Rosszabb a négernél – egy hercegnő antirasszizmusa

A II. Erzsébet halála óta eltelt időszak ismét felvetett egy olyan kérdést, amely ugyan felötlött néha bennem, de érthető módon nem tartozott a legégetőbb témák közé. Ez a kérdéskör nevezetesen az Európában még működő uralkodóházak jelentőségét firtatta: van-e bármiféle lényeges szerepük ezeknek a családoknak, vagy egy rég letűnt korszak biodíszletei csupán?

Mikor II. Erzsébet elhunyt, milliók gyászolták nem csak az Egyesült Királyságban, de külföldön is. Ugyanúgy, rengeteg embert érdekelt az új király beiktatása is, s úgy általában a szokásosnál többet foglalkoztak a brit királyi családdal. Ám mindezek – az uralkodónak kijáró népi tisztelettel együtt – mára már formaiságokká silányodtak, legalábbis politikai szempontból az európai uralkodóházaknak nincs nagy jelentőségük. Sőt, ha erélyesebben akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy fényűző életmódjukkal megrövidítik az országot, miközben végignézik annak pusztulását. Mikor emelték fel ezek a családok a szavukat a tömeges migráció, a bűnözés, az etnikai arányok eltolódása, vagy bármi releváns, „politikailag nem korrekt” probléma ellen? Soha. Legalábbis hosszú évtizedek óta nem. Ezek a családok, hiába „arisztokraták”, egyáltalán nem különbek a politikai fősodratnál, rangjuk egy egyszerű formaisággá züllött az idők sodrásában.

A cinkos hallgatás viszont egy dolog, vannak azonban, akik odáig merészkednek, hogy „kékvérű” létükre úgy viselkednek, mint egy legutolsó liberális kakakupac. Ennyit a születési rangokról.

Márta Lujza norvég hercegnő „egzotikus történetéről” korábban már portálunk is beszámolt röviden. V. Harald király lánya lemondott hivatalos címeiről és kötelezettségeiről, hogy civil életet élhessen egy néger sámánnal, Durek Verrettel („Sámán Durekkel”). Márta Lujzának gondot okozott, hogy „civil életét” összemossák a királyi család kötelékében végzett közszereplésével (ezt valójában ő maga mosta össze több alkalommal, amely miatt többen bírálták), ő pedig inkább az előbbi mellett döntött. Sámán vőlegényével immáron ketten vihetik a vállalkozásukat, lévén az egykori hercegnét is érdekli az „alternatív gyógyászat”, sőt, saját elmondása szerint „angyalokkal is kommunikál”. Ezen állítások, illetve hitének, tapasztalatainak kielemzése nem feladatunk, habár innen olybá tűnik, hogy a 2019-ben megözvegyült hercegné szimplán csak felült sámán párja hobbijaira, hogy ezzel is áthidalhassa a köztük lévő „nyilvánvalóan nüansznyi” kulturális, faji különbségeket. Egyébiránt nem gondolom, hogy az alternatív gyógyászat minden tétele ostobaság lenne, de Durek Verrett valószínűleg nem normális, ugyanis – többek között – úgy gondolja, hogy „a rák választás kérdése”.

Sokaknál itt meg is állna a történet, maximum mordulnának egyet, hogy megint egy hülye norvéggal több, azonban a dolog még folytatódik. A zavaros elméjű néger Márta Lujza számára „nem csak” egy sámán, de egy korábbi Instagram-bejegyzése szerint egyenesen az a férfi, aki ráébresztette a „megbúvó rasszizmus” fonákságára. A volt hercegnő történetét részben ezért, részben pedig azon okból vettem elő, hogy szemléltessem az európai uralkodóházak jelentéktelenségét, sőt, ez esetben kifejezetten káros ténykedését. Ugyanis, milyen nép lesz abból, amely a (lemondott) hercegnőjüktől az alábbi sorokat olvashatja:

A panaszkodás-áradatot később így folytatja:

Ennyi elég, az Insta-történetben megtalálható a teljes szöveg, de a lényeg így is átjön. Valahol ez a szerencsétlen talán tudja, milyen természet- és rendellenes amit elkövet és még a szerelméről szóló „coming out”-bejegyzésben is a rasszizmussal és az őt bírálókkal foglalkozik. Nem értek a lovakhoz, de ilyenkor nem a párjáról meg a szerelmükről kellene írnia, ha már egyszer így esett a dolog? Márta Lujza a politikailag korrekt világban helyét kereső, korábban elkényeztetett liberális nő mintapéldánya, aki jódolgában és unalmában különböző „egzotikumokhoz” nyúl, mert hát most az a trendi. Megtestesít mindent, ami gyűlöletes ezekben a nőkben, miközben ismertsége révén ezer másik embert befolyásol ebbe a káros irányba.

A végső hangsúly pedig az utolsó mondaton van. Hasonló véglényből találunk több tízezret a fehér civilizációban, de ahol már egy királyi sarj is így viselkedik, ott mégis mit várunk már? Az alapokig le kellene bontani és újragondolni ezt a szerencsétlen Európát.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info