(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Nem voltunk egy világjárvány közepén, amikor a film készült [Midnight Sky], de sok más tényező jelen volt. Ezek a tényezők, hogy mennyi gyűlölet és düh vesz körbe bennünket ebben a pillanatban is a történelmünkben bárhol a világon. Például Bolsonaro Brazíliában, vagy Orbán Magyarországon. Nézz körül, rengeteg düh és gyűlölet.” George Clooney amerikai színész összegezte így a világban jelenlévő feszültségeket és kihívásokat, amelyek már a koronavírus járvány előtt is megterhelték a világot. Erre a kormányzat nem tornáztatta túl magát, egyszerű sorosozással válaszolt.
Közelebbi felületen is szenteltek figyelmet hazánk miniszterelnökének. A német ZDF közszolgálati csatornán egy paródia keretén belül (is) foglalkoztak a magyar vétó ügyével, amelyben füles gulyásnak, vagy a német szójáték valódi értelme szerint egyszerűen s*ggfejnek nevezték Orbán Viktort. Ez hát a hírünk a nagyvilágban.
Feltehetően magyar jelenség az, hogy milyen kiemelten foglalkozunk bármely külföldi megnyilatkozással, ahol szó esik rólunk. Ez egyrészt természetes, hiszen érdekes az, hogy mit gondolnak rólunk mások, és óhatatlanul is befolyással bír sorsunkra a rólunk alkotott kép. Másrészt azonban egyfajta bizonytalanságot is tükrözhet az, ha egy-egy ilyen megnyilatkozásnak a kelleténél nagyobb figyelmet szentelünk. Mégis mekkora súlyt kellene tulajdonítani annak, hogy két korty között egy PR-videóban mit nyilatkozik rólunk egy hollywoodi színész? Nem egy közép-európai ügyekért felelős elemző ő, ráadásul természetesen leendő nézőit szeretné megnyerni magának. Oké. Nekem mégis összeszorult a torkom, amikor Clooney interjúját néztem. Megrendítő, hogy Magyarország, a hazám egy olyan országgá vált, amely az aggasztó jelenségek nyugati világban széleskörűen ismert és már-már közhely szintű példájává vált.
Ez rólam is szól. Nem emelhetem fel a kezem, nem mutogathatok Orbán Viktorra. Különösen nem dörzsölhetem a tenyeremet örömömben, hogy most jól beszóltak a miniszterelnöknek. Nem, nem a miniszterelnöknek szóltak be, George Clooney csak példákat keresett arra, hogy érthető legyen az, amiről beszél. A hallgatóihoz beszélt, akikről azt feltételezte, hogy Orbán Viktor és Magyarország egy beszédes példa lesz. Ezért szorult el a torkom. Nemcsak szégyen, hogy Magyarország erről híres, hanem fájdalmas is. Elképzelem, amint a sértett és sérült kisgyerek mennyire büszke arra, hogy a nagy felnőttek róla beszélnek, mert most aztán jól megmutatta a felnőtteknek, hogy ő is valaki. A baj csak az, hogy ez a sértett kisgyerek már 57 éves, és a mi miniszterelnökünk tíz éve kétharmaddal. Mi zajlik a szemünk előtt és bennünk, hogy elrettentő példa vagyunk a világnak?
A ZDF Heute Show című műsorának paródiája másért aggasztó. Teljesen természetes, hogy egy német szatirikus közéleti műsorban téma volt a vétó. Az is eléggé borítékolható, hogy éllel foglalkoznak Orbán Viktor sajátos szabadságharcával. Számomra nem az a hangsúlyos a videóban, hogy füles gulyásnak, vagy pontosabban inkább egyszerűen s*ggfejnek nevezik a magyar miniszterelnököt. Ez egy kabaréjelenet, ráadásul ezt már tavaly májusban is megtették Oliver Welke műsorában. „Patrióták, közben csak a nemzetüknek ártanak” – mondták tavaly arra utalva, hogy az átlagéletkor 6 évvel marad el hazánkban az EU átlagtól. Az akkori műsorban a korrupcióról volt szó, és Románia, valamint Csehország mellé fért be hazánk az adásba, elsősorban Tiborcz István révén. Egy-egy ilyen jelentben természetesen nemcsak a magyar kormányzatot éri kritika, ahogy a mostani videó is elsősorban az Unió tehetetlenségét célozza. Tavaly márciusban ugyanez a Heute Show három okot nevezett meg arra, miért is nem zárták még ki a Fideszt az Európai Néppártból: Audi, BMW és a Mercedes. Ez nekünk fájó igazság lehet ugyan, de inkább a németeknek és a CDU-nak kritika. Ahogy a csatorna nem csak a Heute Showban, hanem más közéleti műsorában is görbetükröt tart saját gazdasági elitjének.
Ebben a paródiavideóban engem az sokkolt, amilyen természetességgel látják és láttatják tehertételnek, fölösleges nyűgnek Magyarországot az Unió vállán. Idézik a videóban azt a hírt, amelyben elmondják, hogy Magyarország és Lengyelország nem kívánja megszavazni a költségvetést és a mentőcsomagot, mert nem értenek egyet a jogállami kritériumokkal. Ezek a mondatok nemcsak ebben a paródiavideóban hangzottak el, hanem minden EU-s tagállam főműsoridős híradójában is. Mit gondolhatnak rólunk a többi EU-s tagállam polgárai? Pontosan azt, amit nem egy különösebb logikai akrobatamutatványt igénylő módon ez a paródiavideó is összegez: tiltakozunk a jogállami kritériumok ellen, mert nem vagyunk jogállam, de ezt nem akarjuk beismerni. Mit szólnak erre a portugálok, a spanyolok és az olaszok, akiknek létszükséglet a mentőcsomag, de mit szólnak a többi tagállam polgárai is, akiknek fontos az eurózóna stabilitása vagy csak egyszerűen itt él, és egy gyarapodó, versenyképes Uniót akar?
A szimpátiaindexünk romokban. És okkal. És hiába mutogatok Orbán Viktorra, hogy jaj, Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral, jaj, nem minden magyar ért ezzel egyet. Hiába! Itthon nem tudunk azon túllendülni, hogy a kormányzati propagandában sikerrel adják elő a bevándorlásos mesét. Nincs itt semmi jogállami néznivaló, a lényeg csak a bevándorlók, és a lényeg Soros! Mindeközben a többi tagállam már arról szövi álmait, hogy miképpen lehetne tőlünk megszabadulni. Ez tragédia! Nem csak saját hazánkért vagyunk felelősek mi, magyar állampolgárok. A NER nem csak minket pusztít és fojtogat. Európa, a kontinens békéje és versenyképessége is múlik azon, hogy megbuktassuk Orbán Viktort. A becsületünket állítanánk ezzel helyre.
Leromlott nemzetközi megítélésünkben reményünk lehet az, hogy a figyelem nemcsak Orbán Viktor ámokfutására terjed ki. Kiterjedhet arra is, hogy le akarjuk rázni magunkról ezt az igát, és különösen arra, ha ez majd megtörténik. Ha már Hollywood-i színésszel kezdtem a cikkem, akkor egy másikkal zárom. Tavaly az önkormányzati választások előtti napokban Mark Ruffalo, a Bosszúálló-filmek Hulkja egy Facebook posztban emlékezett meg rólunk Clooney-val ellentétes pozitív kontextusban: „A Föld leghatalmasabb hősei valójában a hétköznapi emberek, akik akkor harcolnak a demokráciáért, amikor az veszélyben van. Washingtontól Budapestig próbálnak megosztani minket a demokrácia ellenségei a félelemmel – olyan emberektől, akik más nyelven beszélnek, más vallásban hisznek vagy más helyről jönnek. Azt szeretnék, ha megrémülnénk és teljhatalmat adnánk nekik, lerombolnák a szabad sajtót, eltérítenék a bíróságokat és ellopnák a közvagyont, hogy magukat gazdagítsák. Ezt csinálja Trump az Egyesült Államokban, és ezt csinálja Orbán is Magyarországon. A demokrácia támogatója vagyok, örömmel látom, hogy Magyarországon összefog az ellenzék és együtt védik meg a demokráciát. Ez üzenet a világ embereinek, akik hallják, és együtt állnak ki mögöttetek.” Van okunk reménykedni abban, hogy amilyen pozitív hírünk volt a rendszerváltás idején a világban, olyan pozitív hírünk lehet ismét, ha az orbáni politikát végre odahelyezzük, ahova való: a történelem szemétdombjára.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
