Háború van, hallgatnak a múzsák. Annál hangosabban rikácsolnak a boszorkányok, akik Magyarországon a parlamentben a balliberális ellenzéket jelentik
Ebben a csoportban jellemzően a kaméleonféle figurák forognak. Az egykor karcosan kommunistaellenes jobbikos mára éppen olyan gátlástalan liberálissá vált, mint amennyire a valamikori szocialista a pofátlan milliárdosok kegyeit keresi. A nemi arányok sem okoznak náluk gondot, genderhívőkként bármikor kinevezhetik magukat kanboszorkányokká.
A gyűlölködő ellenzék egyre gátlástalanabb. Pillanatnyi érdekeik és percnyi politikai hasznuk eredményezte, hogy ellene szavaztak a koronavírus okozta veszélyhelyzet meghosszabbításának. Nem érdekelte a milliónyi magyar ember egészsége, jelene és jövője. Diktatúrát sikoltozva, hülyeségeket rikácsolva mondtak nemet létbiztonságunkra. A járvánnyal így hát a vártnál – a pártok összefogásának hiányában – némiképp nehezebb körülmények között birkózó kormányra még több teher került.
Szélsőliberálisék természetesen azonnal feljelentették külföldi eszmetársaiknál, az Európai Unióban és az ENSZ-ben az emberi jogokat szerintük oktalanul korlátozó magyar kormánypártokat. Beteges vízióik a diktatúráról, az orbáni teljhatalomról, és a jogállamiságról, így aztán különféle üzenetek formájában visszakerültek hozzánk a világpolitikában sivalkodó eszmetársaiktól. Ezért kérte Orbán Viktor a nemzetközi brigádoktól, hogy ha nem segítenek, legalább ne akadályozzák a járvány pusztítása elleni védekezést.
Háború van, az ellenség, a COVID-19 vírus láthatatlan. Jogállami keretek között, az Alaptörvényben meghatározott módon rendkívüli jogrend lépett életbe. Elemi csapás okozta veszélyhelyzet. Ennek van kezdete, és egyszer majd lesz vége is. Nehogy már hisztérikus senkiháziak, boszorkányok és kanboszorkányok mondják már meg, hogy veszélyhelyzetben mennyi az annyi.
A rendszerváltozás óta eltelt évtizedekben nem volt példa erre. Azon nincs mit csodálkozni, hogy azok a fiatal emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent a kisebb-nagyobb közösségek életében a katonai fegyelem, értetlenül sipákolnak a rendkívüli jogrend miatt. Hiszen annak rendelkezései sérthetik például a szabad mozgást, az emberi érintkezés megszokott formáit, és máshol Európában könyörtelenül meg is büntetik azokat, akik hazug hírekkel veszélyeztetik a köznyugalmat.
Ebben a gondolkodásmódban nyilván ott van derék baloldali szüleik 1968-as diáklázadásos gondolkodásmódja is, a píszí peace három ága, a szabadság, testvériség, egyenlőség. Ám ez most kevés.
Akik azonban katonaviseltek lévén annak idején megtanulták, hogy mi a különbség a civil és az egyenruhás élet- és gondolkodásmód között, vagy ma is egyenruhásként szolgálják a rendet, pontosan tudják, hogy háborús helyzetben, még ha az ellenség láthatatlan is, egészen másként kell viselkedni, mint békeidőben. Bolond az, aki felteszi a kezét, és arról fecseg, hogy a jogállam majd megtanácskozza a vírusokkal, hogy mi is a liberális elképzeléseknek leginkább megfelelő ügymenet.
Hát, nem. Az utcákra kivezényelt katonai járőrök a rendőrökkel együtt a biztonságunkat szolgálják. Jelenlétük éppen úgy fontos, mint az emberfeletti munkát végző orvosoké, ápolónőéké, boltosoké meg egyáltalán mindenkié, aki fegyelmezetten dolgozik, vagy éppenséggel fegyelmezetten otthon marad, hogy a nagyon várt győzelem után újra normális életünk legyen. Hogy megmaradjanak a munkahelyeink, a gyerekeink újra az iskolákban tanulhassanak, a szüleink vagy nagyszüleink ismét biztonságban élhessenek.
Mindenki, aki ezt akadályozza, mocskos gazember.
Dippold Pál/Szelekovszky Ernő
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
The post Semmirevaló rongyemberek appeared first on Magyar Tudat Nemzeti Hírportál.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
