A rossz reklám alaptípusa természetesen a lokalizáció hiánya, azaz nagy cég leadja egy adott országban készített reklámját más országban, ahol azonban az eredeti reklám üzenete nem jön át, sőt fokozott esetben egyenesen rossz üzenet jön ide.
Egyik korábbi cikkemben már írtam a legendás magyar példát a 90-es évek elejéről. Német kávécég be akarja vezetni a márkáját Magyarországon. A reklámban boldog család nagy bögrében mosolyogva issza a kávét. A magyar kisember reakciója: ez biztos nem is igazi kávé, csak valami pótkávé, hiszen nem kis csészében isszák, s lám, még a gyereknek is adnak belóle. Az eredmény persze totális kudarc, rögzül a magyar vásárlóban, hogy „ez nem igazi kávé”.
Egy időben, német mintára, az is kezdett terjedni Magyarországon, hogy minden egyes ár elé oda lett írva, hogy „csak”. Ez szerencsére akkora röhögést okozott, hogy gyorsan eltűnt mint szokás.
Bulgáriában hasonló volt az amerikai minta átvátele, hogy nettó árat írnak ki, azaz az ÁFA nélküli árat, miközben a vevők 99 %-át csak a bruttó, teljes ár érdekli. Miután a vevők nagy része egyenesen csalásként kezdte értékelni ezt az amerikai szokást, lassan kihalt.
De sokszor saját, lokalizált, hazai reklám is lehet teljes kudarc. Ugyanis a kereskedelmi reklám olyan, mint a politikai kampányszöveg, egyetlen hibás szó mindent tönkretehet, lásd MZP szerencsétlenkedését tavaly az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban.
Sokáig hiányoltam, miért nincs olyan cég, mely apró javításokat vállal? Miközben ez arányaiban haszondúsabb, mint az egész építőipar. Aztán lett ilyen cég Magyarországon az ezredforduló körül. S azonnal mindent el rontottak reklámjukkal, az abban lévő „amikor férfikéz kell a házban” szöveggel. Ezzel automatikusan ki is zártak minden egyedülálló férfit, sőt minden családot is potenciális vevőkörükből, azaz a vevők 90+ %-át. Hiszen üzenetük az sugallta, hogy aki nem képes pl. megcsinálni a csepegő mosdót, a lógó vezetéket, a rosszul működő konnektort és villanykapcsolót, az nem „igazi férfi”. Hát ezek után ki az a férfi, aki kihívna egy ilyen szolgáltatást, amivel igazolná, hogy ő nem igazi férfi? Fizetek nekik, s ők még le is buziznak? – kösz, nem!
A női divatban nagyon elterjedt 2 hasonló hiba. Számtalanszor látom, mindent 30 éven aluli csajokkal reklámoznak, ami taszítja automatikusan az idősebb nőket, egyrészt azt sugallja „te már öreg vagy, kussolj”, másrészt azt „ez úgyse neked való”.
A másik a „kedvenc”, ilyen „vedd meg kedvenc pulóveredet”. Ilyen csak férfi írhat le, egy nő az ilyentől kiütést kap. Az átlagnő még azt is nehezen viseli el, ha a partnere ráerőszakol egy adott ruhadarabot, de ezt még esetleg elfogadja „így tetszem neki a kedvenc pulóverében” alapon, de azt, hogy egy cég eldöntse helyette mi lesz a kedvenc ruhája azt biztosan nem tűri el. A nő tehát eleve negatívan fog hozzáállni egy olyan termékhez, melyet így raklámoznak neki. Plusz, a nő eleve egyedi akar lenni, azt sose fogja bevenni, hogy egy adott ruha sokak kedvence, mert ha tényleg az, akkor neki nem is kell.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
