Franciaország most is rövid pórázon tartja a frankofón Afrikát; az ásványkincseket a kínaiak is elviszik, de ők legalább építenek utakat is; az afrikai migránsok pedig alapvetően nem is tudnak Közép-Európa létezéséről. Többek között erről is beszéltünk Augustin Nguh kameruni migrációkutatóval.A francia nyelvért polgárháborúzni is képes kameruniak valójában utálják Franciaországot, amely ma is ellenőrzi volt gyarmatainak gazdaságát; a kameruniak kezdenek kiábrándulni a kínaiakból, de a németeket szeretik; Közép-Európa bevándorláspolitikájával pedig semmi bajuk – meséli lapunknak a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének (iASK) Kamerunból származó kutatója, Augustin Nguh, aki egy online hirdetés miatt jött Magyarországra Németország és Észtország helyett. Interjúnk!***– Kamerunban nőtt fel – mégis hogyan került Kőszegre?– A kameruniak úgy érzik, csapdában vannak. Úgy érzik, börtönben vannak, és mindenáron ki kell jutniuk onnan. Zömük úgy látja, hogy az egyetlen egyszerű módja annak, hogy kijussanak, az, ha külföldre mennek tanulni. Amikor középiskolás lettem, akkor gyűrűzött be hozzánk a bushfalling (Kamerunban a külföldön dolgozókat bushfallereknek, „bozótvágóknak” hívják – a szerk.), mert nagy presztízzsel járt az, ha valakinek rokona volt külföldön, aki pénzt és egyebeket küldött haza Európából vagy az Egyesült Államokból. Úgyhogy középiskolásként már szerettem volna külföldre menni tanulni. De rájöttem arra, hogy ha alapszakos diplomát akarnék külföldön szerezni, ahhoz nagyjából semmi esélyem nincs vízumot kapni, ezért először otthon kellett elvégeznem egy bachelort, és csak a felsőbb tanulmányokat végezhettem külföldön. Kezdetben Kanadába akartam menni, de nem volt rá lehetőségem, mert drága volt. 5000 euró nem a fán nő… Kamerunból a Dél-Afrikai Köztársaságba a legkönnyebb menni.– Miért ment oda?– Az ország Kamerunhoz képest nagyon fejlett, és jó az oktatási rendszere. Ezért Dél-Afrikába mentem, és ott kaptam jogász mesterdiplomát. Amíg Dél-Afrikában éltem, 2012-ben lehetőségem volt kimenni Litvániába. Ez volt az első európai ország, ahol jártam. Hat hónapig tanultam Litvániában, közben pedig munkát kerestem Afrikában – nem akartam Európában maradni. Végül Pretoriában, Dél-Afrikában kaptam munkát. Elhagytam Litvániát, visszamentem Dél-Afrikába, dolgoztam ott egy évet, aztán kaptam egy állásajánlatot egy nemzetközi jogászcégtől. Isztambulban állomásozó kutatóra volt szükségük, aki Délkelet-Ázsiával és az ukrajnai válsággal foglalkozik. Megkaptam az állást, elrepültem Isztambulba, két évet dolgoztam ott, aztán elkezdődött a migránsválság.– Hogyan került Magyarországra?– Összebarátkoztam néhány szírrel, akik a háború elől menekültek, és elmondták nekem a történetüket. Kezdetben a dolog jogi oldala iránt érdeklődtem, de aztán rájöttem, hogy ezt a jelenséget interdiszciplinárisan kell tanulmányoznom, ehhez pedig vissza kell mennem az egyetemre. Jelentkeztem tanulni a németországi Flensburgba és Észtországba. Mindkét helyre felvettek, és aznap, amikor vissza kellett volna igazolnom a felvételt, láttam az interneten egy hirdetést: kutatói ösztöndíj a Pannon Egyetemen, Kőszegen, Magyarországon. Úgy voltam vele, ó, ez Magyarország! Mindig is el akartam jutni Budapestre. Ezért jelentkeztem az ösztöndíjra, megkaptam, és ezt az intézetet választottam Németország meg Észtország helyett. Mikor megérkeztem a budapesti repülőtérre, az első kérdésem az volt, hogyan jutok el Kőszegre. Olyanokat mondtak nekem, hogy a Keleti pályaudvarra kell mennem, aztán a Keletiből vonattal Szombathelyre, onnan meg az Isten tudja, hova… na, akkor rájöttem, hogy Kőszeg az ország másik felén van. Hülye voltam, mert nem néztem meg, hol van ez a hely, csak annyit tudtam róla, hogy Magyarországon. Ha Afrikában bárkinek azt mondod, Magyarország, azt válaszolják, ó, szóval Budapesten vagy! Így találtam magam Kőszegen…(…)– Hogy néznek ki most a francia-kameruni kapcsolatok? Tesz Franciaország valami hasznosat Kamerunért, vagy inkább gátolja az ország fejlődését?– Hadd fogalmazzak durván: Franciaország nem csak Kamerun gazdaságát, de 14 másik afrikai állam gazdaságát is ellenőrzi, melyek Franciaországban tartják valutatartalékaikat, valutájuk, a CFA frank pedig az euróhoz van kötve. Állítólag ezek az országok továbbra is gyarmati adót fizetnek Franciaországnak. Úgy tartja a szóbeszéd, hogy amikor a franciák távoztak, azt mondták, megadják nekünk a függetlenséget, de továbbra is fizetni fogunk nekik azért, mert megtanították nekünk, hogyan kell civilizáltan viselkedni. Azok az afrikai országok, ahol polgárháború volt, jórészt volt francia gyarmatok. Azért volt polgárháború, mert bizonyos vezetők meg akarták törni a francia uralmat. A kameruni lakosság néhány éve megharagudott, mert a legtöbb közbeszerzést a francia cégek kapták meg, akik viszont pocsék munkát végeztek.– És mi a helyzet a kínai törekvésekkel?(…)Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
