Az osztrákok szemmel láthatólag nem tudnak mit kezdeni Habsburg örökségükkel. Márpedig anélkül kik és mik ők? Az a maradék, melynek egyetlen vágya az volt, hogy csatlakozhasson Németországhoz, amit megelégedésükre és megkönnyebbülésükre az 1938-as Anschluss-szal el is értek? A második világháború után újra önállóvá kellett válniuk, amit az osztrák államszerződés óta megtapasztalt egyre nagyobb jólétben egészen kellemesnek találnak.
(…)
Miután idén van Ferenc József halálának századik évfordulója, kézenfekvőnek tűnt, hogy megnézzük, mit és hogyan dolgoztak fel Bécsben közös uralkodónk emlékével kapcsolatban. Két kiállítást néztünk meg. Az egyiket „Ember és uralkodó” címmel Schönbrunnban, a másikat a Hofmobiliendepotban rendezték „Ünnepek és mindennapi élet” címszóval.
(…)
Az eredmény kusza, értékelhetetlen, unalmas tárgy- és iratorgia lett, ami a rendezők utálkozásán kívül másról nem szólt. Az csak természetes, hogy a magyar szavakat, helységneveket nem tudták helyesen leírni, mint ahogy az is, hogy bár a 68 éven át uralkodó I. Ferenc József birodalmában számos nemzetiség élt, melyek tartozzanak bármelyik utódállamhoz is – Ausztriát kivéve persze –, mindennapjaik részeként tekintenek uralkodásának lenyomataira, Ljubjanától Zágrábig, Szarajevótól Pozsonyig, Budapesttől Hódmezővásárhelyig.
Ez a körülmény említést sem érdemelt. Pedig az osztrákok azóta is abból élnek, amit ennek az időszaknak a kulturális és építészeti pezsgése eredményezett – mert lássuk be, azóta felmutatott teljesítményük egyetlen turista odacsalogatására sem lenne elegendő.
Az osztrákok szemmel láthatólag nem tudnak mit kezdeni Habsburg örökségükkel. Márpedig anélkül kik és mik ők? Az a maradék, melynek egyetlen vágya az volt, hogy csatlakozhasson Németországhoz, amit megelégedésükre és megkönnyebbülésükre az 1938-as Anschluss-szal el is értek? A második világháború után újra önállóvá kellett válniuk, amit az osztrák államszerződés óta megtapasztalt egyre nagyobb jólétben egészen kellemesnek találnak. Főleg, mert a Nyugat keleti szélére kerülve profitálhattak az ebből fakadó közvetítő szerepükből.
(…)
A túlszolgáló nácik jelenléte csak mostanában lett kínos a legkülönbözőbb osztrák állami intézmények számára, amikor az összes esetlegesen érintett rég elhalálozott már. Azzal sem néztek szembe, milyen szerepet játszottak a kommunista pénzek tisztára mosásában és eltüntetésében a Szovjetunió fennállása alatt, illetve bukása után.
Mindez nem lenne annyira irritáló, ha az utóbbi években nem fertőzte volna meg a bécsi balos értelmiséget is az a moralizáló, kioktató attitűd, ami német testvéreikre mindig is olyan jellemző volt. Évek óta járnak hozzánk az „orbáni diktatúra” ellen uszítani azok, akiknek a Kádár-rendszerrel szemben soha egyetlen kritikus szavuk sem volt.
(…)
Különösen pikáns, amikor a korrupció miatt háborognak, mintha nem tudnák, hogy abban minden igyekezetünk ellenére sem tudtunk az ausztriai magaslatoknak még csak a közelébe sem érni. A magyar korrupció hátterét ugyanis a nyugati cégek adják, az Alstom, a Strabag, a Siemens, a Gripen, a VCP Finanz Holding Kft, melyek mindegyike osztrák, vagy osztrák közvetítéssel köti nálunk az üzleteket. Nyilván az ottani szokásoknak és bevett módszereknek megfelelően.
Ausztria és Bécs egykor elegánsnak és nagyviláginak tűnt. Mára jellegtelenné és barátságtalanná vált. És már enni sem lehet olyan jókat, mint egykor.
(…)
…a magyarok több mint ezer éves történelmük szerves részeként viszonyulnak a 400 éves Habsburg uralomhoz. Múltunk egy olyan fejezeteként, melynek előnyeit és hátrányait is számba véve, örökségük folytatható részére fókuszálunk. Az osztrákok ezzel szemben úgy csinálnak, mintha a Habsburgok és ők két külön dolog lennének, illetve mindent – különösen az 1918 előtti időket –, érdemes letagadniuk, hiszen az utána következőkkel sem vállalnak semmi közösséget. Kivéve persze mindazt, amiből pénzt lehet csinálni.
(…)
Látószögblog.hu – Schmidt Mária: Ausztria? Az mi? És mi végre?
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
