Több mint 60 állam- és kormányfő találkozik a müncheni biztonsági konferencián – az MSC szerint azzal a figyelmeztetéssel kísérve, hogy a nemzetközi rend egyre nagyobb nyomás alatt áll, a szövetségek egyre törékenyebbé válnak, a geopolitikai feszültségek pedig nőnek.
A hét végén számos európai és nemzetközi állam- és kormányfő utazik a bajor fővárosba. A müncheni biztonsági konferenciára (MSC) idén február 13. és 15. között kerül sor. A konferenciára hatvanöt állam- és kormányfőt, valamint a politika, a tudomány és a (fegyver)ipar 450 képviselőjét várják.
A 2026-os MSC-ről szóló jelentés előszavában a konferencia elnöke, Wolfgang Ischinger azt írja, hogy „a konferencia közelmúltbeli történetében ritkán volt egyszerre ennyi alapvető kérdés napirenden”. Ez olyan kulcsfontosságú kérdésekre utal, mint Európa biztonsága, a transzatlanti barátság ellenálló képessége és az a kérdés, hogy a nemzetközi közösség képes-e kezelni egy egyre összetettebb és konfliktusokkal terhelt világot.
A müncheni biztonsági konferenciát 1963 óta rendezik meg évente, idén is a Hotel Bayerischer Hofban.
A mostani jelentés egy olyan világról fest képet, amely alapvető politikai, gazdasági és biztonsági felfordulásban van. A középpontban ezért egy olyan diagnózis áll, amely meghatározza az egész dokumentum, és talán a konferencia alaphangját is: „A világ a roncslabdapolitika szakaszába lépett”.
Az indoklás szerint az óvatos reformokat és a fokozatos politikai javulást egyre inkább felváltja egy olyan radikális átrendeződés, amely tudatosan megkérdőjelezi vagy akár fel is bontja a meglévő struktúrákat. A jelentés szerint a legjelentősebb ország, amely ezt a stratégiát követi, az USA.
Az országot, amely meghatározó szerepet játszott a háború utáni nemzetközi rend kialakításában, ma a változások egyik legfontosabb mozgatórugójának tekintik. Több mint 80 évvel a létrehozása után maga ez a rend is „rombolás alatt áll”, innen ered az öreg házakat lebontó rombológolyó kifejezés. Fontos megjegyezni, hogy a jelentés szerint nem csupán egyedi politikai döntésekről van szó, hanem az amerikai politika alapvető irányváltásáról.
Washington megkérdőjelezi azokat a központi elveket, amelyek évtizedek óta meghatározzák a nemzetközi együttműködést – például a nemzetközi szervezetek, a szabályokon alapuló kereskedelem és a demokratikus szövetségesekkel való szoros partnerség fontosságát.
Ennek a változásnak a hatása természetesen világszerte érezhető, de különösen Európában, amely régóta támaszkodott az USA biztonságpolitikai védelmére. Az amerikai politikát ott egyre inkább „ingatagnak” és a „megnyugtatás, a feltételesség és a kényszerítés” között ingadozónak érzékelik.
JD Vance alelnök részvételét néhány hete először megerősítették, majd egy héttel később lemondták. Vance tavalyi beszédét sokan „leszámolásnak nevezték Európával”, és több politikus, köztük Friedrich Merz német kancellár és Boris Pistorius védelmi miniszter is erősen bírálta, mint az Európától távolodó amerikai politika üzenetét. Az idei német delegációt a kancellár vezeti. A NATO főtitkára, Mark Rutte, az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde, valamint más európai országok állam- és kormányfői is megjelennek, Marco Rubio amerikai külügyminiszter pedig „nagy delegációval” érkezik. Alexandria Ocasio-Cortez amerikai demokrata politikusnő részvételét is megerősítették.
Az Egyesült Államok NATO-nagykövete, Matthew Whitaker a biztonsági konferencia nyitórendezvényén kommentálta a jelentésben foglaltakat. Elutasította a jelentés megállapításait, és megismételte, hogy az Egyesült Államok nem akarja aláásni a NATO-t vagy más szövetségeket. „Ez az első dolog, amit elutasítok; mi a NATO-t próbáljuk megerősíteni, nem visszavonni vagy elutasítani, hanem hagyni, hogy úgy működjön, ahogyan azt szánták neki, 32 erős és erős szövetséges szövetségek szövetségeként” – mondta Whitaker.
Megismételte, hogy az európai biztonsági szövetségeseknek növelniük kell védelmi kiadásaikat, és meg kell mutatniuk, hogy képesek „teljesíteni” ígéreteiket, beleértve az új NATO-kiadási célokat is. Erre a legtöbb NATO-szövetséges hajlandó is, élükön Lengyelországgal, amely 5%-os GDP-részesedést jelzett.
Az MSC-jelentés másik kulcsfontosságú megállapítása a politikai rendszerekbe vetett bizalom növekvő elvesztése.
Különösen sok nyugati országban csökken érezhetően a bizalom: a politikai folyamatokat egyre inkább lassúnak, bürokratikusnak, kevésbé megvalósíthatónak tartják, és a reformok sokak számára már nem valódi megoldásnak, hanem inkább látható hatás nélküli „végtelen korrekciós huroknak” tűnnek.
Ennek következtében a politikai dinamika is változik. A jelentés szerint, amikor csökken az a hit, hogy a politika képes javítani a mindennapi életet, az emberek nyitottabbá válnak a radikálisabb megközelítésekre, mondván, hogy a zavarok sokak számára vonzóbbak, mint a fokozatos változások. Ennek eredményeképpen egyre fontosabbá válnak azok a politikai szereplők, akik tudatosan a konfrontációra összpontosítanak, és a meglévő struktúrák felbomlását ígérik ahelyett, hogy megreformálnák azokat.
Már a konferencia előtt vita alakult ki arról, hogy a szélsőjobboldali AfD pártot meghívják-e az idei konferenciára. Ischinger szerint a pártot meg kell hívni, amíg nem tiltják be. Az AfD három politikusa, köztük Rüdiger Lucassen is részt vesz a konferencián.
A transzatlanti partnerség mellett az Ukrajna elleni orosz agressziós háború és az ezzel kapcsolatos, Európát fenyegető hibrid fenyegetések is téma. A jelentés szerint Európának fel kell készülnie egy olyan helyzetre, amelyben az amerikai támogatás továbbra is fontos marad, de többé már nem tekinthető magától értetődőnek.
Sok európai kormány ezért egyszerre két irányvonalat próbál követni: az USA szoros szerepvállalását fenntartani, ugyanakkor saját cselekvési kapacitását, például fegyverkezéssel, kiépíteni. A biztonsági konferencia jelentése szerint azonban ez nem tisztán európai jelenség, mivel az Indo-csendes-óceáni térségben is egyre nagyobbak a kétségek a meglévő biztonsági garanciák megbízhatóságával kapcsolatban, különösen Kína növekvő befolyása miatt a térségben. Nem csak borús a kép
A jelentés a felfordulásokat lehetőségként is értékeli: amikor a régi struktúrák felbomlanak, akkor olyan dolgok is mozgásba lendülhetnek, amelyek régóta elakadtak.
Például az európai NATO-államokra nehezedő nyomás hatására számos ország jelentősen növelte védelmi kiadásait. Új partnerségek is létrejönnének, például a kereskedelem, a biztonság vagy a technológia területén, amelyek kevésbé függnek az USA-tól.
Nem világos azonban, hogy ez végső soron egy stabilabb világhoz vezet-e majd. Fennáll a veszélye annak is, hogy különösen a nagy és erős államok számára előnyös lesz egy olyan világ, amelyben kevesebb rögzített szabály van. Az 1945 után kialakult nemzetközi rend nem egyszerűen eltűnőben van, de érezhetően változik.
Azoknak az országoknak, amelyek ragaszkodni akarnak a szabályokon alapuló nemzetközi rendhez, nagyobb felelősséget kell vállalniuk magukra – politikailag, gazdaságilag és katonailag. Mert a „rombológolyó-politika” idején érvényes a következő: a rend nem jön létre magától. Aktívan kell alakítani, támogatni és kétség esetén megvédeni.
Euronews
Nyitókép forrása: securityconference.org
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
