Mélyre zuhant a port.hu. Egyetlen „kritikával” sikerült elérnie ezt a lapnak, egészen pontosan azzal, amiben egy belga rendező, bizonyos Patrice Toye friss filmjét mossa tisztára. A „kritika” szerzője, Vajda Judit ugyanis egy olyan mozit népszerűsít, amelynek főhőse pedofil, a rendező pedig érzelmileg azonosul a karakter „vívódásaival”, mi több, erre hívja a nézőt is. Az érzelmi azonosulás után pedig a teljes megértés következik, írja a Mandiner, alább olvasható a folytatás.
Vajda be is vallja: Toye leleményesen felhasználja a filmnyelv eszközeit arra, hogy erősebb kapcsolatot hozzon létre a befogadó és a főhős között (lásd még: érzékenyít), „nagyon egységes minden művészi megoldások” sorozatát alkalmazza a kívánt hatás elérése érdekében.
A kívánt hatás morálisan azonban nehezen igazolható. Arról van szó ugyanis, hogy
megkezdődött az a folyamat, amely más devianciák esetében már hosszú ideje zajlik, kiiktatva természettörvényt, hagyományt és normalitást; tudniillik egy elfogadhatatlan hajlam elfogadásának erőltetéséről. A kultúra pedig e csatában nagyszerű eszköz, művészi megoldásokkal lehet jó érzésre hívni tömegeket és elmondani nekik, hogy az, aki gyerekeket kíván, hát ő is csak egy ember.
Ami persze így is van. Ha pedig (mint a HBO GO által bemutatott filmben szereplő ifjú) tudatosan küzd e hajlam ellen, megtesz mindent, hogy a gyermekek betegségének kárát ne lássák, az derék (és alapvetően elvárt) dolog, de ettől függetlenül káros és ártalmas olyan filmet készíteni – és arról olyan kritikát írni – amely eredményeként a pedofilra nézve
lehetetlen nem együttérezni vele.
Ezt gyakorló édesapaként kikérem magamnak – értelmes szülőtársaim nevében is!
Amíg gyerekek sorsáról van szó, nevezzen bárki érzéketlennek, nem a főhős, nem a pedofil problémája érdekel elsősorban. Ha akar, tud segítséget kérni, az ember ráadásul nem ösztönlény, egyebek mellett épp az emeli ki az állatvilágból, hogy vágyainak, ösztönös akaratának parancsolni tud; az eszünk erősebb, mint hajlamaink. Hogy egyszerűen fogalmazzak: döntés kérdése.
Sokkal inkább foglalkoztat a gyerekek érdeke, azoknak a sorsa, akik kitettek a problémának. Vajon egy testileg és lelkileg megnyomorított kislány vagy kisfiú, felnőve ugyanolyan elnéző lesz majd a kérdéssel szemben, mint a port.hu szövegének szerzője?
Ő ugyanis, míg nézi ezt a filmet, nem csupán együttérez, de királyi többesben ráeszmél; „csodák csodájára közben még csak rosszul sem érezzük magunkat”. Hogy oly’ nagyon jól sikerül az együttérzés, az legyen Vajda Judit nehezen magyarázható helyzete.
Mi rosszul érezzük magunkat helyette is, miatta is.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
