Kire szavaztak az erdélyi magyarok? Mi a garancia arra, hogy a most felálló jobbközép kormány tartósabb lesz az előzőeknél? Milyen erős pozíciókat sikerült kiharcolnia az RMDSZ-nek a kormányban? Mit várhatunk Románia magyar miniszterelnök-helyettesétől és a román szélsőségesek megerősödésétől? Telefonos interjú Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, a román kormány miniszterelnök-helyettesével az emberek félelméről, dühéről és kiábrándultságáról, a most felálló új kormány előtt álló feladatokról, az erdélyi magyar közösség küzdelmeiről és Romániáról, ahol „bármi megtörténhet”.
December 6-án Romániában parlamenti választásokat rendeztek, az eredmények jól ismertek. A Florin Citu vezette jobbközép kormány, amelynek tagja lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is, azóta már meg is alakult. Arról azonban kevesebb információ jutott el hozzánk, hogy minek volt betudható a választásokon való rekordalacsony, alig 32 százalékos részvétel.
Az alacsony részvétel mindig egy intő jel: egy olyan helyzet, amit érdemes megérteni. A mostani valóban történelmi – harmincéves – távlatból nézve is a legalacsonyabb volt. Nyilván ennek egyik magyarázata a koronavírus-járvánnyal van összefüggésben. A járvány hatása már érezhető volt az önkormányzati választásokon is, ám a fertőzöttek száma ezt követően még jobban ugrott, és ez az emberek félelemérzetét megnövelte. A félelem pedig óvatosságra inti az embereket: sok olyan visszajelzést kaptunk – főleg urbánus környezetben élő idős emberektől –, hogy az egészségüket szem előtt tartva inkább nem mennek el szavazni. Ráadásul ezúttal – hogy ezzel is elejét vegyék a járvány terjedésének – mozgóurnát sem lehetett kérni. Mi ebben a helyzetben persze próbáltuk elmondani, hogy a szavazás nem jár kockázatokkal, és le kell győzni valahogy a félelmet, de nem volt könnyű az emberekkel ezt megértetni, amikor azt látták, hogy be vannak zárva az iskolák, a piacok és kijárási korlátozások lépnek életbe.
A rekordalacsony részvételért egyedül a járványhelyzet „felelős”?
Voltak persze olyanok is, akik azért nem mentek el szavazni, mert dühösek voltak az előző kormány nem feltétlenül átgondolt intézkedéseire. A járvány, a düh mellett azonban létezik egy harmadik magyarázat is: van az emberekben egy általános kiábrándultság a politikából, ami már a korábbi években is tapasztalható volt. Ez a három tényező, a félelem, a düh és a kiábrándultság vezetett oda, hogy minden eddiginél alacsonyabb volt a részvétel. Kérdés, hogy ez négy év múlva hogyan fog alakulni. Bízunk benne, hogy akkor már nem lesz járvány, és bízunk abban is, hogy a kormánynak addigra lesznek olyan eredményei, amelyeknek révén a választók bizalmát vissza lehet nyerni.
A románokhoz hasonlóan az erdélyi magyarok is kis számban mentek el szavazni. Miért?
Először is azért, mert ugyanazok a problémák, ugyanazok a gazdasági-társadalmi hatások érik nap mint nap az erdélyi magyar embereket, mint a románokat. Ilyen szempontból nem is várható el, hogy hasonló hatásokra másként reagál a társadalom egy része, csak azért, mert etnikailag és kulturálisan más identitással rendelkezik. Ez a legvilágosabb magyarázata annak, hogy miért nem szakad el és miért mozog együtt a román és a magyar részvétel – még akkor is, ha vannak regionális különbségek. Hargita megyében működnek a legerősebb helyi szervezeteink, ott ezért mehetett el több magyar szavazni az országos átlagnál. Maros megyében pedig azért, mert megvolt annak a felhajtóereje, hogy néhány héttel korábban az önkormányzati választásokon húsz év után vissza tudtuk nyerni Marosvásárhelyt. Általában egyébként azt tapasztaltuk, hogy ahol a magyarok tömbben élnek, ott jobban sikerült mozgósítani, ahol pedig szórványban, ott kevésbé.
Aminek nyilván demográfiai okai vannak.
Ennek is többféle magyarázata lehet. Egy biztos: szórványvidéken látszik leginkább a lemorzsolódás. Az, hogy ez demográfiailag pontosan mit jelent, most még nem tudhatjuk, hiszen az utolsó népszámlálás éppen tíz éve, 2011-ben volt. A 2021-es népszámlálás eredményeit megismerve fogjuk csak látni, hogy például Dél-Erdélyben, Mezőségben mennyit csökkent a magyarok száma.
Mennyire sikerült eljutni a nagyvárosi, fiatal, magyar értelmiséghez, amely számára ma már nem szokatlan, hogy román pártokra – különösen a fiatalosnak és européernek számító USR-PLUS pártszövetségre – adja le a szavazatát? Egyáltalán: mennyire jellemző ez a tendencia az erdélyi magyarokra?
Felméréseink, kutatásaink és a szavazatok kielemzése is egyértelműen azt mutatja, hogy az etnikai alapon történő szavazásnak harminc éve nincs alternatívája. Ez azt is jelenti, hogy a román politikusokra vagy pártokra történő átszavazás az elmúlt három évtizedben arányaiban nem változott. Átszavazás persze a kilencvenes évektől kezdődően mindig is volt, ám ez nem volt soha jelentős. Összességében ma sincs több, mint 7-9 százaléknyi olyan magyar ember, aki román pártokra szavaz. Annyi változott csupán az évek alatt, hogy az átszavazók melyik román pártot támogatják. Ma már kevesebben szimpatizálnak a szociáldemokratákkal vagy liberálisokkal, sokkal inkább az USR-PLUS-szal, de az városi legenda, hogy ők szerezték volna meg a nagyvárosi magyar szavazatok nagy részét. Ez talán igaz volt a legutóbbi EP-választásra, de az önkormányzatira és a parlamentire semmiképpen.
Mi a magyarázata annak, hogy az etnikai alapon történő szavazás nem tört meg Erdélyben?
Az, hogy a román pártok semmiféle hiteles alternatívát nem nyújtottak és nyújtanak az erdélyi magyarok sajátos problémáira és igényeire. A magyarok 86-87 százaléka tehát továbbra is az RMDSZ-t, 3-4 százaléka pedig a kisebb erdélyi magyar pártokat választja akkor, amikor nincs verseny.
Most éppen nem volt: az erdélyi magyar pártoknak ugyanis a választások előtt sikerült összefogni, megteremtve ezzel egy erős magyar politikai egységet. Aminek azért voltak elég éles hangú bírálói is. Mennyire volt nehéz ezt tető alá hozni?
Ennek a folyamatnak előzményei vannak, mindez nem egy hirtelenjött meglepetésként ért bennünket. 2008-ban már próbálkoztunk hasonlóval, akkor az utolsó pillanatban a másik magyar „versenypárt” (akkor még csak egy ilyen volt), visszatáncolt az együttműködéstől. 2009-ben aztán sikerült megegyeznünk Tőkésékkel, ami egy fontos momentum volt. Ezt az együttműködést a 2014-es EP-választások előtt sikerült megismételni a Magyar Polgári Párttal (MPP), 2016-ban pedig két helyet is felkínáltunk nekik a parlamenti választási listánkon. Ez most 2020-ban azzal bővült ki, az MPP mellett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is része lett az összefogásnak. Abból a társadalmi elvárásból indultunk, hogy az országos politikai kérdésekben a vitákat félre kell tennünk, és hogy az ilyen ügyekben a közösségi érdek határozza meg a döntéseinket. Ezért születhetett meg az összefogás, amit persze voltak, akik ezúttal is elleneztek, de összességében az erdélyi magyar közösség nagy része fel tudott mögé sorakozni. Az az érdekes egyébként, hogy miután létrejön az összefogás, már senkit nem érdekel: az emberek ugyanis megnyugszanak. Mindennek persze csak akkor van értelme, ha a politikai összefogásnak sikerül biztosítani a társadalmi támogatottságát.
Hány szavazatot hozott az összefogás pluszba?
Ezt jelen pillanatban még nem tudjuk megmondani, ahogyan azt sem, hogy mennyit vitt el. Az biztos, hogy többen voltak azok, akiket ez megnyugtatott, az emberek így jobb szívvel mentek el választani, tudván, hogy nincs vita az erdélyi magyar politikai szervezetek között.
A választásokat követően több elemző is úgy vélekedett, hogy az RMDSZ a kormányalakítás szempontjából soha nem volt olyan jó pozícióban, mint most. A választási matematika ugyanis úgy hozta, hogy az RMDSZ-t sehogy sem lehet kihagyni a kormányból – ahogyan ez nem is történt meg. Egyetértett az elemzőkkel?
Voltak máskor is hasonlóan kedvező helyzetek, például 2004-ben, de ezeket nem lehet összevetni. Mindegyik időszak más, nem lehet visszamenni a történelembe. Azt elismerem, hogy a mostani kormányalakítás előtt jó pozícióban voltunk, de egészen más kihívásokkal kell szembenéznünk 2021-ben, egy világjárvány idején, mint mondjuk 2004-ben, amikor Románia NATO-csatlakozása után, a kedvező gazdasági eredményeknek köszönhetően a társadalom nagy reményekkel várta a jövőt. 2021-ben messze vagyunk ezektől a várakozásoktól, a remények szertefoszlottak, a világjárvány még a nyakunkon, ráadásul hat évnyi szünet után leszünk újra kormányzati pozícióban.
Az RMDSZ három tárcát és egy miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapott a most felálló Citu-kormányban. Elégedett azzal, amit sikerült kihozni ebből a helyzetből?
Igen. A koalíción belüli arányokhoz képest jó pozíciókat tudtunk kiharcolni magunkat.
Az RMDSZ-é lett a sportminisztérium, a környezetvédelmi tárca, valamint a fejlesztési, közigazgatási tárca. Ezek a kabineten belül mennyire számítanak majd erős és fontos területeknek?
A fejlesztési minisztérium – az igazság-, a had-, a bel- és a pénzügy mellett – az egyik legerősebb tárca a kormányon belül, mert a nagy fejlesztési projektek mindegyike ezen a tárcán fut keresztül. Lehetőségünk lesz új fejlesztési irányokat megszabni és ezekhez pénzt rendelni. Ez a helyi önkormányzatoknak komoly lehetőség. Fontos tárca a környezetvédelmi minisztériumot is, amely hatalmas költségvetéssel és jelentős uniós források felett rendelkezik, nem beszélve arról, hogy a minisztérium alá tartozik az erdő- és vízgazdálkodás is, ami még inkább növeli a súlyát. Talán a sport- és ifjúsági minisztérium tűnhet úgy sokak szemében, hogy kisebb a jelentősége, én viszont úgy gondolom, hogy ezen a területen is nagy lehetőségek rejlenek.
Ön miniszterelnök-helyettesként lett tagja a román kormánynak. Ez a pozíció milyen mozgásteret biztosít az ön számára?
Nyilván ez egy politikai tisztség, tárca nélkül. A mozgástér ugyanakkor nagy, ami több fontos területre is kiterjed. Két miniszterelnök-helyettes van a kormányban, mindkettő azonos kompetenciákkal: a kormányanyagok nagy része rajtunk keresztül megy át, illetve a miniszterelnökkel az előkészítési és döntési munkában is együtt veszünk részt. Ez a pozíció tehát az RMDSZ és az RMDSZ-es miniszterek politikai súlyát is növeli a kormányon belül.
Milyen konkrét intézkedéseket tud majd keresztülvinni?
Nekem, mint az RMDSZ elnökének más prioritásom nem lehet, mint ami az RMDSZ és természetesen a kormányprogramnak a prioritásai. Ezek a biztonság köré csoportosíthatóak: egyrészt a kulturális-nyelvi identitásunk megőrzésével és megerősítésével, intézményrendszerünk (oktatás, kultúra, nyelvhasználat) fenntartásával, másrészt egzisztenciális kérdésekkel (munkahelyek, fejlesztések, beruházások) kapcsolatos prioritások ezek. Ez utóbbiak azért is kulcsfontosságúak, mert – tetszik vagy nem tetszik – a magyar emberek is ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint a román emberek: munkahelyek kellenek, biztos megélhetés kell, gazdasági fejlődés kell, korszerű egészségügy kell. Ez utóbbi 2020-ban különösen felértékelődött az emberek számára.
Az elmúlt években elég sűrűn váltogatták egymást a kormányok. Mi a garancia arra, hogy ez mostani tartósabb lesz, hiszen már a koalíciós tárgyalásokon is érezhető volt a két román párt között némi feszültség?
A tárgyalások mindig hoznak vitás kérdéseket, vannak benne könnyű, nehéz és nehezebb pillanatok, ebből nem vonnék le hosszabb távú következtetéseket. A politikai szándék természetesen az, hogy ez a kormány kitöltse a négyéves ciklusát. Ehhez a kormánynak van egy nem túl nagy, de azért elegendő parlamenti többsége, ezt meg kell tartani. A három félnek pedig meg kell találnia és tanulnia az együttműködés lehetőségeit. Ez az RMDSZ-re is igaz, hiszen az USR egy viszonylag fiatal párt, 2016-ban jutottak be a parlamentbe, velük még lehetőségünk sem volt az együttműködésre, a nemzeti liberálisokkal pedig ugyan korábban már kormányoztunk, de azóta jelentős személyi változásokon estek át. Az ugyanakkor látszik, hogy mindhárom fél erőfeszítéseket tesz a bizalom kialakítása érdekében. Innen nézve tehát azt gondolom, hogy ez a kormány jó eséllyel kitöltheti a mandátumát, de Romániában már volt példa mindenre, arra is, hogy egy koalíció két év után szétesett. Nem szeretném, ha ez megismétlődne, hiszen egyrészt az emberek bizalmának visszaszerzése, másrészt a hatékony kormányzás a tét. 2012-től 2020-ig egy folyamatos politikai válság részesei voltunk Romániában: 8 év alatt 12 kormánya volt az országnak, ezt a politikai krízist magunk mögött kell hagyni.
Mi várható Románia új miniszterelnökétől, Florin Citutól, az előző kormány pénzügyminiszterétől, akiről azt beszélik, nem egy karizmatikus politikus?
Bizakodó vagyok: tapasztalataim szerint egy erős, jó miniszterelnök lesz, aki ráadásul egy kiváló pénzügyi szakember, eligazodik a költségvetés sűrűjében. Eddigi tapasztalataim pozitívak vele kapcsolatban, bízom abban, hogy képes lesz ezt a kormányt jól és hatékonyan vezetni, még akkor is, ha igaz: ő valóban nem egy médiasztár. De azt hiszem, hogy most Romániának nem is médiasztárra van szüksége.
Az RMDSZ kormányzati szerepe mekkora lehet hatással a magyar-román kétoldalú kapcsolatokra?
Hihetetlenül nagy és kihasználatlan gazdasági, energetikai, infrastrukturális lehetőségek állnak a két ország előtt, ezeket most ki kell tudnunk használni. Én azon leszek, hogy a két ország közeledjen egymáshoz, és tudom, hogy ez a magyar kormányon nem fog múlni, remélem, hogy a románon sem. A kormányprogramban egyébként szerepel az is, hogy próbáljuk meg a közös magyar-román kormányüléseket újraindítani, illetve hogy legyen rendszeres egyeztetés a közös gazdasági-politikai kérdésekben a két kormány között. Lássuk meg, milyen irányt vesznek a dolgaink, az RMDSZ mindenesetre abban érdekelt, hogy a kétoldalú kapcsolatok javuljanak, a bizalom megerősödjön, az együttműködés hatékonnyá váljon a két ország között, hogy ebből a románok, a romániai magyarok és a magyarországiak is élvezzék ennek az együttműködésnek az előnyeit és eredményeit.
Végezetül szóljunk a román szélsőséges erők megerősödéséről is. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) ugyanis csaknem kilenc százalékkal került be a román parlamentbe, a párt egyik vezére pedig az a George Simion, akit az Úz-völgyi incidens (amikor felheccelt román szélsőségesek dúltak fel magyar katonasírokat) kapcsán már jól ismerhetünk. Elemzők szerint az AUR-nak elsősorban a járványhelyzet okozta társadalmi indulatokat sikerült meglovagolnia, a járvány elmúlásával ugyanakkor az a veszély fenyeget, hogy ezek az indulatok átcsaphatnak magyarellenességbe, idegengyűlöletbe. Mekkora ennek a veszélye?
Közvetlenül a választások után már elmondtam, hogy az AUR-nak nem lenne helye a parlamentben, de a választók így döntöttek. Sajnos ezek a félelmek jogosak, az AUR-ban van potenciál az idegen- és magyargyűlöletre, az antiszemitizmusra és a szélsőséges populizmus bármelyik változatára. Ráadásul ebben a pillanatban még mindig növekedési pályán vannak, legalábbis ezt lehet levonni a választások utáni román társadalom reakcióiból. És az is igaz, hogy a támogatottságuk jelentős része a világjárvány okozta bizonytalanságból, félelemből ered, ugyanakkor nem lehet csak ezzel magyarázni a dolgot. A román demokratikus pártoknak nagy a felelőssége abban, hogy tudnak-e és egyáltalán akarnak-e húzni egy piros vonalat, hogy ezáltal továbbra elszigeteltségben tartsák ezt a szélsőséges politikai alakulatot.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
