Magyarországon egyre extrémebb a megosztottság, és olyan gyorsasággal szakad szét, szakad ketté a társadalom, mint egy kopott farmer. Ráadásul ezt a nadrágot erőltetve koptatják, vágnak bele tátongó lyukakat hosszú évek óta.
Hogy mennyire groteszk a helyzet, azt talán az utóbbi időben divatossá vált „saját keretemből” kifejezéssel szemléltethetjük a legjobban. A hatalmon lévő politikusok a rájuk bízott közpénzt a „saját keretemből” szóhasználattal úgy tüntetik fel, mintha valóban a saját, megspórolt pénzük, a saját vagyonuk lenne, mintha abból adakoznának nagylelkűen. Így tudjuk például, hogy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter a „saját keretéből 10 millió forint támogatást adott egy celebünknek, az életmű koncertkörútja megvalósítására”, miután az énekesnő kormánypárti képviselőkkel fotózkodott, és aláírta a Stop Gyurcsány-petíciót. Ugyanígy a saját keretükből támogatták korábban regnáló tárcavezetők is, állami vállalatok is a kör közepén állókat, de a saját keretből osztás hangsúlyozása a helyi politikában is általános, bevett gyakorlat lett.
A részben az Európai Unióból, részben a hazai polgárok adóiból érkező közpénz így, ilyen egyszerű szemtelenséggel silányodott „saját keretté” az országban. Arra is használja a hatalom, hogy a mellettük kiállókat busásan megjutalmazza, az ellenük felszólalókra pedig gyűlöletkampányt zúdít, még a közpénzből fenntartott, így a teljes közösséget szolgálni hivatott közmédiában is, és alkalomadtán meg is figyelteti őket.
Általánossá vált, hogy a politikai pályára egyetlen Babetta segédmotor-kerékpárral érkező „ízirájder öcsémek” hirtelen a környék legnagyobb földbirtokosai, legsikeresebb vállalkozói lesznek, titkokkal körüllengett kúriákat, kastélyokat építenek, pozíciókat habzsolnak és mindent elnyernek. Vagyonokat halmoztak fel így, lesz majd mit a tejbe aprítaniuk a gyermekeiknek, unokáiknak is, bármilyen ínséges időkben.
Az ország közösen megtermelt javaira úgy tekint a hatalom, mint az ominózus „saját keretre”, és ebből a keretből azoknak juttat aránytalanul többet, akik a rendszeren belül vannak. Ezt nyilvánvalóvá is tette, teszi mindenki számára. Így hát sokakat vonz magához, szippant be és tesz függővé. Nemcsak azokat, akik őszintén hisznek ebben az illiberális útban, hanem azokat is szép számmal, akik kényszerpályára kerültek. Közben pedig valaki egymagában is tudott kitartó, szorgalmas munkával nagyságrendileg annyi pénzt megtakarítani, amennyit most majd várhatóan egy egész országnak visszaosztanak a közösből a választás előtt. Az a Nagy Ő, akinek világra szóló lakodalmáról a mesterdalnokok csodákat regélnek. Hát, így szakad tovább, takar egyre kevesebbet, vásik el ez a nadrág.
Kár mindezért, mert van ennek a felépítménynek egy másik arca is, egy sor, a közjót szolgáló, előremutató programmal, intézkedéssel, ami önmagában is elegendő lehetne az időnkénti megmérettetésre a választófülkék magányában. De a tudatos, végletekig fokozott megosztás, az urambátyámozás olyan mértékben mérgezte meg az országot, amiből nagyon nehéz lesz, és nagyon hosszú időbe telik majd kigyógyulni mellékhatások nélkül.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
