Annak idejében, a szovjet emberek – de eleve minden kommunista rendszerben élők – időnként a rendszer logikáján belül maradva próbáltak kérdéseket feltenni. Ez elég biztonságos volt, hiszen így nem lehetett a kérdezőt ellenzékiséggel vádolni.
Lásd, felmerült, ha egyszer jobb a közösségi társadalom, mint a magántulajdon alapú, akkor miért látjuk azt, hogy:
- egyrészt a közösségi társadalom rosszul teljesít, nemcsak életszínvonalban, de a termelésben is, alapvető cikkek hiányoznak, s a fejlődés hatása alig látszik az emberek szintjén,
- másrészt miért van az, hogy a közösségi társadalomban élő emberek semmivel se rendelkeznek erősebb közösségi érzéssel, sőt talán még kapzsibbak is, mint az magántulajdon alapú társadalmak állampolgárai;
az elsőt még valahogy ki lehetett magyarázni, de a másodikat sehogy, hiszen tényleg paradox helyzet, hogy a szocializmus folyamatos építésével párhuzamosan nem lesznek az emberek szocialistábbak, sőt épp az ellenkezője tapasztalható: mindenki leszarja azt ami közös, viszont ugyanaz az ember hirtelen nagyon gondos gazda lesz, amint az ő saját dolgairól lesz szó.
Erre a szabványos válasz az volt, hogy ez azért van, mert súlyos a történelmi örökség, hiába lett meg a szocialista ember, hatnak rá a kispolgári csökevények. Csakhát ez nagyon hihetetlen magyarázat volt, hiszen akkor legalább látni kellett volna a „csökevények” lassú kihalását, de senki semmi ilyet nem látott.
A végső magyarázat az lett kb. mint a kereszténységben, hogy „sajnos az ember bűnös lélek”. Igenám, de a kereszténység nem állt elő semmilyen politikai tervvel, nem alapított pártot, államot, s nem ígérte, hogy ez meg fog oldódni – a kereszténység megoldása nem evilági, s eleve egyéni és szellemi. Míg a marxizmus ezzel nem védekezhetett, hiszen állítólag tudományos alapú, s komoly kidolgozott tervei vannak.
Lényegében az egész oda vezetett, hogy akkor lesz tökéletes kommunista társadalom, amikor az emberek tudata olyan magas szintű lesz, hogy az ezt lehetővé teszi. Ami valójában annak beismerése, hogy tökéletes kommunista társadalom nem lehetséges, mivel az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek lenniük kellene, s sose lesznek olyanok, azaz tulajdonképpen a egész elmélet egy zagyva marhaság.
Ennek a liberális változata: „demokráciához demokraták kellenek”. Itt el is hangzik, hogy nem lehet demokrácia, mert az emberek fejletlenek, de majd fejlődnek, demokraták lesznek, aztán jöhet a csodás demokrácia:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
