Múlt héten újabb történelmi mélypontokat ért el a forint árfolyama az euróval szemben, noha a magyar gazdaság kiválóan teljesít. A Magyar Nemzeti Bank friss adatai alapján ugyanakkor a folyamat háttere egyre inkább láthatóvá válik.
A forint árfolyama immár megközelítőleg két éve gyengülő trendet mutat, és a jelenségre – konkrétumok hiányában – eddig nagyon nehéz volt magyarázatot találni. A múlt év második felében a gyengülő pálya felgyorsult, majd átmeneti korrekció után január utolsó hetében újabb mélypontot ért el a hazai deviza árfolyama az euróval szembeni, 338 körüli szinten.
Mindeközben térségünk többi önálló valutája, mint a lengyel zloty, a cseh korona vagy akár a román lej közel sem veszített ennyit az értékéből. Korábban leginkább azért volt nehéz megérteni a tartós forintgyengülési folyamatot, mert a világ legnagyobb devizáit kivéve a legtöbb ország fizetőeszközének árfolyamát leginkább az azt használó ország gazdasági fundamentumai határozzák meg, és Magyarország esetében az utóbbi években ezek kiválóan alakultak. A költségvetés hiánya nem magas, miközben a gazdasági növekedés üteme annál inkább: így a GDP arányában mért államadósság jó ütemben csökken.
Emellett az ország kereskedelmi mérlege többletes (magasabb az export, mint az import), a fizetési mérleg pedig nagyjából egyensúlyban van. Ilyen körülmények között jellemzően stabil szokott lenni a nemzeti valuta árfolyama, eltekintve a rövid távú hullámzásoktól. A forint esetében még két tényező merül fel, de összességében ezek sem indokolnának gyengülést. Az egyik, ami kifejezetten erősödést indokolna: a beérkező EU-támogatások, amelyek euróban folynak be, de a felhasználás túlnyomórészt forintban zajlik. A másik egy ellentétes hatás: a magyar állam gyors ütemben váltja forintra a devizában fennálló államadósságot, vagyis a lejáró devizakötvények helyett nem bocsát ki újakat, azokat forintkötvényekkel helyettesíti, amelyek között egyre nagyobb szerepet kapnak a lakossági állampapírok.
A devizaadósság törlesztése így fokozott devizaigénnyel jár, ennek mértéke azonban az utóbbi években érdemben nem haladta meg az EU-támogatások összegét, tehát ez nem indokolja a forintgyengülést. Mindezek után más magyarázat után kell nézni. Már korábban is felmerült a lehetősége annak, hogy spekuláció gyengíti a forintot, azért, mert rendkívül laza a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris politikája, a bankközi pénzpiacon alig nulla fölötti kamatszint a jellemző, miközben dollárban rövid távon is másfél százalék fölötti hozamot lehet elérni.
Az árfolyamkockázat miatt azonban egy ekkora különbözet ritkán kelti fel a befektetők érdeklődését, az MNB adatai szerint azonban úgy tűnik, mégis ez történt. A friss adatok szerint több mint 3000 milliárd forint, azaz kilencmilliárd euró körüli nyitott short-forintpozíció épült ki.
Ez azt jelenti leegyszerűsítve, hogy ezt a forintösszeget mintegy „kölcsönveszik” a bankközi piacon, rendkívül alacsony kamaton, magasabb kamatozású devizára (például dollárra) váltják, és abban kamatoztatják. Egész addig, amíg a forint árfolyama stagnál vagy gyengül a dollárhoz képest, jól működik a dolog. Ráadásul, amint azt a napokban a Concorde stratégája elmondta, akár magasabb kamatozású cseh koronát és lengyel zlotyt vesznek a kvázi forinthitelből, nem beszélve a hét százalékkal kamatozó mexikói pesóról.
A kérdés az, hogy ez a folyamat meddig maradhat fenn ilyen mértékben. Ha a pozíciók nyitásának logikáját követjük, akkor addig, amíg ennyire alacsony a forint piaci kamata. Ha az MNB mérsékli monetáris politikájának extrém laza jellegét (amelyet az úgynevezett devizaswap eszközzel ér el, hatalmas pótlólagos forintlikviditást teremtve), akkor az eddig nyitott forint-shortpozíciók lezárulása is megindulhat, és miután a kilencmilliárd euró igen nagy mennyiség, a pozíciók jelentős részének zárása jelentős forinterősödést okozhat.
A monetáris politikában akkor jöhet ilyen változás, ha a kelleténél erősebbnek ítélik a felfelé ható inflációs nyomást, amit önmagában a túl gyenge forint is kiválthat. Az MNB mindenesetre az elmúlt két hétben csökkentette a többletlikviditást, ami a folyamat első lépése is lehet.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
