Rövidülő szezonok, egyre több műhó – borús a téli sportok jövője? Lencsés Zoltán2025. 11. 12., sze – 15:15
A klímaváltozás a legtöbb sportágat csak időszakosan érinti és általában megoldható kihívások elé állítja a szervezőket, de a téli sportok esetében lassan már kritikus helyzetről beszélhetünk.
Két évvel ezelőtt az augusztusi budapesti atlétikai világbajnokságra esett az év legmelegebb időszaka: szinte minden nap hőségriadó volt, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics) bizonyos esetekben délelőttről az esti órákra ütemezett át futószámokat, a női 10 000 méteren pedig ketten is hőgutát kaptak.
A szervezők naprakészen kezelték a problémákat: a már említett műsorváltozások mellett például vízosztással, vagy a versenyek idejére megrendelt 11 tonna jéggel, amit a versenyzők jeges fürdőkhöz használhattak. A labdarúgásban már évtizedes viszonylatban ivószünetet rendelnek el a játékvezetők a félidők derekán, ha a hőmérséklet meghaladja a harminc fokot.
Mi van azonban akkor, ha a probléma nem kezelhető tünetileg, ha a megoldás jóval bonyolultabb, mint néhány korty hűsítő víz vagy pár jégkocka?
A téli sportok szerelmesei a saját bőrükön érzékelik a klímaváltozást. Egyre gyakoribb a hóhiány és az enyhe időjárás, így nemcsak a versenyzés, de a szezon előtti és közbeni felkészülés is egyre nehézkesebb számukra.
Egyre nehezebb helyzetben a síközpontok
A klímakutatók és a síközpont-tulajdonosok már évek óta kongatják a vészharangot. Phillip Corradini, az EURAC intézmény jövőkutatójának véleménye szerint egy síközpontnak évi 100 napot kell nyitva tartania, hogy profitot tudjon termelni, csakhogy ez egyre nehezebb küldetésnek tűnik.
A kutatások szerint a magasabban fekvő, 1800 méter felett található síközpontok aránylag jobban ellenállnak a klímaváltozásnak – a veszélynek sokkal inkább az alacsonyabban és középmagasan fekvő központok vannak kitéve, ahonnan egybehangzó adatok érkeznek: az átlagos hótakaró-időtartam évről évre csökken, a szezon rövidül, és így a hógyártás nélkülözhetetlenné válik. Ezzel párhuzamosan a turisták száma is csökkenőben van.
Sok műhó egy olimpiáért
A változó klíma a rekreációs és a profi sportban egyaránt érezteti hatását. A 2022-es pekingi téli olimpián a sípályákat teljes egészében mesterséges hóval borították, mert természetes hó csak minimális mennyiségben hullott a kínai fővárosban. Bár a hóágyúzás lehetővé tette a versenyek megrendezését, az energia- és vízfelhasználás óriási volt.
A hógyártás tehát kényszermegoldás: segít megmenteni a versenyeket, de tovább növeli a környezeti terhelést, és egyre kevésbé fenntartható, ha a hőmérséklet folyamatosan emelkedik.
Árulkodó adat, hogy a téli olimpiák történetében először 1980-ban, Lake Placidban használtak műhót. A 2014-es szocsi olimpián az összes hó 80%-a volt mesterséges. 2018-ban, Pjongcsangban ez a szám 98%-ra rúgott, Pekingben pedig már 100 % volt.
A hóágyúzásnak nemcsak környezetkárosító, hanem praktikus hátránya is van: a sportolók nem szeretik, mert általában az így készült hó jegesebb, ezáltal balesetveszélyesebb.
Törölt versenyek
Az elmúlt két évben különböző sportágakban több futamot is törölni kellett hóhiány miatt, a teljesség igénye nélkül emlékezzünk meg néhányról: 2023 decembere az utóbbi huszonöt év legmelegebbje volt Európában, a zágrábi alpesisí-világkupafutamot így esélytelen volt megrendezni, mivel 950 méteres magasságban csak apró hófoltok voltak a horvát főváros feletti hegyekben. Azóta további versenyek maradtak el hóhiány miatt a kanadai Tremblantban, a németországi Garmisch-Partenkirchenben és a szlovéniai Kranjska Gorában is. Hasonló okból fújták le a snowboard-világkupa 2024-es fináléját a németországi Berchtesgadenben.
A Nemzetközi Síszövetség (FIS) éves kimutatása szerint 2024-ben az összes világkupafutam 20%-ába kellett valamilyen módon beavatkozni (törölni, csúsztatni, pályát módosítani vagy utolsó pillanatban kezelni a hótakarót) a körülmények miatt.
A következő egy-két évtizedben eldől, hogy a téli sportok tudnak-e alkalmazkodni a gyorsuló változásokhoz, vagy egy korszak végéhez közeledünk. Bár már léteznek különböző együttműködések a sportági szövetségek és környezetvédő-, valamint világszervezetek között, de jelenlegi formájukban nincs sorsfordító vagy tartós megoldást kínáló erejük. A jövőben a technológia, a szervezés és a fenntartható gondolkodás egyaránt kulcsfontosságú lesz, mert egy dolog biztos: egyre kevesebb a mozgástere azoknak, akik a „majd megoldjuk valahogy” hozzáállásban bíznak.
• 1949 óta az Egyült Államok területén belüli sípályák 80%-át bizonyítottan több eső, és ezzel párhuzamosan kevesebb hó éri. Az USA-ban a 2024-es tél volt a legmelegebb a mérések kezdete óta.
• A Meteorológiai Világszervezet és a Nemzetközi Síszövetség 2023-as, közös tanulmánya szerint kétfokos átlaghőmérséklet-emelkedés esetén a 2234 európai síközpont 53 százaléka kerülne kritikus helyzetbe hóágyúzás nélkül, négy fokos emelkedésnél pedig a 98 százalékukat fenyegetné bezárás.
• A svájci meteorológiai intézet (MeteoSwiss) szerint ötven évvel ezelőtt 600 méteren volt az átlagos téli fagyhatár, most 850 méteren van, 2060-ra pedig 1300 méter fölé emelkedhet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
