Valahogy feltolulnak bennem az emlékek… Sok évvel ezelőtt megfogadtam, hogy mindig nézem az ablakból, amikor apukám elmegy a bérházunk előtt. Szerettem látni, ahogy ütemesen ballag, s fel-felnéz a vén tujafákra télvíz idején. A baglyokat fürkészte. Próbáltam lefényképezni, s eltenni magamban ezeket a pillanatokat. Azt is, ahogy ketten a kerítésre könyökölve bámuljuk a tájat, s szinte egyszerre vesszük észre az őzeket a határban. Nincs ennél szebb látvány, szokta mondogatni.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
