Annyi érvet tudnék felállítani a Nyugat által istenségként tisztelt multikulturalizmus ellen, hogy valószínűleg még egy hét múlva is gépelném őket. Az eltérő kultúrák „összeturmixolásának” képtelensége, az etnikai arányok eltolódása, stb-stb. Köthetünk hozzá személyeket, politikusokat, akik támogatják a liberális, multikulti eszméket, legyenek akár európai fehérek, vagy a harmadik világból korábban érkezett, „beilleszkedett”, politikai babérokra törő idegenek.
Van egy személy – történetesen London polgármestere – aki szó szerint mindent megtestesít, amit utálok ebben az egész liberális mocsokban, ha úgy tetszik, kipécéztem magamnak, mint egy állatorvosi lovat. Bizony, a pakisztáni származású Sadiq Khan 2016 májusában lett a lassan országméretű London polgármestere, és ezalatt a kicsit több mint három év alatt bebizonyította, hogy nem csak az eszméi vannak bukásra ítélve, de még gyakorlati szinten is egy csődtömeg. Legalábbis az, hogy Londont egy harmadik világbeli főváros szintjére süllyesztette le, ahol csak idén több mint hatvan késelés történt (terhes nőtől kezdve szórakozásra induló fiatalokon át bárkit áldozattá válhat) minden tekintetben bukásnak tekinthető. Khan túl sokat nem sajnálkozott egyik késelés alkalmával sem, bizonyára saját hazájában, Pakisztánban ez tök normális dolog, így luxus lenne olyat elvárni tőle, amit képtelen véghezvinni. Mindenki csak azt nyújtja ugyebár, ami a lényege. Viszont London (lassan csak elméletileg) még Európához tartozik egyelőre, habár ez tíz éven belül minden bizonnyal meg fog változni, persze nem földrajzi értelemben.
Sadiq Khan egy politikai termék. A liberalizmus által a végletekig meghülyített társadalom terméke, aki megválasztotta és abba a székbe ültette, ahol most is van. Tették ezt miért is? Mert pakisztáni származású? Más „érdeme” aligha lehet egy nyugati társadalomban… Elvégre, ha létezik női kvóta, akkor miért ne létezhetne származási kvóta is? A rasszkvóta kifejezést nyilván kikerülnék. Csakhogy, amint azt a mellékelt ábra mutatja, Sadiq Khan egy totális csőd, mint az eszmeiség, amelynek nevében ott trónol, ahol.
Nemrégiben Donald Trump amerikai elnök Twitter-oldalán London tönkretevőjének, katasztrófának és szégyennek nevezte a városvezetőt. Persze Khan válasza sem maradt el, aki a szokásos, már az unalomig kijátszott „rasszista kártyával” támadt vissza. Az amúgy teljesen jogos Trump-féle bírálat így fulladt egy groteszk és komolytalan üzengetésbe. Az Egyesült Államok elnökének nyilván nincs számottevő beleszólása abba, ki lesz vagy lehet egy másik, szintén nagy befolyással bíró ország fővárosának első embere, így üzenete egy, a liberalizmus- és bevándorlásellenes erőknek tett gesztuson kívül komoly szinten nem igazán értékelhető. Ráadásul téved is, mikor azt mondja, hogy Sadiq Khan teszi tönkre Londont.
Természetesen távol álljon tőlem, hogy akár egy percig is védeni akarnám „a pakit”, de ahogy az írásom elején megfogalmaztam, Sadiq Khan egy tünet, egy jelkép. Londont pedig a multikulturalizmus, a liberalizmus, a szolgalelkű politikai garnitúra és a meghülyített tömegek együttesen tették földi pokollá. Persze jó oknyomozók módjára még jobban visszamehetünk az időben és leszögezhetjük, hogy London és vele együtt az egész Egyesült Királyság is akkor bukott el és vesztette el talán végérvényesen régi fényét, amikor az alkoholista Churchill és pribékjei nyomására visszautasították a Harmadik Birodalom közeledését Rudolf Hess-en keresztül. Amikor a Mosley-féle brit fasisztákat, akiknek jelentős társadalmi bázisuk volt, gusztustalan módszerekkel ellehetetlenítették (1940-ben a Brit Fasiszta Uniót – rövidítve csak BUF – betiltották, valamint vezetőjét, Oswald Mosley-t bebörtönözték), a háború után pedig az „ellenséggel kollaboráló hazaárulóknak” titulálták őket. Amikor az angolok németek ellen harcoltak olyan sötét erők kénye-kedve szerint, akiknek minden vágya volt az európai kultúrát és a büszke fehér fajt romokban látni és egymásra lövöldözni. Nos, Mr. Trump, London valamikor ekkortájt bukott el, anélkül, hogy tudták volna. Valahogy így lett volna érdemes fogalmazni a Twitter-bejegyzésben.
Ha már London, akkor bizony az sem ma volt már, hogy helyi skinheadek összeálltak és felvették a harcot a már akkor (’60-as, ’70-es, ’80-as évek) aggasztó számban létező pakisztáni bandákkal. Mára még ennyi immunrendszer sem maradt. S hogy milyen sors vár a fővárosra a továbbiakban? Őszintén, viszonylag optimista ember létemre sem látom számukra a kiutat.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
