A liberális paradigma már nem képes megoldást adni. A liberális rend kudarcáról és a válságos idők lehetséges kimeneteléről mondta el véleményét.
A környezeti problémák, a kapitalizmus válsága, a 2008-as válság, a társadalmi igazságtalanságok, a kettészakadt társadalom problematikája, aztán a menekültválság –ezekre a kihívásokra a liberális paradigma már nem képes választ adni.
A liberalizmus korszakának tehát ön szerint vége. Magyarországon például egyszerűen elvesztette társadalmi támogatottságát, választásokon a többség elutasította. Melyek az okok, önhibák, amelyek miatt a liberalizmus kiürült?
Magyarország esete ez ügyben kicsit más; ebben az esetben arról van szó, hogy a rendszerváltás után Magyarország nagy lelkesedéssel választotta a liberális paradigmát, azonban e paradigma követelményeinek nem tudott megfelelni. A liberális paradigmát nagyon szerette volna a gazdag elit, de nem tudta meghonosítani, mert a társadalom erre nem volt felkészülve, kulturális gyökerei nem erre a modellre mutattak. Magyarország történelmileg nem volt abban a helyzetben – ahogy számos más ország sem –, hogy a liberális társadalmi-gazdasági modellt meg tudja honosítani.
A magyar társadalom éretlen volt erre? Nem voltak meg a szociokulturális feltételek? Ezt mondja?
Nem. Nem szeretném az „éretlen” szót használni erre, mert ebben van egy értékelés is. Inkább úgy mondanám: a magyar társadalom nem volt erre a paradigmára fogékony.
A globalizmus helyett a válság után felerősödhet a lokalizmus, például a multik biztonsági megfontolásokból Ázsiából visszahozzák Európába termelésük egy részét? Illetve, a kormányok a válságból tanulva szintén biztonsági okokból a stratégiai szektorokban egyre több vállalatot nemzeti tulajdonba fognak venni?
Az fog történni, amit a hatalom akar. A hatalomban lévő csoportok, egyének tudnak majd a kormány felhatalmazásaival élni. Elég komoly okok vannak arra, hogy aggódjunk a túlzott hatalom-koncentrációból fakadó korrupció miatt. A kaotikus helyzetből merített erőt a kormány elsősorban korrupcióra használja fel, tehát nem azzal foglalkozik, hogy miként alakítsa át a társadalmat, hanem arra, hogy az általa kiválasztottak számára milyen előnyöket biztosítson. A globalizációhoz való kapcsolata ezért komplikált lesz, de amennyiben a multinacionális vállalatok hajlandóak lesznek a korrupcióban közreműködni, akkor ez a hatalom meg fogja kötni a megfelelő kompromisszumokat a globális hatalmakkal. Ami pedig a kitelepített vállalkozások hazahozatalát illeti: itt elsősorban Kínáról van szó, arról, hogy a Kínába vetett bizalom megrendült. Egyrészt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tevékenységük miatt, másrészt pedig azért, mert olyan mértékben lopják a szellemi tulajdont, hogy az tarthatatlan.
Ha a multik onnan visszaköltöztetik a gyártásuk egy részét, Közép-Európába hozhatják esetleg? A régiónk győztesen jöhet ki ebből a folyamatból?
Igen. De kérdés, hogy milyen paraméterek mentén építi ki kapcsolatait Közép-Európa a nyugat-európai és amerikai multinacionális cégekkel.
Válság idején a piacok szabályozó szerepét hangsúlyozó liberális kapitalizmus kegyetlen arcát mutatja: ilyenkor szokott belépni az állam korrigáló tényezőként, majd jön a félelem, hogy a válság után is ott marad, és betüremkedik olyan szférákba is, ahová nem kéne neki. Helyes, hogy most közbelép?
Nem az a kérdés, hogy helyes-e vagy nem; itt az államnak valójában nincs is más lehetősége. Saját maga fenntartásához egyet tehet: közbelép. Ez a kialakulóban lévő helyzet az államra is életveszélyes. Ne legyen senkinek illúziója, itt a modern államok szinte mindegyike életveszélyes állapotba került. Amerika, Oroszország, Németország. Olaszország az összeomlás szélén tántorog, Kínában nagyon feszült a helyzet: ez nem sikertörténet, az óriási növekedést nagymértékű eladósodással finanszírozták. Európáról szólva: nagyon fontos felhívni a figyelmet a német alkotmánybíróság minapi döntésére, amely alapjában véve halálra ítéli az Európai Uniót.
A döntés értelmében ugyanis az európai jegybank tevékenységéhez szükségeltetik a német bíróság hozzájárulása: az ECB monetáris politikájában Németország csak akkor vehet részt, ha azt a német alkotmánybíróság jóváhagyja. Vagyis egy nemzeti bíróság felülírja az európai jogrendszert. Mi van emögött? A jelenlegi európai rendszert két alrendszer három forrásból tartotta fenn: az egyik az eladósodás – ennek mértéke régóta nagyobb, mint a GDP növekedéséé –, a másik 2008 óta a likviditás bővítése, a harmadik pedig a környezet lerablása. Most mind a háromnak vége. Egyikben sincs több: a piacok nem fognak elfogadni további eladósodást, a likviditás bővítése szintén piaci akadályokba ütközik, a környezet lerablása pedig már előrehaladott állapotban van.
Vár-e változást a válság után? Akár a mentalitásban, hogy ez a fogyasztói magatartás fenntarthatatlan, akár a gazdaságpolitikák részéről, hogy másként kell csinálni?
Nem tudom. Amikor jön egy új paradigma, az nem azért következik be, mert az emberiség rájön, hogy a korábbi nem volt jó. A korszakváltások nem felismerésekből fakadnak.
Elemzői vélemények szerint ez brutálisabb válság, mint a 2008-as, de a világgazdaság sokkal gyorsabban fog helyreállni, mint 2008 után, kis szerencsével nem számottevő adósságnövekedés mellett. Osztja ezt?
Egyáltalán nem látok ilyet. Nem tudom, hogyan képzelik el, akik ezt mondják. Először is, a mostani válság előtti helyzet sem oldotta még meg a 2008-as krízis következményeit. Ha csak a három fő forrás problémáját nézzük, amelyeket előbb említettem, ezek kizsigerelése még mindig meghaladja a gazdaság teljesítőképességét, a GDP növekedését. Ez a mostani válság ráadásul a GDP értékét mindenféleképpen rontja, itt komoly termelőkapacitások mentek a kukába.
A turizmus nem fog a jövő év eleje előtt helyreállni, a német nyugdíjasok nem fognak turistahajókon most idejönni. Az autóiparral kapcsolatban is megy a sumákolás, hogy mi lesz. De szerintem nem lesz BMW. A BMW 40 százalékos kereslet-visszaeséssel számol a következő néhány évben – ki az, aki ilyen kilátások ellenére hatalmas kapacitást épít?
Jól kezeli a járványválságot az Orbán-kormány? Korábbi vágy-vezérelt ellenzéki vélemények szerint Orbán ebbe a válságba bele fog bukni.
Én úgy látom, hogy ma Orbán Viktort sokkal kevesebben szeretik, mint két-három évvel ezelőtt. Ugyanakkor nem látok olyan általános hangulatot, amely az ő bukásához, leváltásához vezetne. Amíg nincs meg az új paradigma, az emberiség – ameddig csak lehet – próbál a régihez ragaszkodni. Az ellenzéknek pedig nincs alternatív paradigmája.
Magyarországon a kaotikus helyzetre adott válasz a központi hatalom és a hatalomgyakorlás erősödése. Én ebben nem látok változást. Ugyanis a hatalom korlátozásához szükséges új paradigma ma még nem létezik.
Van-e ön számára bármilyen erkölcsi tanulsága ennek az időszaknak, a világ kényszerű leállásának?
Számomra a tanulság az, hogy… Nézze, rólam nem szokták tudni, de vallásos katolikus vagyok, aki egy olyan college-ban tanít Oxfordban, amelyet 1221-ben alapított Szent Domonkos néhány követője. A Blackfriars College ma is a domonkos rend általános felügyelete alatt működik. Az én világomban a válság üzenete egyszerű: az olyan életmód, amely megpróbálja felülírni a Teremtést, megpróbálja kisajátítani azt a saját önző céljai számára, az az életmód meg fogja bosszulni magát.
A Teremtést el kell fogadni, annak a részei vagyunk; tehát nem az urai, hanem a társlakói ennek a valóságnak.
Szelekovszky Ernő
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
