A balkán sosem arról volt híres, – különösen a háborúk árnyékában – hogy élen járt volna környezetvédelmi, fenntarthatósági kérdésekben. Szerbia ugyanakkor az Európai Unió tagjelöltje, ám a csatlakozás előtt, több mint 15 milliárd eurót kell befektetnie, hogy megfeleljen az unió környezetvédelmi normáinak. Két szerb dokumentumfilm, melyek plasztikusan, közösségek életén keresztül mutatják be a környezeti károkat okozó hulladék globális problémáját, a nagyipar természetet és közösségeket romboló hatását. A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilmfesztivál online platformján még december 10-ig elérhetőek a filmek.
Nagyipar és mágia – Flotacija
„Mit is mondhatnék? Rengeteg sárkányt megöltem. Sajnos nem mondhatom el drágám, hogy néznek ki… Ajjaj az nagyon veszélyes lenne! Problémákat okoznak, megölik az embert, megeszik a jószágot. Vannak az erdőben odvas fák, töredezett sziklák, hát ott laknak. Már nincs belőlük sok, mert kivágják a fákat. A levegő mérgezett. Ez talán rájuk is veszélyes”
– mindezt a kelet-szerbiai bányászváros, Majdanpek idős lakója Petar Marković mondja, foglalkozására nézve nyugdíjas és sárkányvadász.
Nagyipar és mágia. Ezzel a két szóval lehetne jellemezni a nyolcezres lakosú város lakóinak életét. Ám míg utóbbi lassan eltűnik és visszaszorul, a rézbánya termelése újból erőre kapott, amikor kínai befektetők megvásárolták a bányát, az ahhoz tartozó hitelre vett lakások adósságaival együtt. Az ezekben lakó emberekre – és utódaikra – így most ismét évtizedekig tartó jelzálogtörlesztés vár. Az itt lakó népek vlachok, a balkánon számos országban jelen lévő román nyelvű kisebbség.
A majdanpeki bánya az utóbbi években a hazai hírekbe is bekerült, amikor az új tulajdonosok a lakókkal való egyeztetés nélkül robbantottak le egy hegyoldalt, vagy amikor a vállalat megsértette a szerb dolgozók jogait. Két fiatal szerb rendező Eluned Zoë Aiano, és Alesandra Tatić követte évekig Majdanpek lakóinak életét.
A várost körülvevő festői hegyekben nem csak sárkányok élnek: itt él a Muma padurii, az erdőasszony, rengeteg gomba, egy bizonyos fafajta menstruációs bántalmakon segít, a víz pedig kristálytiszta és gyógyhatása van.
A természet, a hiedelmek gyógyító ereje és a lelketlen, élettelen holdbéli krátereket vájó kitermelés közti feszültségre épül fel a film.
Erőt adnak-e a kilátástalannak tűnő társadalmi és egzisztenciális küzdelmekben a hagyományok? Meggyógyítják-e a megölt sárkányok lelkei az ércportól megbetegedett embereket? Erősebbek lesznek-e a következő negyven évi jelzálog ellen küzdő helyi asszonyok a forrásvíztől?
„Itt lakik egy sárkány ezen a fán, minden kedden és szerdán. Jó levegőt keres.”
A helyzet romlik, a levegő szennyezett, a fákat kivágják és a sárkányok lassan elmennek. Ám azt a párat, ami még maradt kitartóan üldözi tovább a Marković-család.
Flotacija/2023/ Serbia/R. Eluned Zoë Aiano, Alesandra Tatić
Egy csak egy krokodil van a vidéken – Palackosok
Egymással rivalizáló, szemétgyűjtő csapatok és csoportfőnökök, gigantikus égő szeméthegyek, sártenger és vijjogó sirályok tízezreinek hátterével, miközben a hatalmas CAT kotrógépek folyamatosan próbálják tisztán tartani a telepet, és túrják a szeméttonnákat. Akár a legújabb Netflixen futó disztópia-sorozat képei is lehetnének ezek, pedig egy dokumentumfilmből valók: a Verzió Antropocén szekiójában futott a szerb-szlovén Bottleman/Palackosok című dokumentumfilm.
A film már a bevezető képekben keserűen ironikus keretbe helyezi a történetet: Vinča, ennek a Belgrád agglomerációjában lévő településnek a területén feküdt hajdan a Vinča kultúra „ez a hely volt a kőkor Frankfurti reptere, Európa első település-nyomait fedezték fel itt.” A lelőhelyet most teljesen elfedi a szemét.
A vinča-i szeméttelep 1977 óta működött, és elnyerte az előkelő a „világ legegészségtelenebb szeméttelepének” rangos címét. A lerakó 17 km-re volt Belgrádtól, az égő szemétnek köszönhetően a szerb főváros volt Európa egyik legszennyezettebb levegőjű városa. A telep több, mint 130 hektárnyi területen helyezkedett el, napi 1500, évi 700 000 tonna szemetet raktak le itt. Egyes szeméthegyek elérték a 80 méteres magasságot is. Az eposzi számok és méretek, eposzi küzdelmet is hoznak magukkal.
A film központi figurája Yannik, aki a többiekkel ellentétben tépelődő, introvertált alak. Ő a vezetője egy hatfős csapatnak, akikkel együtt megfeszített munkával próbálják teljesíteni az újrahasznosító telep diktálta napi kvótát. Egy óriási telepakolt zsák kb. négy eurót ér, a pozíciókért nagy a harc, a szeméthegyek pedig szinte állandóan égnek. A film szereplői folyamatosan menekülni próbálnak az embertelen és egészségtelen körülmények, a mérgező levegő elől, ám végül újra és újra a telepen kötnek ki palackot gyűjteni.
„Sok krokodil van a telepen, aki zsákmányt keres, de csak egy krokodil uralkodik igazán”
– summázza a szeméttelep törvényeit Krokodil, a szeméthegyek királya, az egyik csoportvezető.
A felszámolásra ugyan vannak ígéretek, de az semennyire nem halad, a hatóságok ígérgetnek és az éppen aktuális tűz eloltására hivatkoznak: „előbb legyünk túl ezen és ha az EU is úgy akarja, modernizálni fogjuk a telepet.”
2017-ben 40 napon át égett a telep tüze, Belgrád ekkor határozta el, hogy véget vet az áldatlan állapotoknak. A francia-japán Suez-Itochu konzorcium 2019-ben megkezdte egy új hulladéklerakó, égetőmű és egy hulladék-energiát feldolgozó üzem építését.
„Eltűnünk mi palackosok, mint a dinoszauruszok. Ideje hazamenni”
– kommentálja a főhős az apokaliptikus vidéket lassan helyrehozó rekultiváció képeit. A vinčai telepet 2021-ben végleg bezárták.
Megtalálták a mocskos műanyag ruháinkat a világ másik felén
A World Economic Forum 2022-es tanulmánya szerint a súlyos egészségügyi ártalmakkal együtt élő műanyag-szemétgyűjtők a műanyag újrahasznosításának 60 százalékáért felelnek. A globális műanyagszerződés – mely a napig nem készült el -, megoldást hozhatna helyzetükre, jóllehet ezzel a társadalom peremére szorult emberek megélhetési forrásukat is elveszítik.
Flašaroši/Bottlemen/Palackosok; 2023; Serbia, Slovenija; R. Nemanja Vojinović
Az idei, 20. Verzió – Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilmfesztivált november 22. – 29. között tartották meg a Toldi és a Corvin mozikban. Az Antropocén szekcióban 10 filmet vetítettek, idén a legjobb környezetvédelmi témájú film: az Árral szemben (r.: Sarvnik Kaur, India), különdíjat kapott: A magány földrajza (r.: Jacquelyn Mills, Kanada). Legjobb dokumentumfilm az Aranyásók (r.: Boubacar Sangaré, Burkina Faso) lett. A három film december 10-ig elérhető az online Verzión.
Ez a poszt Sárkányok a szeméttelepen. Két szerb dokumentumfilmet ajánlunk a Verzióról először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
