A Kurultaj ünnepének az egyik közkedvelt és látványos eleme a seregszemle. A magyar hagyományőrzők Pozsonytól Kézdivásárhelyig, Bártfától Újvidékig – szerte az egész Kárpát-medencéből – sereglenek Bugacra a Magyar Törzsi Gyűlésre. A seregszemlén felvonulnak a turáni rokon népek, hun – türk korabeli hadiöltözetet viselő csapatai is.
A seregszemle nem egy egyszerű színes forgatag, hanem méltósággal ünneplő fegyelmezett hagyományőrzők hadi felvonulása, melyet a lelátókról több ezren figyelnek. Magatartásukkal, megjelenésükkel példát mutatnak nemzetünk hagyománytiszteletéről, melyet a magyar és számtalan nemzetközi média közvetít a világban. A díszemelvény nézői között külföldi delegációk is helyet foglalnak, magas rangú diplomaták, művészek, tudósok is megtisztelik a Kurultájt a jelenlétükkel, és viszik hírünket a nagyvilágban. A seregszemlén való részvétel ezért felelősség is.
A hadi felvonuláson legelöl a lovas hagyományőrzők vonulnak fel, majd őket követik a gyalogos harcosok. A korhű népvándorlás-korabeli, honfoglalás kori hadfelszereléssel érkező csapatok a jurtatábor lakói, akik külön zászlóikkal vonulnak fel. A csapat nélkül, egyénileg érkező hagyományőrzők is bejelentkezhetnek a seregbe, a helyszínen a szervezők az adott korszak illetve a regionális elhelyezkedés szerint betagozzák őket.
A seregszemlén lehetőleg szkíta, hun, avar vagy honfoglalás korát idéző hagyományőrző viseletben történjen a részvétel. Elengedhetetlen a fegyver viselete (a karikás ostor magában nem minősül annak). A seregszemlén elsősorban – nevéből adódóan – hadi hagyományőrző öltözetet viselő, fegyveres harcos férfiakat, fiatalokat várunk (az alsó korhatár a 14 életév).
Minden seregszemlén résztvevőnek rendelkeznie kell valamilyen hagyományőrző fegyverrel (kard, szablya, íj, lándzsa, vagy fokos, balta stb.), kivéve a hadi zenét játszó seregrészt.
A lovas hagyományőrzőknek elengedhetetlen a csizma viselete. A seregszemlén résztvevő lovasok esetében is elvárás a fegyver megléte, amely a kornak megfelelően lehet kard (hüvelyben), íj – készenléti tegezben, vagy legalább egy fokos.
A lenti képeken szép köntös viseletekre láthatunk példákat, melyek szabása (fazonja) – akár egyszerűbb kivitelben is – mintául szolgálhat a hagyományőrzők viseletéhez. A ma általában kaftánnak nevezett régi viselet a keleti népek öltözéke volt, magyarul köntösnek nevezték a kabát szerű, laza felsőruházatot. A köntös ómagyar szavunk rokonai a török kontoş, a perzsa kandüs szavak. Elődeinktől és a keleti rokonainktól vették át a görögök, és a szlávok (feltehetően a bajorok és az osztrákok is) a hasonló szavaikat.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
