Mindig érdeklődéssel lapozgatom, olvasgatom a helyi kiadványokat, füzeteket, könyveket és könyvszerű köntösbe bújtatott munkákat. A minap kettő is kezembe akadt. Mind a kettő kottát is tartalmaz, sőt, ez adja meg a kiadványok lényegét. Most az elsőről lesz szó.
Az első, a „füzet”, a Gyurcsó István Alapítvány Füzetek hatodikaként jelent meg Dunaszerdahelyen, 1996-ban. Címe: Ázik, nem fázik – A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai. A sorozatban megjelent munkákat az azóta már sajnos elhunyt Huszár László, valamint Kovács László és Végh László szerkesztették. A szóban forgó füzet nyilván műsorfüzetként is „funkcionált” a tizenöt éves nagyabonyi Csillagfürt népdalkör jubileumi fellépéséhez is, de több ennél. (Bár a népdalkör egyik alapító tagja, Écsi Erzsébet elmondása alapján már 1978-ban kezdett működni a csoport a Vöröskereszt égisze alatt, mások a tudatos és szervezett munka megkezdését csupán 1982-re teszik.)
Ma már egyfajta érdekesség, s így, 27 év távlatából a helyieknek nosztalgikus olvasmány lehet (amennyiben megtalálható még valakinél), a témával komolyabban foglalkozóknak adatforrás, ismeretanyag, nekem meg a rácsodálkozás jut, hogy ilyen „jeleket” is hagyunk a mindennapok lerakódó „porában”. Ezek a „jelek” lehetnek az adalékok majd egyszer, talán, önismeretünk gazdagításához, a helyi közösség erősítéséhez. A füzetben megtalálhatjuk Kiss Katalinnak, a népdalkör vezetőjének sorait arról, mit is jelent a tagoknak, az egész közösségnek az 1982-ben megalakult csoport. Többek között megjegyzi:
Közvetlenebb lenne az éneklés élménye, ha a még élő, vagy a közelmúltban még közismert saját gyűjtésből válogathatnánk. Sajnos, a Csallóköz e részén a néphagyományok, népdalok már csak nyomokban lelhetők fel, ezért a dalokat csupán gyűjteményekből, népdalkiadványokból tudjuk átvenni. Szerencsére az utóbbi években egyre több gyűjtemény lát napvilágot, melyet hazai népdalkutatóinknak köszönhetünk, elsősorban Ág Tibornak. Dalanyagaink megválasztásában a forrás tisztasága, vagyis a hitelesség, a tartalmi érték és tájegységi kötődés vezérel bennünket.”
S hogy melyek a népdalkör legkedvesebb dalai, kiderül a kottával megjelentetett kiadványból. Többek között a Jaj, de gödrös, jaj, de sáros, a Hej, piperke, a Csiricsáré, tralalala című népdal. Az utolsónak említett második strófája így „szól”: „Csiricsáré, tralalala, / megy a kislány a vásárba. / Csiricsáré, tralalala, / mit vegyek én a vásárba? / Vegyél nekem tükrös szivet, ezüst gyöngyöt, / ebelasztin kis cipellőt.”
A népdalkör tagjai szívesen énekelnek más népzenei dialektust is gyűjtésekből, legyen szó Mátyusföldről, Zoboraljáról, Zala környékéről vagy a Dunántúlról. A csoport 2009-ben hangszeres kísérettel „gyarapodott”, azaz egy citeraegyüttessel bővült. Ők külön is vállalnak fellépéseket. A népdalkör 30. évfordulójára CD-lemez is megjelent, amely az eltelt időszakban elsajátított népdalaikból ad ízelítőt. A kórus a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei verseny többszörös aranysávosa, a Kárpát-medencei döntőjének, Budapesten kiemelt nívódíjasa.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
