Bajnokok, életműdíjasok, világsztárok, könnyek, mosolyok, vastapsok – a budapesti Év sportolója-gálán tobzódtunk a történésekben és az érzelmekben. Benyomások egy ünnepről.
2017-ben nem volt sem olimpia, sem labdarúgó-világverseny, de a magyar sport rengeteg szép sikert könyvelhetett el, és számtalan emlékezetes pillanatot tartogatott a szurkolóknak.
A Nemzeti Színházban rendezett M4 Sport Év sportolója-gála megpróbálta a 2017-es sportév minden jelentős mozzanatát felidézni. Bár az igyekezet több mint dicséretes, a sportolói részvétel pedig elképesztő, a több mint háromórás műsoridő már túlzás. Mire eljött az est kicsúcsosodása, a fő kategóriák kihirdetése, a nézőtéren és a tévé előtt ülők jelentős része is már csak kissé rezignáltan azt számolta vissza, hány díjazott van még hátra.
A Magyar Sportújságírók Szövetsége 1958 óta díjazza az év legjobb sportolóit, a mostani volt a 60. gála. Az évek során bővültek a kategóriák, míg az első időszakban csak az év legjobb férfi és női sportolóját, valamint csapatát díjazták, 1985 óta az év edzőjét is kitüntetik. 1995 után húsz évig külön értékelték az év szövetségi kapitányát is, ezt a két kategóriát azonban 2015-ben összevonták. Idén viszont megjelent egy új kategória, mivel a kiírás szerint már két ember is csapatnak számít, ezért most szétválasztották a hagyományos csapatsportokat és az egyéni sportágak csapatversenyeit.
Míg a pozsonyi Év sportolója-gála általában lazább hangvételű (vicces műsorszámokkal, humorukról ismert műsorvezetőkkel), a magyar gálán az ünnepélyesség mindenek felett áll, és ezt a kötött műsorrend is elősegíti. Jó volt azonban látni, hogy a feszített program ellenére is minden díjátadó és díjazott megkapta a lehetőséget, hogy egy kicsit megmutassa az egyéniségét a saját magának választott bevonulózenével.
Az év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzője, Beliczay Sándor például a Nem csak a húszéveseké a világ vidám taktusaira masírozott fel a színpadra, a Davis-kupa-csapat kapitánya, Köves Gábor és egyik játékosa, Balázs Attila az Ocho Machóval üzente, hogy jó neki, az év férfi sportolójáról, a gátfutó Baji Balázsról pedig kiderült a nem meglepő tény, hogy mindent megtesz, hogy ő legyen az első. (Hiszen a fődíj egy csíkos napernyő.)
Hosszú Katinka Majka klasszikussá vált száma, a Tomi Kid közreműködésével készült Ilyen a boksz ütemeire sétált fel a díjáért a színpadra. „Küzdeni kell, hogy a harcnak a végén harsogják a nevedet.” Hitvallás? Üzenet? Mindkettő?
Nem szokásunk sportolók magánéletében vájkálni, de ettől még tény, a budapesti gála legnagyobb kérdése nem az volt, ki nyeri az egyes trófeákat (bár sok kategóriában egyáltalán nem volt borítékolható a győztes kiléte), hanem az, mi fog történni Hosszú Katinkával és Shane Tusuppal. A világklasszis úszó és edző-férje között feszültség van, ezt ők maguk is elismerték, mostanában nem is mutatkoznak együtt. A Nemzeti Színházba is külön érkeztek, Shane-t édesanyja, Cheryl kísérte a vörös szőnyegen, Katinka egyedül pózolt, később édesapjával posztolt egy szelfit a nézőtérről.
A két főszereplő még meg sem érkezett, de már megindult a sustorgás: ha Shane az év edzője lesz, akkor „fog mondani valamit”, és ez a valami nyilván túlmutat a szokásos frázisokon. A műsor kezdete előtt az amerikai edző feszült arccal, sápadtan sétálgatott az egyik emeleti folyosón, összehajtott papírlapokat szorongatva.
Amikor kimondták a nevét, hogy negyedszer is az év edzőjének választották, nem a megkönnyebbülés látszott rajta. A feladat még előtte volt.
Shane Tusup valószínűleg nem mondott még ennél nehezebb beszédet, és nem csak azért, mert rettenetesen kínlódott a magyar nyelvvel, és olykor többször is neki kellett futnia egy-egy szónak. Az öntörvényű, impulzív amerikai edzőtől nem szoktuk meg az önreflexiót, most viszont el-elcsukló hangon, a magyar nyelvtörők miatt olykor kínjában felnevetve kért bocsánatot azoktól, akik csalódtak benne. Nagy változás ez a tavalyi Shane-hez képest, aki az egy évvel ezelőtti gálán még magabiztosan úgy nyilatkozott, nem lehet mindenki puszipajtása.
A kamera folyamatosan ugrált Shane arcáról Katinka arcára és vissza, az Iron Lady jórészt rezzenéstelen arccal, kötelező mosollyal figyelte férjét, bár néha úgy tűnt, egy-egy mondat talán szíven ütötte. Akkor viszont őszintén felnevetett, amikor Shane már végleg belezavarodott a „szimpátia” szóba.
Hosszú Katinka pályafutása során hatodszor, zsinórban ötödször lett az év női sportolója. Ez senkit nem lepett meg, azt azonban mindenki kíváncsian várta, az ő beszédében is lesz-e valami üzenet Shane-nek. Katinka rövid és profi beszédet mondott, meghatottság nélkül, nagypapájának azért mondott köszönetet, hogy megtanította úszni, Shane-nek pedig azért, hogy mindig kihozza belőle a maximumot.
A világklasszis úszónak egy egykori világklasszis teniszező, Szeles Mónika adta át a díjat, akiről köztudott, hogy nagyon szereti az úszást.
Szőke Szikla. Mészöly Kálmán nem véletlenül kapta ezt a becenevet. A futballpályán rendíthetetlen volt, edzőként szókimondásáról, sokszor vulgáris megnyilvánulásairól lett ismert. Az egykori szövetségi kapitány 76 évesen meccsekre már nem jár, komoly fájdalmaktól szenved. A Nemzeti Színház színpadára fia kísérte, az MLSZ életműdíjasát vastapssal köszöntötte a közönség – a kőkemény Mészöly pedig nyelte a könnyeit.
Maga is tisztában volt a helyzet fonákságával, első mondata az volt: „Gyenge pali vagyok!” Később rátalált a saját hangjára, viccelődött, nem éppen széplelkeknek való stílusát is kifigurázta. Bár a Trollfoci-generáció már talán csak a trágárságával azonosítja, ne felejtsük el, Mészöly Kálmán a magyar labdarúgás meghatározó alakja, aki abszolút megérdemelte az életműdíjat.
Kevés olyan sportoló van, akinek neve évtizedekkel a sikerei után is fogalom. Balczó András ilyen, pedig a háromszoros olimpiai bajnok öttusázótól semmi sem áll távolabb a magamutogató PR-nál. A sajtónak ritkán nyilatkozik, a nyilvánosságot nem keresi.
A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság életműdíját átvevő Balczó következetességével, tartásával, mély hitével generációknak mutatott példát. Most is hű volt önmagához. „Nekem ilyenkor inkább versek jutnak az eszembe. Mutasd meg, hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy” – idézte Szabó Lőrincet Balczó, aztán Ady következett: „A nagy Nyíl útján, meg nem állva, hitesen és szerelmesen, förtelmeit egy rövid Mának nézze túl a szemem.” A sportolóknak pedig azt üzente: „Erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kaptátok. A sport eszköz legyen arra, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ mögött van.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
