Újabb fordulatot hozott az utóbbi idők legsúlyosabbnak ígérkező kémügye, ami az amerikai haderőt érinti: kiderült, hogy a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) provokátorának ült föl a haditengerészet tajvani származású, elektronikus hírszerzésben dolgozó tisztje, azaz kémkedés voltaképpen nem is történt.
Az amerikai kémelhárítási struktúra – mely a hírszerzéshez hasonlóan mintegy tucatnyi különböző szervezetben működik, egyfajta állam az államban stílusban, sokszor belső rivalizálás kíséretében – számtalanszor nem elégedik meg a valódi kémtevékenység leleplezésével, a kívülről próbálkozók, illetve belülről ajánlkozók fülön csípésével. Kedvelt módszere az úgynevezett sting operation, magyarán provokáció, amikor az amerikai titkok tudóit, jobban mondva azokat, akikre a nemzeti biztonság féltett információit bízzák, megkísértik egy ajánlattal. A morális kérdéseket felvető metódus lényege, hogy a személyi állomány integritásnak nemcsak stabil, nyugodt közegben kell megállnia a saját lábán, de akkor is, ha nyomást próbálnak gyakorolni rá, ajánlatot tesznek tagjainak. Vizsgálják továbbá azt is, hogy az ilyen esetekre elvárt jelentési kötelezettségeknek eleget tesznek-e, harmadsorban pedig, ha valaki beleesik a csapdába, azzal példát statuálnak a kollégáknak, ami fontos lehet egy felfokozott, konfrontációt megelőző időszakban (például aminek a Csendes-óceánon tanúi lehetünk Kínával szemben), hogy elejét vegyék az esetleges elbizonytalanodásnak. A megközelítés hasonló ahhoz, amikor a katonai alakulatok körében a háborús készülődés részeként a békeidőben tűrt fegyelemsértéseket hirtelen keményen megbüntetik néhány fő esetében, s ezzel elérik, hogy a többiek komolyan vegyék a dolgukat, az előírásokat, az elöljáróval szembeni engedelmességet.
A 39 éves Edward Lin korvettkapitány (az őrnagy tengerészeti megfelelője) neve néhány hete vált ismertté egy súlyos kémkedési ügyben. Az első hírek úgy szóltak, akár halállal vagy életfogytiglannal is büntethetnek. Lin ugyanis meglehetősen érzékeny beosztásban szolgált: lehallgatótiszt volt a haditengerészet szárazföldi bázisú EP–3 AIRES II elektronikai felderítő (magyarán lehallgató) repülőgépén. Aki ezeken és ehhez hasonló gépeken dolgozik, nagyon fontos információcsomag birtokában van: nevezetesen jól tudja, hogy az Egyesült Államok mit tud azokról a potenciális ellenségeiről, melyekre ezeknek az eszközöknek a tevékenysége elsősorban irányul.
Eleinte úgy lehetett tudni, hogy a Tajvanon született, majd szüleivel az Egyesült Államokba emigrált, ott felnőtt és tanult, majd a haderőbe lépett Lin Kínának adta el a titkokat. Később már korábbi hazája került képbe, mint a kémtevékenység megrendelője. Ez utóbbi azért is logikus, mert de facto katonai szövetségesi státuszuk ellenére egyfajta ráhatási eszközként az amerikaiak mindig is visszatartottak fontos felderítési adatokat a kommunista Kínával kapcsolatban a köztársasági Kínától. Tajvan tudja ezt és mindig igyekszik azon, hogy ezeket a hiányosságokat bepótolja, amire egy, a szigetországból származó amerikai tiszt tökéletes alany lehet.
Ma már tudjuk, hogy Lin nem kémkedett, hanem az FBI provokátorainak ült fel. Április 8-i meghallgatásának hanganyagát ugyanis meghallgathatták újságírók, se ebből kiderült, hogy mi történt a férfi honolului őrizetbe vétele és két napos kihallgatása során. Az ügyészség azt állítja, hogy Lin bevallotta: kémkedett. A védelem ugyanakkor mindezt tagadja, és arra mutatott rá, hogy a korvettkapitánytól megtagadták a jogát, hogy jogi segítséget (ügyvéd jelenlétét) kérjen, és a nyomásgyakorlás hatására mondhatott olyat, amit most megpróbálnak felhozni ellene.
Az FBI provokációs műveletére még 2015 augusztusában és szeptemberében került sor, több mandarin nyelven folytatott beszélgetésben sikerült titkos információkat kicsikarni Linből. Amikor megkapták, amit akartak, lecsaptak rá. Ugyancsak felróják neki, hogy házkutatás során minősített dokumentumokat találtak az otthonában, és notebookján is találtak titkokat. Ügyvédje erre azzal felel, hogy a nevezett anyagok az interneten is megtalálhatóak, a notebookot illetően pedig még nem bizonyítottak semmit. A haditengerészet a védőnek épp a titkosságra hivatkozva nem akarja kiadni az állítólagos bizonyítékokat. A találkozókon pedig Lin óvatosan járt el, ahogy azt el lehet várni egy ilyen beosztásban szolgáló katonától: azokat a formaszövegeket mondta el a provokátornak, amit a haditengerészet hagyott jóvá olyan esetekre, ha tajvani tisztségviselők kérdezgetnék. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a felvételeken tisztán hallható, hogy a tiszt egyre ismételgeti: „az Egyesült Államoknak próbáltam segíteni”.
Hogy baj van az üggyel, arra a Daily Beast mutatott rá: eszerint a nyolc hónapja előzetes letartóztatásban lévő férfit csak áprilisban vádolták meg, ami ellentmondásban áll azzal az állítással, hogy honolului kihallgatásakor beismerte „tettét”. További problémát jelent a fordítások hitelessége, amit a beszélgetésekben használt különböző mandarin nyelvjárásoknak tudnak be.
Ha az ügy nem lenne eléggé ellentmondásos és bonyolult, a „lebukása” után átvizsgált elektronikus levelezéséből a vizsgálók rájöttek, hogy Lin prostitúcióban is érintett volt, az „üzlet mindkét oldalán”, és ebből következően házasságtörést is felrónak neki.
Az előzetes meghallgatásokat követően most Lin felettesén, egy tengernagyon a sor, hogy eldöntse, folytatják-e az ügyet. Jelentős nehézség, hogy titkos információk bizonyítékként való felvonultatása egy nyilvános eljárásban roppant nehéz feladat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 12.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
