Tisztelt Transyadmin.
Szeretnék reagálni az újabb világmegváltó cikkekre. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem vagyok sem vitéz, sem doktor. Csak az eszemet próbálom használni, meg természetesen az eddigi tapasztalataimat.
Már többször olvastam az ilyen hangvételű irományokat, amelyek az ország problémáit boncolgatják és arról szólnak, hogy mi lenne ha….?
Több vitában is részt vettem, de sohasem jutottunk dűlőre.
Nagyon tetszik, amikor arról hallok, hogy az ország adósságát egy mondattal el lehet törölni. Vagy, hogy el kell érni az adósságszolgálat megszüntetését. A józanabbja csak tárgyalásról beszél. Fogjuk már fel, hogy ez nem lehetséges. Nem látok erőszakmentes megoldást. Az helyes érvelés, hogy az ország vezetőinek kellene eljárni, de könyörgöm, melyik merne belevágni? Maga a nép lázadna fel ellene. Ugyanis akinek a kezében van a korbács az gondoskodna arról, hogy meggondoljuk magunkat. Nagyon egyszerű. Mindenkitől csak azt kérdeztem meg, hogy mennyi kaja van a kamrájában? Mennyi ideig bírná ki azt, hogy lemenjen a Tescoba vásárolni?
Az embereknek és az országnak sincsenek tartalékai. Ma már nincs lehetőség arra, hogy a vidék kisegítse Budapestet, mint 56-ban. A falu is a boltokba jár élelmiszerért. A kisparaszti réteg megszűnt. Hiába van a hangzatos politikai szöveg a támogatásukról. Az ország élelmiszertermelése romokban. Lásd az állomány alakulását. Ennek felfuttatása pedig nem megy máról hónapra. Egyszóval a sorsunk jobbra fordulását csak nagyon lassú, sziszifuszi munkával lehetne jobbra fordítani, vagy erőszakkal. „ Tetszettek volna forradalmat csinálni. „ Ugye ismerős.
Szóval kérem a tisztelt szerzőket, hogy a kivezető útról irkáljanak. Ne arról, hogy ez meg az kellene, hogy legyen. A kisemberre koncentráljanak. Országos dolgokat csak az országházban lehet megoldani. Előbb viszont meg kell szerezni a hatalmat. Azzal a buktatóval, hogy egy ember jellemét csak akkor lehet megismerni, ha hatalmat kap.
A hatalom megszerzése. Hát ez sem egyszerű kérdés. A demokratikus szavazásról nem beszélek, mert mindannyian látjuk ennek a buktatóit. A sokat emlegetett összefogás. Hát igen. Ehhez minimum egy katarzis kell. Egy kiváltó ok, ami összekovácsolja az embereket egy közös cél érdekében. Volt már rá példa a történelemben. Legtöbbször háborúval jár.
Lenne egy csendes út is, de ennek kimenetele kétséges és ugyanolyan utópisztikus, mint a cikkekben vázolt mi lenne ha. Ez az út pedig egy tömegszervezet. Direkt nem írtam pártról, vagy vallásról, pedig jelenleg ezeknek van realitásuk.
Ez a szervezet meghatározott tízparancsolat szerint él és viselkedik. Tagjai egymást feltétel nélkül segítik. Pontos rítusok szabályozzák működését. Erre is van példa. Lásd a vallásokat és a szabadkőművességet. Ennek mottója lenne: Magyar az, aki annak vallja magát és aszerint is él. Ennek létrehozásához kértem segítséget, de mindenki a maga problémájával volt elfoglalva. Meg talán nem is az én tisztem ez.
Nagyon szívesen részt veszek egy kerekasztali vitában, ha meghallgatnak.
A fenti gondolatokat eljuttatná a cikkíróknak, akár nyílt formában is? Hátha építő vitára sarkall egyeseket.
Köszönettel: Rompos Károly
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Belföld, ellenállás, Gondolatok, Jog Tagged: egységes magyar nemzet, magyar nemzeti identitás, nemzetek eltűnése, párt, vallás
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
