Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt a főcelebránsa és szónoka a Szent László király ünnepén, június 27-én, szombaton 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisének a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szertartást követően a fogadalmi körmenetet a nagy melegre való tekintettel rövidített útvonalon, a székesegyház körül tartották meg.
Schönberger Jenő szatmári megyéspüspökkel koncelebrált a Győri Egyházmegye papsága; Veres András győri főpásztor nem tudott részt venni az ünnepen.
A harmadfokú hőségriasztás ellenére sokan eljöttek a szentmisére és a Szent László-hermával tartott hagyományos fogadalmi körmenetre, amelyet a nagy melegre való tekintettel idén nem a belvárosban, hanem csak a székesegyház körül tartottak meg. A szervezők a szentmisére érkező híveknek palackos vizet osztottak ki és a körmenet idején is gondoskodtak a folyadékpótlásról.
Az ünnepi mise elején köszöntötték az egyházmegye gyémánt-, arany- és az ezüstmisés jubilánsait, majd Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök szólt a jelenlévőkhöz. „Szent Lászlót köszönteni, dicsérni és tőle tanulni jöttünk ide.”
A szatmári megyéspüspök homíliájában a Bölcsesség könyvéből, illetve a Szent Pál efezusiaknak írt leveléből vett olvasmányokra, valamint Máté evangéliumának 22. fejezetéből, a főparancsról szóló szakaszra utalva arról beszélt, hogy
„A mai olvasmányok meglepő pontossággal rajzolják meg előttünk az ő alakját.”
A Bölcsesség könyve az igaz emberről beszél, akit Isten vezet, megóvja az ellenségeitől és megmutatja neki, hogy a bölcsesség minden földi hatalomnál értékesebb. Szent Pál arra figyelmeztet, hogy lelki küzdelmeket kell megvívnunk az életünk folyamán, az evangéliumi részben pedig Jézus a szeretet kettős főparancsára utal.
– fejtette ki a szónok.
„A lovagkirály tekintélyt parancsoló harcos volt, megvédte a népét a külső támadásoktól és a belső széthúzástól. Nagyságának lényege mégis inkább abban áll, hogy tudta, a hatalom: szolgálat. Uralkodása idején az ország megszilárdult, a keresztény rend megerősödött és a törvények biztonságot adtak az embereknek.
Napjainkban azt látjuk, hogy a hatalom sok esetben az önérvényesítés eszközévé válik.
Nagy királyunk is a népe, a közössége javát kereste. Életének középpontjában pedig nem a korona, hanem Krisztus állt.”
A szónok Szent László szentségről szólva rámutatott: a király is ember volt, nem lehetett tökéletes, de az iránytűje Isten volt, élete döntéseit ennek fényében hozta meg. „Korunkban azt látjuk, hogy Isten a perifériára került. Például az Európai Parlament törvénykezése szerint mindennek van valamilyen szintű joga, de a hit a magánszférába tartozik. Így lett sokminden fontosabb, mint a hitünk. Ezzel szemben Szent László számára a kereszténység nem az élet egy szegmense, hanem a középpontja. Ez a szemlélet pedig egy családapára, vagy egy egyetemista fiatalra, egy nyugdíjas emberre, vagy egy vállalkozóra is vonatkoztatható:
Az efezusiaknak írt levél hit fegyvereiről szóló tanítását elemezve a püspök rámutatott:
„Sokkal kényelmesebben élünk, mint a korábbi nemzedékek, mégis bizonytalanok, lelkileg fáradtak, irányvesztettek vagyunk. Az a gyanúm, hogy magyar testvéreim is – sok más európai emberrel együtt – kezdenek sodródni az árral, pedig ezt nem tanulhatták Szent Lászlótól. A keresztény élet nem sodródás, hanem döntés Isten mellett, s ebből gyümölcsözik a jóság, a tisztesség, a hűség.”
Szent László nem szégyellte a hitét – folytatta Schönberger Jenő –, ebben követhetjük őt, éppígy az igazságosságban is; minden keresztény embernek tisztességesen helyt kell álnia a munkájában: becsületesen, igazmondóan, megbízhatóan.
A püspök hangsúlyozta: Szent László a szolgáló szeretetben is elöl jár, népére úgy tekintett, mint rábízott közösségre.
Szemben azzal a szemlélettel , hogy »csak nekem jól menjen, a többi nem érdekel«. Mert ez utóbbi nem keresztény és nem Szent László-i magatartás.”
A szónok a szent király bátorságáról is beszélt, „arról a bátorságról, amely kiáll az igazság mellett akkor is, amikor ezért súlyos árat kell fizetni.”
Példaként Boldog Scheffler János szatmári megyéspüspököt említette, akit azért börtönöztek be a kommunista időkben, mert nem volt hajlandó vállalni azt, hogy a feje legyen a Vatikántól elszakított romániai katolikus egyháznak. Vértanú lett. Ahogy Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök is, aki szembement az orosz katonával, védve a rábízottakat, ahelyett, hogy visszavonult volna imádkozni az áldozatokért, vagy a gazságot elkövetőért. Bátor volt.
Schönberger Jenő a beszéde végén a győriek Szent László-tiszteletéről beszélt, arról, hogy ebben a városban őrzik a szent fejereklyéjét, itt találkozik a történelem a hittel.
– szögezte le a püspök, majd arra buzdította a győrieket, hogy őrizzék a közösségeiket, a családokat, az egyházközséget, a várost, „mert korunk nagy betegsége az elszigetelődés, sokan élnek kapcsolatok nélkül, mert úgymond elég az internet. Szent László közösségépítő ember volt, tegyünk mi is a közösségeinkért!”
Végül a szónok arról beszélt, hogy a nagy király korában sem volt könnyű a helyzet, ahogy napjainkban sem, „Szent Lászónak mégis volt hite és reménye. Ezért, hát ne féljetek a jövőtől!
Legyetek egyszerre erősek és szentek! A kettő összefér, ahogy Szent László példája mutatja. Ő egyesítette az életében a hitet és a cselekvést, az erőt és a szeretetet, a szogálatot és a szentséget. Ha ilyenek a vezetők, akkor boldog a közösség.”
Az ünnepi szentmise végén a templomból elindult a fogadalmi körmenet: a Szent László-hermát a székesegyházi plébániai tanácsadó testület tagjai hordozták, a Magyar Honvédség Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezred képviselőinek kíséretében. A Szent Lászlót köszöntő és az ő közbenjáró imáját, segítségét kérő énekeket zengő menetben a városi vezetők, parlamenti képviselők mellett a honvédség és a rendőrség több vezetőségi tagja is részt vett.
Miután a székesegyházat megkerülve a menet visszatért a templomba, Schönberger Jenő püspök Győr városát és az egyházmegye híveit – külön említve a családokat, az időseket, a fiatalokat, a betegeket és a szenvedőket – Szent László oltalmába ajánlotta.
Az ünnep a Himnusz és a Boldogasszony anyánk eléneklésével ért véget. A szertartás zenei szolgálatában közreműködött Ruppert István Liszt-díjas orgonaművész és a székesegyházi kórus.
Fotó: Ábrahám Kitti, Molnár G.Tamás
Körössy László/Magyar Kurír
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
