olyanokról, akik esélyes, hogy kilépnek a Jobbik-frakcióból belátható időn belül? 

V-D. A.: Mielőtt Bana Tibor kilépett volna, megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy lesz-e még kilépő. Én mondtam, hogy „nem, szó sincs róla”. Nem telt el egy hét, és Tibi kilépett. Úgyhogy ebben a kérdésben nem én vagyok a megfelelő jós.

S. T.: Most pozíciókat ígérnek az ingadozóknak. Hogy ezzel ők beérik-e, azt nem lehet tudni, így erre nem tudok válaszolni.

– A kilépések kapcsán Jakab Pétert és – az önök mondatai alapján – az őt irányító hatalmi kört szokás hibáztatnia a kritikusoknak. Mégis úgy tűnik, mintha Jakab Péter csak egy tünete lenne egy sokkal mélyebb problémákat takaró, és régebb óta tartó betegségnek. Hol kell keresni a betegség forrását?

S. T.: 2014-ben még a Jobbik eléggé egytípusú kommunikációt folytatott, és egytípusú ideológiát képviselt: az egy nemzeti radikális politika volt, habár a szakpolitikai vonulat már akkor is erőteljesen megjelent. Ennek megfelelően a választói rétegünk is homogén volt. Amikor Vona Gábor meghirdette a néppártosodást 2015 környékén, akkor indult el egy lassú cserélődés. 2018-ban már egyértelműen nagyon szerteágazó emberek szavaztak a Jobbikra, a nemzeti radikális rétegtől egészen a baloldali, vagy egyszerűen csak rendszerváltást kívánó emberekig. Akkor igazán néppárt volt a Jobbik.

Amikor a ’18-as választás után Vona Gábor egyik pillanatról a másikra visszavonult, elsőként a nemzeti radikális réteg távozott, maradtak a konzervatívok és a baloldaliak. Ezek után értelemszerűen a párt balra kellett tolódjon. Így ha akartam volna, se tudtam volna már azt az egyensúlyozó politikát folytatni, amire Vona Gábor képes volt. Zárójelben, ebben Szabó Gábor akkori pártigazgató is aktívan részt vett és segítette Vona Gábort. Úgy érzem, ennek ellenére az önkormányzati választás idejére nagyjából sikerült stabilizálni a pártot. Akkorra a Jobbik képviselői megértették azt a nemzeti, konzervatív irányvonalat, amit követni kell a sikerhez. Viszont ahogy visszavonultam a pártvezetéstől, nem ezt folytatták tovább, hanem még inkább balra tolták a Jobbikot.

– Akkor a Jobbik problémáinak, amik a látványos kilépésekben csúcsosodnak ki, Vona Gábor távozása az eredője? 

S. T.: Egyértelműen. Azt a rendkívül szerteágazó tábort, ami a Jobbiknak 2018-ban volt, sok tekintetben Vona Gábor személye tartotta össze. Ha ő maradt volna akkor, nagy valószínűséggel a Jobbik ma tényleg rendszerváltó pártként tudna működni. Ha Vona Gábor semmi mást nem csinált volna a választás után, mint pihen, majd a rabszolgatörvény miatti tüntetésekkor az élére áll a történetnek, már a 25-30 százalékos sávban mozoghatnánk.

V-D. A: Már ott is lennénk.

S. T.: Vona Gábor azért sem ment ki ezekre a tüntetésekre, mert ő is érezte, hogy ezek az emberek egy vezért kívánnak. És ha ő akkor odamegy, gyakorlatilag pajzsra emelnék, és újból a politikai harcok kellős közepén találná magát. Ezt nem akarta akkor vállalni.

– Csak egy Vona Gábor-féle vezéralkat válthatja le Orbán Viktort? 

S. T.: Kell a vezéralkat, az biztos.

– Ki lehet még ilyen vezér a jobboldalon? 

S. T.: Majd kiforrja magát. 

– Miért nem forrta ki magát a Jobbikon belül? 

S. T.: Azért, mert a Jobbik rettenetesen nehéz helyzetbe került Vona Gábor távozása után. Én lettem az elnöke, de 1,2 milliárd forintot kellett megspórolnom úgy, hogy 500 millió forint volt az éves költségvetésünk. Éjjel-nappal dolgoznunk kellett, volt, hogy a fizetésünket kellett odaadni azért, hogy ne induljon el a párt ellen a felszámolási eljárás. Halkan jegyzem meg: 

leginkább azok nem támogatták egy fillérrel sem a pártot akkor, akik most hatalmi pozíciókban vannak.

Rajtam kívül olyan ember a pártban, aki ilyen vezető szerepet vihetett volna, nem igazán volt. Meg nem lehet egyik pillanatról a másikra sem felépíteni valakit. Még azokat sem, akik az országgyűlésben politizálnak. És akkor ezekhez jön a Mi Hazánk kiválása, és a Fidesz totális támadása ellenünk az EP-választást megelőzően. Azt az egy hónapot nem kívánom senkinek, amikor úgy kellett végigmennem a párhónapos gyerekemmel az utcán, hogy nem tudtam, mikor fognak meglincselni, mert azt gondolják, hogy tolószékes rokkantakat szoktam baseball-ütővel verni szabadidőmben. 

– Ilyen incidens soha nem történt? 

S. T.: Soha. 

V-D. A.: Annyit hozzáfűznék, hogy igen, Gábor távozása nagy törés volt, 

de ha nem lettek volna olyan háttéremberek, akik ma is irányítják a pártot, és akik már Tamás elnöksége alatt is arra játszottak, hogy hogyan szerezzék meg a pártot, akkor nem keletkeztek volna olyan törések a Jobbikon belül, mint amiket ma is látunk.

Nemrég vallottam be Tamásnak, hogy láttam, ahogy a háttérből irányító emberek, elnökségi tagok arra játszottak, hogy ő megbukjon.

– Ezek az emberek ott ülnek a mostani elnökségben is? 

V-D. A.: Vannak köztük olyanok is.

– Miben nyilvánult meg ez a politikai játszmázás? 

V-D. A.: Például az EP-kampányban. Tudtunk volna egy jó kampányt csinálni az anyagi nehézségek ellenére is, ahogy ezt már megcsináltuk korábban is szinte nulla forintból. De nem, Tamást hitegették még a saját közvélemény-kutatóink is, azzal nyugtatták, hogy van a Jobbiknak akkora neve, hogy el fognak menni a szavazók. Tamást tudatosan félrevezették ezek az emberek.

S. T.: Az tény és való, hogy az EP-kampányban jelentős információhiányban voltam. Nemcsak félrevezetésről beszélek – el tudom képzelni, hogy voltak ilyenek is –, hanem arról is, hogy sok olyan információ volt, amiről mindenki azt gondolta, hogy én tudom, és ezért senki nem is mondta el azokat.

– Milyen információkról beszélünk? 

S. T.: Például a közösségi média működésének különböző dolgairól. Az EP-választás után egy héten keresztül raktam otthon össze a kirakóst, hogy hogyan is történhetett ez. És így láttam, hogy a közösségi médiában hogyan hengerelték le a Jobbikot az utolsó két-három hónapban. Hasonló módszereket alkalmaztak, mint amit a Brexit című filmben láthatunk.

– Vagyis bigdata segítségével találták ki azt, hogy praktikusan milyen tartalommal kell támadni a Jobbikot ahhoz a nyilvánosságban, hogy lenyomják a pártot? 

S. T.: Pontosan. És miután ezt egy hét alatt összeraktam, megkérdeztem még különböző szakembereket, akik meglepődve mondták, hogy azt hitték, nekem ezeket a dolgokat elmondták, és én ezeknek a politikai módszereknek a működésével tisztában vagyok. Ezeket a hiányosságokat a nyáron sikerült kiküszöbölni. Az, hogy az önkormányzati választáson a párt relatíve sikeres volt az EP-választáshoz képest, az már többek között – például az ellenzéki együttműködés adta háttér mellett – ennek is volt köszönhető.

V-D. A.: Én 2014 decemberében, a veszprémi időközi választáskor kezdtem el politikusként dolgozni. Bejelentette a Jobbik az indulásomat, másnaptól pedig már nyolc szakember dolgozott velem (volt köztük kreatívos, sajtós, Facebook-menedzser, öltözködési tanácsadó), akik egy hét alatt politikust csináltak belőlem. Ezt a típusú szakmaiságot mára teljesen kitakarították a pártból. 

– Lejár a parlamenti mandátumuk 2022-ben. Utána is szeretnék folytatni a politizálást? 

S. T.: Nekem nem szívem vágya, hogy országgyűlési képviselő legyek, de ha egyéni körzetből bekerülök a parlamentbe, arra nem fogok nemet mondani. A saját, hatvani választókörzetemben elképesztően sok szimpatizánsom és aktív csapatom van. Százas nagyságrendekről beszélünk itt, akik segítik a munkámat. Farkas Gergelynek van még hasonlóan összeforrott, baráti társaság a háta mögött. Én az enyéimmel találkoztam, és mindegyikük azt kérte, hogy induljak a választókerületben 2022-ben. Az is látható, hogy nincsen más, aki ott esélyes lenne megszorítani és legyőzni a Fideszt. 

V-D. A.: Én sem ragaszkodom a képviselőséghez. Azt szeretném, hogy tudjak tenni a magyar polgárok szebb jövője érdekében. Nem szeretnék nagyképűnek látszani, de azt gondolom, hogy a rendszerszintű gondolkodásom és a társadalom iránt érzett felelősségem és igazságérzetem predesztinál arra, hogy politikus maradjak. 

– És ha ma lenne parlamenti választás, önök kire szavaznának? 

S. T.: Egy olyan nemzeti konzervatív mozgalomra, ami létre fog jönni Magyarországon. 

– Ki fogja létrehozni? 

S. T.: Azt nem tudjuk. 

V-D. A.: De reméljük, részesei lehetünk.

– Akkor nem lett szimpatikusabb most a Mi Hazánk Mozgalom? 

V-D. A.: Dehogyis! 

S. T.: Nem, ők azt a sokszor extrém radikalizmust akarják folytatni, ami nem vezet eredményre. 

V-D. A.: Számomra a mostani helyzetben egyébként az a legborzalmasabb, hogy míg a Fidesz a Mi Hazánkkal akarta tönkretenni a Jobbikot, és nem sikerült nekik, most a saját pártunk vezetése tesz szívességet a Fidesznek. 

– Ez az új nemzeti konzervatív mozgalom miben különbözne a Jobbiktól? 

S. T.: A Jobbik jelenleg csak a baloldali szavazóknak politizál, csak feléjük kommunikálnak. Meg lehet nézni Jakab Péter bármelyik beszédét, és összeszámolni, hány volt köztük, ami a nemzet szívéhez-lelkéhez szólt volna. Nulla. És már meg sem hallgatják Jakab Péter felszólalásait a parlamentben. Míg egy fél éve, ha Péter felszólalt, mindenki odafigyelt rá, most már mindenki a laptopjába mélyed, mert csak ugyanazt a lemezt ismételgeti: „melósok, melósok, melósok”. 

És ezt úgy mondom, hogy én egy munkásembernek, egészen pontosan egy okos parasztembernek tartom magamat alapvetően. De ha engem mindig „lemelósoznának” a parlamentben, az nem tetszene.

– A nép hangja kíván lenni Jakab Péter, azt mondja. 

V-D. A.: De a nép nemcsak a „melósokból” áll, és eközben esze ágában sincs megszólítaniuk az értelmiséget, holott nekünk volt ötszázezer értelmiségi szavazónk 2018-ban.

S. T.: Az értelmiségi szálat azonnal elvágta a Jobbik új elnöksége, akiket korábban Szávay László szervezett a párt köré: egy okos, intelligens ember. 

– A Szávay-klán tagja. 

S. T.: Igen (nevet). Őt is kirakták a pártból, és ezzel megszűnt minden kapcsolatunk a Fideszből kiábrándult értelmiséggel, ami egy óriási veszteség a Jobbik számára.

– Amikor eldöntötték, hogy kilépnek a Jobbik frakciójából, egyébként egyeztettek erről a Szávay-klánnal? 

S. T.: Nem, nem is beszélek a Szávay-testvérpárral. Ők tényleg kivonultak a politikából. 

(…) 

– A Jobbikból lehet még olyan párt, amiről most beszélnek? (Jobboldali, nemzeti, konzervatív, vagy legalábbis az, amit ez szerintük jelent – Kuruc szerk.) 

S. T.: Nem látom már ennek nagy esélyét. Az utolsó szalmaszálba még mi is kapaszkodunk, de látva azt a leépülést, amiről már beszéltünk… Tudtam azt is, hogy Mirkóczki Ádám is ki fog lépni. 

– Mirkóczki megbeszélte ezt önökkel, mielőtt kilépett volna? 

S. T.: Hogy konkrétan mikor fog kilépni, azt nem, de hogy ki fog lépni, az már szinte köztudott volt. 

– Ő azt mondta, nem a Jobbikban lévő konfliktusok miatt lép ki, hanem a pártpolitikát szeretné maga mögött hagyni. 

S. T.: Nem kellett volna rábíznia a Jobbikra ezt a közleményt, szerintem ezt már ő is bánja. 

– Akkor a közös közleményben leírt okok Mirkóczki Ádám kilépéséről nem igazak? 

S. T.: Csak azt mondom, hogy ha valaki egy pártot kedvel, abból nyilvánvalóan nem lép ki. Akkor sem lép ki, ha a párttagsága plusztámogatottságot hoz. Teljesen nyilvánvaló, hogy 

mára egy nagyváros polgármestere számára a Jobbik ballaszttá, nehezékké vált.

– Összességében kimondhatjuk, hogy fognak még új pártot szervezni? 

S. T.: Ezt nem mondhatjuk ki, de azt igen, hogy segítünk bármi olyan szerveződést, ami olyan irányban gondolkodik, mint mi. 

V-D. A.: Magam szervezni nem, de segítek, ha ilyen kialakul, mert egyszerűen kell az ellenzéki oldalra egy valódi jobboldali, konzervatív erő. 

– De hallottak már ilyen mozgalomról, ami a háttérben szerveződik? 

S. T.: Nem. De azért ismerünk ilyen szereplőket, a Fideszből kiábrándult értelmiségieket, ott van a Márki-Zay Péter-féle csoportosulás is. Sok parlamenti személy is abba az irányba gondolkodik, mint mi. Ezek a szálak előbb-utóbb össze fognak érni. 

– Márki-Zay Péter akkor egy hiteles jobboldali szereplő? 

S. T.: Igen. Többször beszéltem vele, és amiben biztos vagyok, hogy ő rendkívül elkötelezett az Orbán-rendszer leváltásában. Ő valóban egy jobboldali, konzervatív személyiség, ezt is biztosan merem állítani róla.

V-D. A.: Szükségünk van mindenkire, aki jobboldali, hiteles politikus. Vannak az országban ilyen emberek… 

– Mint például? 

V-D. A.: Nem mondanánk neveket. De ha szétnézünk a politikai palettán, szerintem minden ilyen emberrel kapcsolatban vagyunk. 

– Ez a jobboldali, konzervatív alternatíva felépülhet 2022-re? 

S. T.: Jakab Péterék azon dolgoznak, hogy ez nagyon gyorsan felépüljön – de a jelenlegi Jobbikon kívül.  Úgyhogy bízzunk Jakab munkásságában!

– Lesz még szükség önök szerint az ellenzéki összefogásban a Jobbikra? 

S. T.: Nem a magunk, hanem más ellenzéki politikusok véleményét tudom elmondani, ugyanis elképesztően sokan kerestek a napokban. Ők mondják, hogy erre a Jobbikra nincs szükség, mert nem kell egy hetedik baloldali párt. Hogy az ellenzéki pártok mit és hogyan tárgyalnak majd ezzel a Jobbikkal, nagy kérdés. Az biztos, hogy a Jobbik jelenleg nincsen jó tárgyalópozícióban.

V-D. A.: A Jobbikkal való összefogásnak pont az lenne az értelme, hogy a párt a jobboldalon van, így az ellenzék az egész politikai palettát le tudja fedni, és meg tudja szólítani azokat a jobboldali szavazókat is, akik nem akarnak a Fideszre szavazni.

Egy ideje már egyébként a többi ellenzéki párt is látja, hogy egészen megváltozott a Jobbik kommunikációja, de nem merték bevallani maguknak sem, hogy így a Jobbik nem szavazati többletet hozna az összefogásba, hanem tőlük venné el a szavazatokat.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »