Nemrég ért véget a 10-részes The Silo című sci-fi sorozat.
Bár az elején gyanús volt a hatalmas számú pozitív értékelés – ez szinte mindig rosszat jelez -, de a műfaj miatt megnéztem, igaz, a 3. résztől már csak félszemmel.
A téma: 10 ezer ember él egy földalatti silóban, szigorú szabályok, keménykezű irányítás alatt. A hivatalos magyarázat: azért kell így élni, mert a külvilág alkalmatlan az emberi létezésre. Akadnak lázadók, akik valamiféle igazságot keresnek. Sejtetve van, a hivatalos magyarázat nem stimmel valahogy.
Ez megy aztán vontatottan. Persze vannak benne progresszív karakterek, homokos mellékszereplő, a nők jobbak mindenben, mint a férfiak, stb., de nem ez a lényeg, ez csak a kötelező vörösfonál. Szóval nem idegesítő woke propaganda, mint a Star Trek egyes új részei.
Aztán lassan, 4-5 rész alatt megtudjuk mi is a nagy titok, amit a lázadók keresnek, rejtegetnek: hogy a külső világ szuper, minden zöld ott, madarak csiripelnek, stb.
Az is kiderül közben, szinte diktatúra szerű a belső rendszer, az eleve keménykezű hivatalos irányítás mellett van egyfajta háttérhatalom is, mely mindent a kezében tart.
A tapasztalt sci-fi néző persze sejti mi lehet, valami pokoli terv, ami miatt a siló vezetése elrejti az igazságot az emberek elől. Ráadásul fejtörést okoz, hogy bár a hatalom erős és kemény, az mindenkiről gondoskodik, a büntetések nem megalázóak, kegyetlenek, a renitenseket egyszerűen nehezebb munkára osztják be. A nemkívánatos személyek rejtett büntetése, hogy nem engedik nekik a gyereknemzést, a legnagyobb büntetés pedig a silóból való kitoloncolás, ami – ha igaz, hogy ott minden szuper – nem tűnik visszariasztónak.
Rendezés szempontjából a sorozat ezért is jó, a tapasztalt sci-fi kedvelő se tudja kitalálni mi is ez az ok. A legvalószínűbb: a hatalom a veszélyes elemeket egyszerűen száműzi, azok valahol vígan élnek aztán, a bent maradóknak meg az van előadva, hogy ezek meghaltak kint.
A nagy meglepetés a vége. Kiderül: a siló vezetése teljesen racionális, semmi gonoszság nincs, semmi rosszindulat, egy szál pokoli trev sincs, minden valóban az emberek védelme érdekében történik. A “lázadók” nagy igazsága pedig hazugság, a külső világ tényleg olyan, amilyennek a hatalom mondja: sivár, emberi életre alkalmatlan, valószínűleg atomháború utáni környezet.
Tulajdonképpen úgy tűnik – de ez nincs kifejtve a filmben – az áligazságot maga a hatalom terjeszti azok számára, akiknek kell valami több a valóságnál. S aztán a legokosabbak megértik, mi is az áligazság mögötti valós igazság, ezzel részesei lesznek a közösséget óvó vezetésnek, vagy ha nem, akkor kimennek a külső világba, ahol persze meghalnak. A kisember meg egyszerűen elfogadja a helyzetet, hisz a “szakértői kormánynak”.
A háttérhatalom tehát jóságos, s a legjobbak meg is értik ezt, aki meg mégse, az magára vessen. A nagy többség meg eleve nem is kérdez semmit, miért is tenné, mikor minden olyan szép és jó?
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
