Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója megmozgatta a felsőszeliek fantáziáját is. Összedugták a fejüket, s megszületett egy ötlet, hogy vigyék színpadra A helység kalapácsa c. komikus eposzt. Az ötletgazda, Végh Piroska úgy gondolta, olyan művet kell keresni, melyben több szereplőnek van lehetősége a bemutatkozásra. Falusi téma legyen, melyben a vidámság, az öröm, az ének, a zene, a tánc és persze a paraszti fondorlatosság is jelen van. Nos, ezeknek a követelményeknek leginkább az említett vígeposz felelt meg. A szövegkönyv elkészítése könnyűnek látszott, azonban a szereplők, főleg a mesélő alakjára nagyon nehezen talált rá. Végül e sorok írója a volt tanítványok közül ajánlotta Szabó Donátot, aki rögvest kapott az ötleten.
A mű feldolgozásához felkérték a Rozmaring éneklőcsoportot, a Kikelet citerazenekart, a Nyíló Rózsa tánccsoportot és a vezetőség tagjait, ki-ki vegye ki részét a feladatokból.
A kezdeti nehézségek leküzdése után a csapat hatalmas odaadással fogott neki a próbáknak. Daltanulás, táncos jelenetek összeállítása, a kosztümök elkészítése mind megdolgoztatta a rendezőt és a résztvevőket. Természetesen a kulisszák megfelelő kiválogatása, elkészítése is sok gondot okozott. Azonban türelemmel és akarással minden probléma megoldható. Így volt ez a mi esetünkben is. Elkészültek a ruhák, a templomi díszlet, a kocsmai kármentő, s a legfontosabb, a kaloda.
Közben tudomást szereztek a szervezők a nagyfödémesi fesztiválról, ahová meghívták a csapatot. Kicsit tartott tőle a rendező, hogy idegen helyen milyen lesz a fellépés, főleg az eltérő körülmények miatt. Ez az akadály elhárult, a szereplők mindent megtettek, hogy jól sikerüljön a bemutatkozás. A zsűri az elemzésében rámutatott a hibákra, de észrevételei jobbító szándékot tükröztek. Az esti értékelésen nemcsak a részvételt dicsérték, elismerő oklevelet kapott Végh Piroska, a rendező, aki ezzel a munkájával bebizonyította, hogy egy színdarab betanulása is lehet kiváló módszer a közösségépítésre. S nem utolsósorban javasolták az előadást elvinni Szepsibe, az Országos Egressy Béni Színjátszó Fesztiválra. Ez a hír felvillanyozta a szereplőket, s nagy buzgalommal vágtak neki a másnapi premiernek.
A versmondók közül először az iskolások álltak a közönség elé, Pulen Boglárka Fellinger Károly verseiből mondott összeállítást, mellyel a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny kerületi fordulóján ezüst sávos minősítést ért el, felkészítője Pónya Zsuzsanna. Kontár Zoltán Petőfi Anyám tyúkja című versét szavalta el, Vanko Nimród Endre és Vanko Imre szintén Fellinger Károlytól idézett egy-egy verset.
A felnőttek közül Mészáros Magdolna felidézte az unokáknak sokszor elmondott Arany Lacinak című költeményt, Farkas Erzsébet Ady Endre Őrizem a szemed című versével szerepelt. Šrámek Erzsébet pedig saját költeményeiből hozott egy csokorra valót. A közönség nagy tapssal hálálta meg a kellemes perceket. Végh Piroska alelnök pedig átadta a szervezet emléklapját a résztvevőknek.
Ezután következett az est fénypontja, A helység kalapácsa.
A falusi kovács szerelmét, Szemérmetes Erzsókot a kántor is szereti, de nem meri bevallani. Harangláb rászedi, hogy csukják be a templomban szunyókáló kovácsot, s a kántor addig teheti a szépet Erzsóknak a kocsmában. A bonyodalom akkor fokozódik, amikor a kiszabadult Fejenagy kihallgatja a kántor vallomását, majd az rávall Haranglábra. A szóváltásból vita, majd kocsmai verekedés kerekedik. Végül Bagarja segítséget hív, s a bíró ítélkezik. A kovácsot kalodába csukatja, de a szerelmes férfi megígéri, feleségül veszi Erzsókot.
Az előadás a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete összefogásából jött létre. A népi téma feldolgozása a népies elemekkel szerencsés összhangban volt az adott művel. A szereplők megmutatták, hogy Petőfi még napjainkban is aktuális, a banális témát eposzi kellékekkel felruházva pellengérezi a gyűlöletet, a butaságot.
A sikeres szereplés legyen ösztönzés mindenkinek, hogy a magyar kultúra csak közös erővel és szeretettel erősíthető megmaradásunk érdekében.
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
