A radikális portál ellen fellépők a jog eszközével korlátoznák a szabad véleménynyilvánítás jogát.
Felpezsdült a magyar balliberális sajtóközeg a hír hallatán, miszerint a bíróság elrendelte a kuruc.info egyik cikkének elérhetetlenné tételét, mert szerintük megállapítható, hogy a portál elkövette a holokauszttagadást, avagy nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását. Az ominózus cikk kétségbe vonta a haláltáborokban a mai politikai és történelmi állásfoglalás alapján kivégzett emberek számát, illetve a módszereket.
A bíróság egy munkanapot biztosított az amerikai székhelyű tárhelyszolgáltatónak arra, hogy a cikket tegye végérvényesen elérhetetlenné, illetőleg törölje adatbázisából. Ez persze nem történt meg, a lap munkatársait pedig tekintve, hogy amerikai szerveren dolgoznak, azonosítani sem tudják. Az Egyesült Államok pedig ha egy valamit, akkor a szólásszabadságot tényleg komolyan veszi, és az ottani törtvények alapján nem lehet csupán véleményért büntetni. Konkrét bűncselekményekre való buzdítás pedig nem történt. Ha az amerikai hatóságok nem lépnek, már pedig kevés eséllyel fognak, akkor a magyar médiahatóság fogja kérni a hazai netszolgáltatókat, hogy tiltsák le a cikket. Ez pedig gyakorlatilag halottnak lenne a csók, egy internetes cikket akkor, úgy, és annyiszor töltenek fel újra, amikor, ahogyan, és ahányszor csak akarnak.
Ettől függetlenül az eljárás kezdeményezője, a Tett és Védelem Alapítvány nevű zsidó szervezet sikernek tartja a lépést. Az ügyben, amiben egyébként meglepő módon még a liberális Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is kiállt a kuruc.info szabadságjogai mellett, persze ismét ütközik a sajtó- és véleményszabadság eszméje azzal, hogy egyes csoportok mennyi kritikát vagy támadást bírnak elviselni, vagy éppen mik azok a „szent ügyek”, amiket futólag sem lehet negatív kontextusban kezelni.
Bodnár Dániel, a TEV kuratóriumi elnöke a Népszabadságnak arról beszélt, szerinte Európában
„a náci eszmék tiltásához sokkal nagyobb közérdek fűződik, mint ahhoz, hogy a szólásszabadság jegyében ezek az eszmék szabadon terjeszthetők legyenek”.
Ezzel pedig gyakorlatilag el is értünk ahhoz a kérdéshez, hogy egyes csoportok érzékenységére való hivatkozással megtiltható-e bárkinek, hogy bizonyos dolgokról beszéljen, netán kétségbe vonja a történelemkönyvek lapján írottakat. Mindez még érdekesebb, ha szemügyre vesszük a Charlie Hebdo francia vicclap körül történteket: A vallásgyalázó újságírók bestiális lemészárlása után „Je suis Charlie”, azaz „Én is Charlie vagyok” címszó alatt lényegében egy, a felvilágosult Nyugat korlátlan szólásszabadságát hirdető és éltető mozgalom indult. Aztán két héttel később bilincsben vittek el egy 16 éves srácot, mert gúnyosan átrajzolta a lap egyik karikatúráját – ilyen az, amikor a következetesség valahol elvész a müzlis doboz alján, és barna bogyókban kell turkálni érte Európa frissen mosott kezeinek.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
