Bedřich Smetana, a cseh zene úttörője, Beethovenhez hasonlóan siketen komponálta meg leghíresebb művét, a „Hazám” című szimfonikus ciklust. Az 1824-ben született zeneszerző már gyermekként kitűnt tehetségével, de élete tele volt tragédiákkal: elvesztette feleségét, gyermekeit, és hallását is.
Egy kelet-csehországi faluban 1824. március 2-án született Smetana kivételes tehetsége korán megmutatkozott, hiszen ötévesen már vonósnégyesben játszott, illetve Auber A Portici néma című operanyitányának zongorafeldolgozását is könnyedén előadta. A zeneszerzést az elismert cseh-német zongoraművésznél, Josef Prokschnál tanulta. Fiatalkorát ugyanakkor nagy szegénységben töltötte, míg be nem kopogtatott hozzá a szerencse Liszt Ferenc személyében, akivel közösen alapították meg a később nagy népszerűségnek örvendő Zongoraintézetet.
Magánéletében bekövetkező szerencsétlenségek miatt (rövid időn belül első feleségétől és három gyermekétől is végső búcsút kellett vennie) Svédországba költözött, ahol éveken át a Göteborgi Filharmonikus Zenekart vezette. Felesége elhunyta után egy évvel újra rátalált a szerelem, második feleségével életük végéig kitartottak egymás mellett.
Smetana barátai körében (1865)
A külföldi kitérő után végleg letelepedett Prágában, és a cseh nemzetnek ajánlotta fel szolgálatait: többek között kezdeményezte a Cseh Nemzeti Színház felépítését, mindeközben megírta a cseh népzene elemeire épülő Az eladott menyasszony című nemzeti vígoperát. A darab óriási siker aratott. Smetanának azonban ellenlábasai is akadtak. Köztük a legjelentősebb a Prágai Énekiskolát igazgató František Pivoda. Ő úgy vélte, Smetana műveiben túlságosan épít a Richard Wagner által ihletett „német stílusra”. Smetanát a cseh zenei élet több prominens tagja – köztük Antonín Dvořák és védelmébe vette, a zeneszerző így végül győztesen került ki a konfliktusból.
Életének utolsó tíz éve viszont gyötrelmek között telt el: először súlyos torokbántalmakra panaszkodott, majd kiütések is ellepték a testét. Ám egy vadászatot követő megfázás után kezdődtek el igazán a végzetes sorscsapások: hallása rohamosan elkezdett romlani. Olyannyira, hogy az eleinte csak szédülésre és fülzúgásra panaszkodó Smetanát orvosai eltiltották mindenféle zenei tevékenységtől. A zeneszerző nem tudott megbarátkozni a süketségével, sorra járta a neves orvosokat, mindhiába. Hónapok teltek el, mire újra alkotni kezdett. Nem adva fel a reményt, hogy neve ismét felbukkan a nyilvánosságban, megírta a Hazám című szimfonikus költemény-ciklusát. Életének utolsó négy évében kezdődött el szellemi leépülése, de továbbra is komponált, amíg orvosai attól el nem tiltották. Szellemi állapotának romlásáról több levél is tanúskodik, egyikben így ír: „Kedves Barátom! Nagy sietve írok avégett, hogy vásároljon számomra húsz-harminc vörös postabélyeget, amelyiken a nagy ötös van!” A halál a prágai elmegyógyintézetben érte 1884. május 12-én. A boncolás során kiderült, hogy egyetlen alapbetegség, a szifilisz okozta az összes orvosi tünetét.
Bedřich Smetana
A nemzetének nyolc operát és még több szimfonikus költeményt ajándékozó Smetana nagy mértékben merített hazájának történelméből és tájaiból, gondoljunk például a méltóságteljesen hömpölygő Moldva folyóra. Érdekesség, hogy a zeneszerző elsősorban németül beszélt, csak később kezdett el csehül is írni, mégis nemzetének nagy alakjává vált.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
