Egyszerű dolgok, amelyekről nem szokás beszélni. Ezeket még egyszer el kell mondani és talán még százszor, ha megnézzük, hogy mekkora cécót csapott a sajtó a székelyek nagygyűléséből; sokan csak a kék zászlós fényképeket látják, és az összes többit inkább szőnyeg alá söprik.
1. Igen, volt hangos érvelés, szavak skandálása az autonómia mellett. De az autonómia végső soron öngondoskodást jelent – csak az öngondoskodásra képtelenek nevezik ezt szeparatizmusnak. Mondjak példákat? A román állam az idők folyamán egy csomó bürokratikus hullámtörőt épített ki magának, valójában kisebb államocskákat, amelyek meggátolják a közösségek fejlődését; kishajókat akar Temesvár a Begán működtetni? – egy egész évnek kell eltelnie, mire Bukarestben valaki (nem lehet tudni, hogy kicsoda) rányomja az „engedélyezve” pecsétet.
Autópályát akarnak a moldvaiak, méghozzá az EU ingyenpénzén? – évekbe tellett, két autós felvonulásra volt szükség, hogy a központi kormány negyedfülnyit odafigyeljen. Piteşti–Nagyszeben? A helyzet tíz év után sem világos, néha egy-két hivatalosság méltóztatik elmormogni, hogy igen, biztosan elkészül – közben Marokkóban már több Dacia készül, mint Piteşti-en. Márpedig a közösségek nem így, a Központ engedélyével működnek, nem vazallusok, hanem partnerek a törvényi kereteken belül; minden közösségnek specifikus forrásai, sajátos viselkedése, lehetőségei és specifikus igényei vannak. És te, állam, a nemzeti–egységes–oszthatatlan káoszon kívül mi mást csinálsz?
2. Azt is kimondták világosan és egyértelműen, hogy a nacionalizmus sohasem megoldás, bármilyen nyelven üvöltik azt a tömegnek – valószínűleg ez ugyanolyan mértékben zavaró, mint az „autonómia”, főleg, amikor nem nagyon van mit felmutatnod a Centenárium alkalmából. Autópályák nincsenek, a kórházakban halál vár rád, az oktatás padlón, és mindennek tetejében ahelyett, hogy annak örülnél, hogy a bolygó legvirágzóbb rendszeréhez – Európai Unió – és a bolygó legbiztonságosabb szövetségéhez – NATO – tartozol, ujjal mutogatnak rád és a civilizált világ elkerül. Ilyen körülmények között már csak azok protokronizmusai mentenek meg téged, akik harminc éve nem olvastak egyetlen könyvet sem és a tatárlakai táblácskákkal alszanak a párnájuk alatt.
3. Igen, a gyulafehérvári kiáltvány szóba került a beszédekben. Én magam (árrruló, egyértelmű!) is elmondtam, ha betartották volna, a kiáltvány jó és becsületes hellyé változtatta volna ezt az országot minden lakója számára, függetlenül attól, hogy milyen nyelven álmodunk vagy milyen templomba megyünk vasárnaponként. A tankönyvekben nem szerepel, de valószínűleg ez a XX. század legmodernebb elpuskázott dokumentuma – helyrerázhatott volna egy errefelé állandóan túlságosan megnagyobbított történelmet.
A gyulafehérvári kiáltvány lerakhatta volna egy új, modern Románia alapjait – ehelyett az 1923-as alkotmányt választották, melyet balkáni trükkökkel kényszerítettek az erdélyiekre és a moldvaiakra is, a Prut mindkét oldalán –, s még az sem szerepel a tankönyvekben, hogy azt az alkotmányt azután fogadták el, hogy Brătianu a nem-vlachoknak beígért Alkotmányozó Gyűlést lecserélték az övéi által uralt Parlamentre. Az elégedetlenség óriási volt, a viták az egyesülés visszavonásával való fenyegetőzésig durvultak. A moldvaiak és az erdélyiek is decentralizáló alkotmánytervezeteket javasoltak, melyek gondosan figyelnek a Nagy-Romániába újonnan érkezettek hagyományaira, de nem vették figyelembe. A déli liberális bojárság már maga alá gyűrte az országot, és már a fogával próbálta harapdálni a pénzt.
4. Ugyanilyen egyértelmű: a kultúrák egyenlőek, a „bună ziua”, a „jó napot” vagy a „guten tag” pontosan ugyanazt jelenti, és újra kell majd olvasnunk Slavici-ot és Kós Károlyt, ha valóban hisszük, hogy az egység a sokszínűségben van – tudomásul véve: a sokszínűség tisztelete egy picivel többet jelent egyszerű diskurzusoknál, vagy félig elgáncsolt törvényeknél.
Miért zavar bárkit a székely zászló, ha ez a jelkép hozza össze az embereket? Összefogja a történelmüket, a hagyományaikat, az énekeiket és az összes múltbéli emléküket, ahogy azt bármely másik zászló teszi. Bukovina zászlója ki van tűzve az intézményekre, sőt, ha nem tévedünk, néhány évvel ezelőtt maga Tăriceanu tisztelgett Máramaros zászlója előtt. Máris Bukovina és Máramaros nélkül maradt Románia? Vagy éppen ezeket a térségeket látogatják legszívesebben a turisták, akiket pontosan a hagyományok, énekek, helyek, történelmi emlékek varázsolnak el?
Tavaly egy március 15-i rendezvényen Kolozsváron megbírságoltak egy fiatalembert, mert – itt a csendőrség jegyzőkönyvéből idézek – „Erdély 1918 előtti zászlóját lobogtatta”. Netán mi, erdélyiek, pestisesebbek lennénk, mint ők? Vagy valójában amiatt rettegnek, mert még nem sikerült teljes meghunyászkodásra kényszeríteniük bennünket? Az lenne zavaró, hogy Erdély ezer éve létezik – és ráadásul még a bukaresti minisztériumokat is megelőző időkből?
5. Erdély, újra! Megfigyelted, hogy erről a régióról csak akkor szoktak beszélni, ha magyarokról van szó? Egyetlen vadrománt – abból a fajtából, akik állandóan attól rettegnek, hogy talicskán elhordják Erdélyt a „magyarok” – sem hallottam a mócok törvényéről, azaz a 1996/33-as törvényről beszélni, melyet még mindig nem tartanak be, holott már 22 év eltelt a megszavazása óta. Egyetlen rettegő sem láncolta magát az erdélyi autópálya romjaihoz, mely többmilliárdnyi áruexportot biztosított volna, és amely, ha össze lenne kapcsolva a Jászvásár–Marosvásárhely autópályával, akkor esélyt adna a moldvaiaknak gazdaságuk újraindításához. Hamarabb mutatják a hírekben azoknak a szirénázását, akik arra panaszkodnak, hogy Székelyföldön nem tudnak miccset rendelni, csak hagyományos bútort, kürtőskalács- vagy túrósbatyu-receptet.
6. A székelyföldi nagygyűlésen azt is kimondták, hogy az autonómia nem jelent függetlenséget. Senkinek sem kell majd útlevéllel érkeznie a régióba, mint ahogy a helyi közigazgatási autonómiáról szóló 2001/215-ös törvény megszavazása után sem kért a szépvásári polgármester semmilyen útlevelet a Jász (Iaşi) vagy Dolj megyeiektől. Az autonómia még csak nem is önzőség – a regionális költségvetés egy része bekerülne egy régióközi szolidaritási költségvetésbe, éppen azért, hogy eltüntesse a kirívó fejlődési különbségeket. S mi van most? Ahelyett, hogy a gazdag régiók szintjére emelnénk a szegényeket, a módosabbakat süllyesztjük a szegények szintjére. Az egész világon ezt teszi a központosított hatalom, nem csak mifelénk. Csakhogy nálunk a más kárán való okulás már nem igazán számít.
7. Hallottak akár egy olyan polgármesterről, aki arra panaszkodott, hogy nem tudta leaszfaltozni a falut, mert a szeparatisták ellopták az aszfaltját? Nem hiszem, de biztosan hallották őt a központosítást szidni. Romániának nem a szeparatizmus a gondja, hanem ez az észbontó központosítás, és ez egy olyan állam történelmi rossz szokásából fakad, amely soha nem vállalt partnerséget a saját polgárával. A szeparatizmus miatt nem épülnek autópályák, iskolák, kórházak? Tényleg?
8. És még egy bizonyíték az árrrulásrrra, szintén tőlem: Bécs idejében Erdély létezett. Budapest idejében Erdély létezett. És eljött Bukarest „testvéri” ideje és Erdélynek már nem szabad felkerülnie a térképre. Nem igaz? Inkább mindenféle Északnyugatokat, Központokat és más ákombákomokat kennek fel a térképre, csak ne kelljen leírniuk Erdély nevét. Ugyanez a helyzet Moldvával, Bukovinával, a Bánsággal, Dobrudzsával vagy Olténiával. Félnek a történelmi régióktól, valamelyik idióta szekus beleverte a fejükbe, hogy a Romániát alkotó régiók neve sebezhetőséget jelent az ország számára. Árrrulóként kijelentem és leírom és aláírom, hogy soha nem leszek északnyugati – de erdélyi mindig! Szeretném én azt látni, ahogy a moldvai északkeletinek nevezi magát… Valójában ez egy történelmi szamárság: valószínűleg Erdély a legismertebb régió a bolygón – hogy Hollywood miatt, hogy a vámpírok miatt, de az… –, az idegenforgalmi potenciál óriási, kézről kézre adnak a nagy idegenforgalmi honlapok és mindenfelé ajánlgatnak, sőt, még Károly herceg is ide jön, és olyan reklámot kap tőle, mint senki mástól. Te, mint bukaresti vezető, még mindig attól rettegsz, hogy Erdély vonattal Bécsbe szökik, Budapesten keresztül. Mi a fenének okosodtál ki annyira, hogy bekerülj az Európai Unióba, ha semmit sem értesz a XXI. századból?
9. Ez már nem hangzott el a székelyföldi nagygyűlésen, de itt el kell mondani: ha a román állam stratégiai horgonyoknak fogja tekinteni a Bukaresten kívüli régiókat, ha ugyanabban az undorító közigazgatási vazallusságban tartja majd őket, akkor a román államnak gondja lesz. Egyelőre maga a Győzelem-palota (a kormány székháza – szerk.megj.) az egyetlen szeparatista pont Románia térképén – egy olyan kormány fösvény magányossága áll szemben a Bariera Vergului-on túli emberek (a tágan vett bukaresti belváros széle – szerk. megj.) törekvéseivel, amely állandóan annak az országnak a sokszínűségétől retteg, melyet állítólag irányít. Vagy beszéljünk a mai napról, vagyis a kormányon lévők által fogcsikorgatva hajtogatott RoExitről a többiek Európai Unióban maradási óhajával szemben. Mit gondolsz, mi fog történni? Majd a teleormani szultánok előtt fogunk hajbókolni? Passz!
A dolgok tényleg egyszerűek, csak el kell fogadnod az identitás becsületes megosztását, el kell egy kicsit gondolkodnod azon, hogy a sokszínűség többletérték, de egy olyan országon is el kell gondolkodnod, melyet száz éve egyszerűen olyan alakok vezetnek, akik szintén száz éve nem olvastak egyetlen könyvet sem. Nafene, könyvet mondtam? Na, ez az igazi árrrulás! (newsweek.ro/főtér.ro)
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
