Feltételezhetően az ortodox húsvétra gondolt. A Szociáldemokrata Párt vezére, a kormány feje azt is elrebegte, hogy a csatlakozásról szóló európai uniós döntés még az államfőválasztás második fordulója előtt megtörténhet, december végéig hivatalosítják, gyakorlatban pedig tavasztól utazhatunk immáron teljesen szabadon (a repterek és kikötők esetében ez már lehetséges) a schengeni övezet országaiban.
Na végre, adná az Isten, mondhatnánk, de amint azt már megszokhattuk, a szociáldemokrata párt mostani erős emberénél nem árt némi óvatossággal kezelni azt, ami épp elhangzik. Nem ritka ugyanis, hogy a miniszterelnök a lovak elé köti a szekeret, finoman lódít vagy éppen túloz, felnagyít, kozmetikáz. Sajnos ez alól a mostani bejelentései sem képeznek kivételt. Már önmagában az is gyanúra ad okot, hogy a hónap elején még arról beszélt, hogy még idén „megérkezünk” a schengeni övezetbe, most pedig máris árnyalja az egészet, finoman tologatva a határidőket, bizonytalanságot keltve – mintha egy újabb fiaskó elkenéséhez maszatolná össze máris a hátteret.
A kormányfői nyilatkozatakrobatikán túl a lelkesedést jócskán lelohasztják azok a kijelentések, melyek többek között Cătălin Predoiu belügyminisztertől, illetve az Európai Parlament két román alelnökétől (Victor Negrescutól és Nicu Ştefănuţătól) érkeztek. Előbbi igencsak körmönfontan, de gyakorlatilag azt adta mindenki értésére: egyelőre nincs szó csatlakozásról – mi egyebet érthetnénk abból, hogy a tárgyalások konstruktívak, de nem értek véget, biztató irányba mutatnak, de sem a tagállamok belügyminisztériumai, sem az EU Bel- és Igazságügyi Tanácsa szintjén konkrét döntés nem született Románia és Bulgária csatlakozása kapcsán? A két EP-alelnök nyilatkozatai sem túl derűlátóak, sőt nagyjából kizárják annak lehetőségét, hogy idén döntésre jussanak a tanács tagjai. Nicu Ştefănuţă ráadásul azt is kijelentette: az egész kérdést a kampány és a választások kedvéért fújták fel idehaza, miközben uniós szinten semmilyen konkrét lépés nem történt a csatlakozás kérdését illetően, és azt sem tudni, hogy az év végéig történik-e bármi.
A fentiek alapján újból a nesze semmi, fogd meg jól érzése támad az embernek, illetve hogy az egész schengeni övezethez tartozás nem több mézesmadzagnál. Valahányszor közelebb kerülünk, újabb kifogásokkal odébb rántják (lásd Ausztria, korábban Hollandia ellenállását), majd lelkesen biztatnak, hogy még több erőfeszítést tegyünk, és meglesz a jutalma. Hogy mikor, azt nyilván nem árulják el. Ezen macska-egér játékban most némi bizakodásra adhat okot, hogy Románia már részben megnyerte a harcot (a légi és vízi határokkal), továbbá hogy az unió soros elnökségét ellátó Magyarország, illetve a soron következő Lengyelország feltétel nélkül támogatja a teljes körű taggá válást. Esélyes tehát, hogy valamikor 2025-ben eljön a várva várt pillanat, aminek a teljesen egyértelmű civil és gazdasági hasznán túl egy másik fontos hozadéka, hogy mérsékelné valamelyest azt az érzést, hogy 17 évvel a csatlakozás után sok tekintetben még mindig csak másodrangú polgárai vagyunk az EU-nak.
Marcel Ciolacu miniszterelnök a kormányülésen.Fotó: gov.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
