A sarki fény egy olyan érdekes fényjelenség, amelyet a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék, főleg protonok és elektronok idéznek elő. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre, ám nem túl gyakran.
Az Aurora Borealisnak elnevezett jelenség lényege az, hogy a Nap felszínén, ahol óriási a hőmérséklet, gyakori a gázmolekulák ütközése. A szabad elektronokat és protonokat a Nap forgása eltaszítja a légköréből, és azok a mágneses mező lyukain keresztül távoznak. Ha elég erős a napszél, akkor alacsonyabb szélességekben is megfigyelhetővé válik a jelenség. A napszél a Föd felé fújja ezeket a töltött részecskéket, amelyeket a Föld mágneses tere többnyire eltol magától, de ott, ahol gyengébb a mágneses tér, a pólusoknál egyes részecskék belépnek a Föld légkörébe, és ütköznek az ott található gázrészecskékkel, s ezek az ütközések fényt bocsátanak ki, amit mi sarki fénynek nevezünk.
Leegyszerűsítve olyan ez, mint amikor felrázunk egy szénsavas üdítős palackot, aztán ha eltávolítjuk a kupakját, a keletkezett energia buborékok formájában távozik.
Ugyanez történik a Napból származó protonok és elektronok esetében is, csak azok ütközéskor buborék helyett fény formájában bocsátják ki az energiát.
Az emberek fantáziáját már ősidők óta izgatja ez a jelenség, ezért aztán különféle hiedelmek is kapcsolódnak hozzá. A középkorban például azt tartották, hogy a háború, és az éhínség hírnöke a sarki fény. Legfőképpen a skandináv mitológiában erős a szerepe, eszerint az északi fény a Valkűrök pajzsáról visszaverődő fény, akik Valhalla felé vágtatnak. Az ő feladatuk volt a mitológia szerint, hogy kiválasszák a csatában elesett leghősiesebbeket, akikből aztán Valhallában a harcosok szellemei lesznek, akik a skandináv és germán mitológia legfontosabb istenének, Odinnak az odalán küzdenek egy eljövendő csatában. Az új-zélandi maorik pedig sokáig azt hitték, hogy a fény nem más, mint tábortüzek égi visszaverődése.
De az emberek a különböző színeknek is jelentőséget tulajdonítottak a fényjelenségek során. Ha a fény nem zöldben, hanem lilás, pirosas árnyalatban jelent meg, az a népi hiedelemben vérontás eljövetelét jelentette.
Japánban pedig az a hiedelem él az északi fénnyel kapcsolatban, hogy ha a párok a sarki fény alatt szerelmeskednek, akkor fiúgyermekük születik.
Ha ez ránk nézve is igaz lenne, akkor tájainkon bizony nem sok fiúgyermek születne, mert Szlovákiában és Magyarországon általában nem látható ez a jelenség. Utoljára 2005-ben lehetett ilyen jelenséget errefelé látni, ám egy erős geomágneses vihar miatt, amely hétfőn érte el a Föld atmoszféráját most újra látható volt a jelenség Magyarországon. A színek ugyan nem voltak olyan intenzívek, mint skandináv földön, többnyire csak vöröses színben pompázik az égbolt nálunk ilyenkor, és csak olyan területekről látható, ahol a fényszennyezés nem rontja a láthatóságát.
Felderengett a sarki fény a Dunakanyarban is, a prédikálószéki webkamera ezt rögzítette:
De Szemán Viktor kamerája is észlelte a Kassa melletti Debrődön a sarki fényt, március 14-én éjjeli fél 1-től egészen éjjel 1 óra tájékáig. Az éjjellátó kameráján is lehetett látni, a beüzemelése óta ez volt az első alkalom, hogy sarki fényt fényképezett.
Lengyelországban és Litvániában is észlelték a kozmikus jelenséget, ott több színben pompázott, az alábbi Facebook-bejegyzések felvételei szerint.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
