Barátjának, Luciliusnak üdvözletét küldi.
Abból, amit írsz, és azok alapján, amit hallok felőled, lelki békéd veszélybe került. Ingatagnak éppen nem mondanád magad, úgy állsz, mint Jupiter temploma tomboló viharban és forró nyárban, és mégis: elvesztetted az irányt. Tudod, miből kell erőt merítened, és készen állsz a harcra, de a harag elborította mindennapjaidat. Sérelmeidet erővel, nem pedig a józan ész alapján igyekszel elrendezni, tudatod velem keserű leveledben.
Gondolod végig, Luciliusom, mi történik most éppen a mi szeretett városunkban. Azt írod, a zöldek és a kékek szakadatlan küzdelme folytatódik, ez utóbbiak megnyertek egy fontos kocsiversenyt, és kissé fennhordják az orrukat. Téged, a zöldek régi hívét nemcsak felháborít az eset, de a népet is hibáztatod, amely – mint írod – csak zabál, ösztöneinek él és a saját vesztére tör.
Vajon végiggondoltad-e, hogy ítéletalkotásod mennyire felel meg a valóságnak? Te is tudod, hogy akad ilyen, akad olyan ember, de egy bizonyos: az emberektől általában nem kell sokat várni. Emlékszel Arisztotelészre: a legtöbb ember rossz bíró a maga dolgában. Mármost ha számot vetsz gyarlósággal, butasággal, korlátoltsággal, azt fogod találni, hogy kékek és zöldek egyaránt hordozzák ezeket a cseppet sem vonzó tulajdonságokat, és bár tisztaságod vetekedhet a legfehérebb krétai sajtéval, mindkét táborból támadnak ellenfeleid. Az egyiket a színválasztásod zavarja, képtelen megbocsátani, hogy másért szorítasz, a másik irigy és kisszerű, a saját nyomorúságát pillantja meg sikereid tükrében.
Kérdezheted, Luciliusom, mit tegyél? Sértődj meg, maradj távol a közügyektől? Kockázz Artemisz templomában a gyerekekkel, ahogyan az epheszoszi Hérakleitosz tette, és vágd a téged szólítgató híveid szemébe, hogy inkább gyermekekkel játszol, mint hogy a hitvány csőcselékkel kormányozd a várost? Hazudj magadnak fényes múltat és ködös jövőt, temetkezz el elevenen a tudományokban? Vagy harciasan, mint Alexandrosz, gyűjtsd sereget, és villámléptű Bukephaloszod hátáról hódíts és büntess?
Egyiket se tedd, jó Luciliusom. Ne állj bosszút, ne sértődj meg. Ne maradj tétlen, de ne siettesd a cselekvést sem. Mindenekelőtt keresd meg újra a lelki békédet, hogy újra a régi legyél. És ha ehhez az kell, hogy lemondasz számodra kedves foglalatosságaidról, ha barátságok érnek végek, és a gyermektógások nem értik meg felnőtt gondolataidat, akkor is változtass!
Életedet nem a kékekkel és a zöldekkel, hanem az örökkévalósággal kell mérned. Nem azért születtél a világra, hogy megváltsd a szenvedést, a bűnt, s hogy az ostobaságot és a gonoszságot felszámold – ilyesmiben csak a csőcselék által felmagasztalt gladiátorok hisznek. Szabadnak, nem szolgának születtél, de ne magyarázkodj szolgáknak szabadságod mibenlétéről. A te feladatod pusztán annyi, hogy a világ megbomlott harmóniáját azon a helyen, ahol éppen állsz, helyrebillentsd. Hogy nyugalom áradjon ki belőled, ne pedig reménytelenség. És ha ezt az első, a saját belső csatádat megnyerted, akkor – de csakis akkor – méltóképpen és felelősséggel szólhatsz bele a polgárok vitáiba is.
Életünk és halálunk nem a mi kezünkben van, Luciliusom. Tőrt döf a saját szívébe, aki azt hiszi, ő Fortuna elsőszülöttje, és hogy az istenek védőhálót szőttek köré. Halálunk eldöntött és kétségbevonhatatlan tény, és még az is meglehet, hogy Epikurosszal kell egyetértenünk (pedig romlott személye iránti ellenérzéseimet ismered), miszerint a haláltól nem kell félnünk, mert amíg mi vagyunk, a halál nincs, és amikor a halál eljön értünk, akkor már nem leszünk.
A kékek és zöldek kocsiversenyéről jutott mindez az eszembe. Felnőtt vagy, birtokot igazgatsz, és igazán megteheted, hogy kanyarítasz egy kis kenyeret magadnak, s garumba mártogatod. Ha még egy kis olajbogyód is akad mellé, meglelted boldogságodat. Ennél többre már nincs szükséged. Átriumod élettel telik meg, tisztelőid, barátaid megemlegetik vendégszereteted. Ha tanácsért jönnek hozzád, hallgasd őket figyelemmel, segítsd az elesettet, élj tisztán és készülj az elkerülhetetlenre.
Igazából semmi más nem számít. A világ nélküled sem fordul ki a sarkaiból, Lucilius. Légy önmagad, őrizd meg méltóságod és tekints a végső kérdésekre!
Isten veled!
Szentesi Zöldi László – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
