Lényegtelen protokoll interjú egy lényegtelen, bukott, bár mindenképpen profi politikussal. Egyetlen egy része van, ami mond valamit: a múlt megítélése.
Nehéz a ballib politikus élete. Hiszen egyszerre kell éljeneneznie a nyugatot és szidnia a kommunizmust, de az utóbbiban óvatosnak kell lenni, mert a kádárista kisember nem tűri a kemény kritikát a Kádár-rendszer ellen.
Továbbá persze ott a minden emberben működő lelki béke hatás: kevesen képesek nem egyenesvonalú fejlődésnek felfogni saját életüket. Én erre nagyon vigyázok, igyekszem nem így tenni, de valószínűleg én is így teszek sokszor, csak esetleg más szinten.
Mint amikor az ókori V. századi Athénben Digenész megszidta Platónt, hogy lakása gazdagon berendezett, elitként él, miközben a szépet és jót hirdeti egyedüli értékként, így felemeli magát az emberek fölé, mire Platón azt mondta: te teljesen ugyanezt csinálod, csak más alakban, a kényszeres szegénységeddel emeled magad az emberek fölé. Ugyanaz a kevélység.
Szóval szinte karikatúra, amit előad Újhelyi. A narratívája szerint a Kádár-rendszerben a rosszak azok voltak, akik szóban idomultak a rendszerhez, miközben nem szerették, ezekből a “gerinctelenekből” lettek a rendszerváltozás utáni “véresszájú” antikommunisták. Míg voltak a jók: a reformerek, akik meg mindig nyugatot akartak, ők mindegy mit tettek, hiszen életük a bizonyíték nagyszerűségükre.
A röhej: maga Újhelyi személyesen nem is érintett, hiszen 14 éves volt a rendszerváltozáskor, azaz még KISZ-tag se lehetett. Mégis köteles a ballib tábor ma is létező kádárista nosztalgiája miatt ezt a baromságot előadni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
