Ahogy erre számítani lehetett: Horvátországot bevették a Schengen-térségbe, míg Bulgáriát nem. Abszolút politikai okokból.
A valóságban a horvát-boszniai és a horvát-szerb határ sokkal kevésbé biztonságos, mint pl. a bolgár-török. A horvát-szerb zöldhatáron pl. csak az nem megy át, aki nem akar rajta átmenni.
Eleve abszurd a nyugati médiák szövege. Ezek gyakorlatilag átverik a helyi nyilvánosságot. Úgy tesznek, mintha a schengeni-tagság nemmegadása nehezítené a bolgárok – s románok – bevándorlását.
Miközben a mozgás szabadságának semmi köze a schengeni egyezményhez.
A bolgár állampolgárok szabadon utazhatnak be az EU bármely tagállamába, ott engedély nélkül telepedhetnek le, sőt engedély nélkül dolgozhatnak, korlátlanul. Erre az EU-tagség ad lehetőséget, semmilyen Schengen nem kell hozzá.
A Schengen-tagság annyi változást jelentene bolgár szemszögből, hogy megszűnne a határellenörzés a bolgár-görög határon.
Bolgár szemmel az ügy vicces és szánalmas. A kommunizmus bukása utáni első nagy észheztérés pillanata volt a nyugati vízumpolitika annak idején, Miután évtizedekig harsogta a Szabad Európa Rádió és a többi nyugati propagandamédia, hogy micsoda jogtiprás, hogy a szemét komcsik nem engedik a szabad utazást, 1990-től egymás után az összes nyugati állam vízumkötelezettséget vezetett be Bulgáriával szemben.
Velem simán megesett: 1992-ben a múzsámat nem tudtam magammal vinni Bécsbe, mert az osztrákok nem adtak neki vízumot. Hiába volt nemcsak vízummentes státuszú férje, de vízummentes gyereke is, akkor se kapott vízumot. Indoklás mint Kádár alatt az útlevél nem megadásakor: beutazása közérdeket sértene.
Aztán sok hasonlót éltünk át még. 1993-1997 között egy spanyol cég számára dolgoztunk, a cél ingatlanok értékesítése volt Alicante környékén. A spanyol követség annyi papírt követelt meg vízumkiadéshoz, mintha a Szovjetunióban adtunk volna be útlevélkérelmet Brezsnyev idején. Minket már nem érintett – nekem eleve volt magyar útlevelem, a múzsám meg ekkor már privilegizált státuszt kapott, mert a spanyol ingatlancég főtulaja az akkori spanyol király haverja volt, s így csak le kellett szólnia a spanyol Külügybe, hogy az ő “problémás” állampolgárságú alkalmazottai esetében legyen azonnal vízum, “formalitások” nélkül -, de sokszor végig néztük az ügyfelekkel való packázást.
Az egyik kedves emlék, amikor egy bolgár újgazdag – aki végül 2 házat is vett Spanyolországban – képtelen volt vízumot kapni. Folyamatosan szórakoztak vele, mint amikor a közlekedési rendőr büntetni akar és már a pótégők pótégőit keresi az autóson. Először a fényképe nem tetszett a követségnek, aztán miért nincs pecsét ott, ahol nem is kellene pecsét, a végén meg miért nem igazolta, hogy képes eltartani magát 15-napos tartózkodása alatt. Ez az ember az egyik rablóprivatizált bolgár alkoholgyártó cég tulaja volt, Egy akkoriban 200 ezer márkába kerülő BMW7-essel járt és állandó testőre volt, mellesleg egy volt olimpiai birkózó bajnok.
Mondjuk neki viccesen “a spanyolok azt hiszik, nincs pénzed”. Ezen jót mulattunk. S az emberke meg is trollkodta a helyzetet, hozott egy bankszámlakivonatot a teljes számlájáról, kb. “igazoljuk, hogy ügyfelünk egyenlege a következő” szöveggel, aztán a szám:15,5 millió dollár. Másnap mutattuk a követségen “reméljük, elég lesz 15 napra”. Nagyot néztek, ez tény, de lett vízum.
Elképzelhető mit csináltak átlagemberekkel a nyugati követségek, ha az elit egy tagjával így bántak. A követségi épületekben fegyveres őrök, a vízumkérelmezőket meg bűnözőkként kezelték.
Örök élményem: a szófiai német követségen farkaskutyás, géppisztolyos őrök. Mondtam is a múzsámnak: régi emlékek jönnek vissza, ugyanilyet már láttam 1984-ben a Berlini Falnál, a friedrichstrassei átkelőnél, a keleti oldalon, de ki sejtette volna, hogy az NDK-s határszakembereket az újraegyesítés után alkalmazza a demokratikus német Külügy mint követségi őröket…
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
