rész: Bukarest és Románia -EST végződésű településneveinek titkai
„Az új román kulturális miniszter, Puiu Hasotti leállíttatta a Basarab fejedelmi család származását célzó kutatásokat – írta szerdán a Székely Hírmondó. A bukaresti régészeti intézet kutatócsoportja DNS-vizsgálatot végzett Vlaicu Voda maradványain, a cél az volt, hogy tisztázzák végre a román vajdák eredetét”. Akár román, akár magyar volt, Basarab Vladislav 1325-1377 között élt, 1364-től uralkodott. Anyja Dobokai Klára magyar hercegnő, apja I. Miklós Sándor. Szerintem úrnépi származású, de sajnos a románok még a fővárosuk, Bukarest névtörténetét sem tisztázták. Nézzük most ennek a történetét, a tusnádfürdői látkép folytatásaként.
Tusvanyos-25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor
A minap levelet kaptam egy kedves ismerősömtől: B. Mihálytól. Ugyan kérlek, nézd már meg, és próbáld megfejteni, miért találni annyi -est végződésű, mai román településnevet? Meglepődve a kérésen, végül rábólintottam a feladatra. A levelező partnerem azon kevesek közé tartozik, aki valami úton-módon találkozott már az ilyetén helytörténeti munkáimmal, és úgy gondolta, hogy lesz mondanivalóm e témakörre is. Tudta, hogy létrehoztam a saját tudományos kutatási szisztémámat: „A nyelvtörténet új tudományos módszertana” címen. Ennek lényege, a minden öntömjénezéssel szemben, a „Tácsi módszerrel” bizonyítható egyedül, hogy az emberiség történelmi fejlődésével párhuzamosan azonos, az emberiség nyelvtörténetének a fejlődése.
Értelemszerűen, a társadalmi fejlődést a kezdetektől a nyelvtörténet fejlődése kísérte. De ha azért jobban megkapargatjuk a felszín alatti dolgokat – értsd: a meghamisított világtörténelmi folyamatokat – akkor a tudományos igazságok egyedül csak a nyelvtörténeti fejlődés igazságaival hozhatók helyre. Hiszen érthető, mert a történelmet általában a győztes hatalmak meg tudják hamisítani. De az emberi ősnyelv létezését és annak működését csak az emberiség teljes elpusztításával lehet kiiktatni. Ezért a nyelvtörténetet meghamisítani sem lehet – szemben a társadalomtörténettel – csak időlegesen elhallgattatni. Végleges eltiprása csak a győztesek önmagukkal együtt való elpusztításával érhető el. Ugyanis, amíg legalább két ember él a földön, az emberi kommunikáció, benne a nyelv, a beszéd nem megsemmisíthető rendszer.
Az előző filozófia tétel azt jelenti, hogy az emberi ősnyelv – hiába akarják a győztesek kihalttá nyilvánítani – nem halhatott ki a világból, mert akkor már a nyertesek sem élnének. Az ősnyelv az emberiség kezdete óta él és létezik, mert mi mindannyian az ősnyelv különböző leszármazásait beszéljük ma is. Csak a fejlődéstörvények szerint ott lehet különbséget tenni a nyelvek között, hogy melyik beszélt nyelv az ősnyelv elsődleges és egyenesági leszármazottja, s melyik az, amelyik az ősnyelvből kifejlődve új és másodlagos, esetleg többedszeres oldalági leszármazását jelenti. A leglényegesebb eltérés, amíg az egyenes ági leszármazású nyelv magában hordozza a keletkezése minden fejlődési állapotát, addig az új és másodlagosan kifejlődő nyelvek már nem hordozzák az ősiség tanát önmagukon.
A nyelvtörténet új tudományos módszertana lényegét megismerve, immár csak a kutatásom ide vonatkozó tételeit érinteném. Indoeurópa ősnyelve nem más, mint a toldalékoló, vagyis az évmilliók óta fejlődő ragozó nyelvek még megtalálható kicsiny csoportja. Addig a térségnek az ősnyelvből kifejlesztett származéknyelvei, a mai uralkodó hajlító és a nemek szerinti ragozású nyelvek nagy csoportja. Legalábbis a térségünkben az indoeurópai nyelveknek nevezett újnyelvek, alig 1-2 ezer éves kifejlődését mutatva. Bizonyítsuk szavainkat a fejlődéstörvények szerint. Indoeurópában mely nemzet nyelve tér el alapjaiban az ókor végén tért hódító hajlító nyelvekétől? Egyedüli ősnyelvként, a magyarok és néhány rokonnépe ragozó, vagyis agglutináló nyelve. Napjainkra a térség összes többi nyelve, még a nagy nemzetközi nyelvek is már az újnyelvek, vagyis a hajlító, flektáló nyelvek csoportjába tartoznak.
Tusnádfürdõ, 2013. július 24.
Fürdõzõk az Olt folyóban a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdõn 2013. július 24-én.
MTI Fotó: Beliczay László
Egyenes következtetésként, ha mi azt írtuk feljebb, hogy Indoeurópa egyetlen még beszélt ősnyelve a magyar nemzet nyelve, akkor ugyanezen térség ősnépének egyenesági leszármazottja sem lehet más, mint a magyar nemzet. E tanulmánynak nem lehet célja a részletes bizonyítás. Ezért, akit ez érdekel, talán olvassa el az ide kapcsolódó könyvemet: „TERMÉSZETBIBLIA”, I-III. kötetét. Folytatva a tanulmányt, le kell szögeznünk, ha Indoeurópa ősnyelve és ősnépe a magyar nemzet, akkor a történelmi adatok is az ókor végéig kizárólag a magyar nyelv ősiségén képződtek. Ebből adódik, hogy minden lényeges történelmi adat, csakis a magyar nyelv ősiségével fejthető meg, és értelmezhető helyesen a világon.
Itt jutottunk vissza oda, hogy miért kérte az ismerősöm az általa összegyűjtött helytörténeti adatok megvizsgálását. Ugyanis feltételezte, hogy a gyakori -ESTI végződésű ókori romániai helységnevek minden bizonnyal magyar nyelven keletkezhettek. Megvizsgálva e helynevek szóképzése egyetlen más nyelven sem ad pontos etimológiai megfejtést. Nézzük példaként Bukarest = Bucureşti román nyelven, a román főváros nevét. A szótári adatok szerint a román nyelven semmilyen eredettörténet sem valószínűsíthető a hangalakjából. Legfeljebb csak a középkori várostörténetre utaló etimológiát jelzi, de azt is magyar nyelvi jelentéstörténettel.
Bukaresti állapotok Erdély megkaparintása előttBukarest demográfiai fejlődése Erdély megkaparintása előtt és után. Románia Erdélyt a mai napig brutálisan kizsákmányolja!!!Higiéniai állapotok ma!Egész blokknegyedeket építettek fel kanalizálás nélkülKözkút Bukarestben az 1800-as évek második felében. Kanalizálás még mindig nincs.
Ahhoz, hogy megértsük a román főváros és más városok helyes névtörténetének magyarázatait, előtte meg kell ismerkedjünk a város valós történetével. A történelmi leírást a magyar Wikipédia: Bukarest lap és a román Wikipédia: Bucureşti lap fordításának összevetésében írjuk le. Idézve: „A legenda szerint Bukarestet egy Bucur nevű pásztor alapította. Ezt a legendát először 1761-ben egy ferences szerzetes, Blasius Kleiner jegyezte fel. A történet szerint a pásztor egy templomot emelt, amely napjainkban is nevét viseli, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a templom csak 1743 körül épült. A legenda alapját az képezi, hogy Bukarest román nevének (București) elemei a román „bucurie” (boldogság) és “-esti” (településnév-képző, az -escu többes száma) szavak. Egy másik legenda szerint a várost Negru Vodă alapította. Erről a legendáról először a raguzai Giacomo di Pietro Luccari tesz említést, aki Vitéz Mihály uralkodása alatt járta be Havasalföldet és állított össze egy részletes monográfiát az országról. Hivatalos dokumentumok először 1459. szeptember 20-án említik, nevezetesen egy Vlad Țepes fejedelem által aláírt dokumentum erősít meg javaiban egy bukaresti gazdát. Egy 1460-ból származó fejedelmi dokumentum castro fluvii Dombovicha néven említi, míg 1461-ben castro Bokoresth néven szerepel.” A román Wikipédia lapról idézve: „Fanari óta (1715-től) az uralkodók nem szívlelték a Bucur legendát, de a helynév Hilariopolis fordításában, ami görögül azt jelenti, “City of Cheer” = magyarul: város of éljenzés, Éljenzés városa.”
E nehéz ismertető szövegből nekünk mégis értelmes etimológiai magyarázatokat kell megalkotnunk. Értő megközelítésben a nehéznek látszó feladat, a magyar nyelv anyanyelvi ismeretében mégis a megoldásra vezet el bennünket. Elsőként nézzük, hogy mit jelenthet a BUCUR- legenda? Valóban a boldogság vagy az éljenzés városát jelentené? Minden önmérsékletünket bevetve, azt kell válaszolnunk, hogy igen. Csak nem abban a formában, hanem épp fordítva, ahogy azt az idézetek is sejtetik velünk. Az ismertetett legenda pontosan azt írja le, azt az igazságot, ahogyan Bukarest városa keletkezett, csak nem abban a történelmi értelemben, ahogy a románok szeretnék azt láttatni.
Nézzük mit jelent a keletkezése idejében a bucur vagy a mélyebb hangzósítással a bokor fogalom? Elsőként rátekintve azonnal látszik, hogy ez a szórész ősi magyar nyelven képződött. De félreértés ne essék, nem a bokor = növényi cserje alakjáról. Hanem egy igen régi, vallástörténeti jelentése van e hangalaknak, ami csak magyar nyelven érthető meg. Mégpedig a bucur is két értelmes ősi szóra, gyökre bontható fel. A magyar nyelvben a BU = bújik: a bújó, a csírázó, a kelő növényt jelentő szótövünk (az ékezetektől tekintsünk el, mert a románok nem használják). Ha keressük, milyen ősi vallási szavunkban található meg ez a szógyök, akkor azonnal a BUDDHA, India egyik vallásfelekezetének istenéhez jutunk el. Igen, mert Ő volt a kelő Nap égitest példájából az őseink minden reggel kelő Napja, vagy a Buddhizmusban a hajnalban kibújó Nap, mint az indiai Napisten felfogás szóeredete.
A bucur második szórésze is egy ősi magyar szógyök: -cur = kur, kör és kar, a magyar hangzósítások szerint. Mégpedig az ősi napisteni elvnek a Köristen szógyökét jelentve. Ebből a BU + KÖR = Bújó-Napisten jelentésű fogalomból keletkezett már a román latin, vagyis a hajlító nyelvek rontott átvételével a BUCUR = szép, a boldogság kifejező szava. Mert akik a Buddha isteni felfogást imádták, az India felől oda, a Havasalföldre vándorolt ősi úrnépek (dákok) által, azok boldogok voltak a Napistenük minden reggeli felkelésétől. Hogy kik voltak azok, akik keletről érkezve magukkal hozták Buddha szellemét? Csakis a hunmagyar DÁK nép lehetett. Hiszen az eredeti dákoknak semmi közük sincs a mai románokhoz. Hiszen ők mindvégig a Római Birodalom ellen harcoltak, a latinok általi meghódításuk ellen. A magyar hangzósítás szerint pedig a BU-KAR értelme annyiban más, hogy a Napisten-karját jelenti, aki meleg szeretettel ölelte a karjaiba az ide érkező napkeleti (turáni) dák népet, hogy megvédjék a már itt lakott testvéreiket a latin-római meghódításuk elől. Értelemszerűen így is a bucur = boldogság jelentéséhez jutottunk el.
A román főváros harmadik szóeleme az -ESTI, szintén magyar szógyök. Mégpedig azt is jelenti, amit a hangalakja leír számunkra. Az ókori jelentésében az esti = napnyugati, vagyis egyszerűbben a nyugati égtájon az esti órákban lenyugvó Nap értelemben, a kelő nappal ellentétes égtájat, a nyugatot jelenve. Mit is mond el nekünk a feltárt szóetimológiánk? Azt a tényt, hogy azok a népek, akik a román főváros nevét eredetükben képezték, azok keletről érkezett nép volt. A népvándorlások idején a keletről Európába érkező úrnépeket, az egykori hazájukból, az onnan nyugatra költözöttek lakták be a már itt őslakó testvérnépeik mellett, a Krisztus születése időszakában az ókori Havasalföld területét. Miként írtuk ők a hunmagyar DÁK-ok. De mindjárt tisztázzuk, hogy bizony nem turista céllal érkezve, hanem a legnagyobb feladatra készülve, amit egy törzs, egy embercsoport felvállalhatott nemes céllal.
Méghozzá azzal az emberfeletti vállalással, megbízatással, hogy az anyanemzetük a Pártus Birodalom ellen ekkor zajló, a Római Birodalom hódító támadásait, még itt Európában katonai úton, az ellentámadásukkal állítsák meg. De legalábbis kétfrontos háborúra kényszerítsék a hódító latinokat. Sajnos ebben az előnytelen háborúban eleve vesztésre, önfeláldozásra nyugatra küldött dák-pártusok, ténylegesen is feláldozták magukat az anyabirodalmuk megvédése érdekében. És akkor ezt az önfeláldozó népet tennék meg az akkor még nem is létező latin-románok az ősnemzetüknek? Ez akkora alávalóság, amire nincs más példa a történelemben.
A Decebál dák fejedelem kivégzését (Kr.u. 106.) követően, a rómaiak által elfogott dák köznépet a győztes Traianusz a rabszolgáikká tette, és a terület új latin urainak adta. Az is hipotézis lehet, hogy a saját maguk boldogsági szolgáltatására kényszerítették az elfogott dák nőket. Ide is kacsolódhat az a leírás, hogy egy BUCUR nevű latin pásztor, ugyanis a latin-románok valóban nomád pásztornépekként érkeztek e területekre, és itt katonailag meghódítja ezt a települést. Hipotézisünk lehet, hogy örömtanyát alakít ki az őslakosságból, a saját katonái szórakoztatására. De ezt a feltételezést hagyjuk a románok feltárására.
Az „Éljenzés városa” kifejezés pontosan visszaadja az úrnépi névadását, az előbbiek szerint. A dákok államiságában egy népgyűlést tartó helyük lehetett, ahol a nép a közös ünnepeiket tarthatta. Innen maradhatott fenn az éljenzés, a felkelő Napisten örömujjongással fogadásának legendája. Hogy ez mikortól válik román népünnepély megtartásává, csak becsülni tudjuk. Ugyanis a Román vajdák névanyaga elárulja nekünk, hogy II. Vitéz Mihály (1593-1600) haláláig és a töröl uralom kezdetéig, a Havasalföldi uralkodóházak még határozottan ősnépi jellegeket hordoztak. Méghozzá a dákok és a Dácia provincia idejét követően a szkíta-, a hun- és az avarmagyarok mellett a besenyők, majd a kunok- és az úzok is éltek arra. Általuk szintén a Pártus Birodalomból nyugatra vándorolt úrnépek éltek és uralkodtak e területeken egészen 1330-ig. Közben a római kereszténység latin nyelvű vallástérítésével, vele azonosan a latin pásztornépek elszaporodásával elkezdődött, majd 1330-at követően az erősödő újabb nyílt romanizáció (latinosítás). Aminek következtében csak a 18. századra alakul ki a többségi román nemzet. Az önálló ország megalakulását követően (1330-tól) is még a török megszállásig jobbára magyar nemzettudatú fejedelmek uralkodtak a területen. Talán egy mondatban még leírom, hogy Havasalföld sem havas tájat jelent, hanem a magyar nyelvjárással HABAS-alföld fonetikában értelmezhető, mint vizekben gazdag (habos) terület. Majd csak a latin nyelvjárásban válik Havasalfölddé!
Az általuk feltárt folyamatok bizonyítására idézzünk adatokat a szakirodalomból: „Hivatalos dokumentumok először 1459. szeptember 20-án említik, nevezetesen egy Vlad Țepes fejedelem által aláírt dokumentum erősít meg javaiban egy bukaresti gazdát. Egy 1460-ból származó fejedelmi dokumentum castro fluvii Dombovicha néven említi, míg 1461-ben castro Bokoresth néven szerepel. … Fővárosként először 1659-ben említik, Gheorghe Ghica uralkodása alatt, ekkor kezdődik a város igazi fejlődése. Megjelentek az első kövezett utak (1661), megalapították az első felsőoktatási intézményt, az Academia Domnească-t (Fejedelmi Iskola, 1694) és felépült a Mogoșoaia-palota (1698), ahol ma a Brâncoveanu-múzeum található. … Mihai Cantacuzino támogatásával 1704-ben megépült a Colțea kórház. Rövid időn belül Bukarestet is ellepik a mesterek, létrejönnek az első céhek. Míg 1798-ban még csak 30 030 lakost számláltak, 1831-ben ez a szám megduplázódott. Megjelennek az első közérdekű építmények, mint a Nemzeti Színház és a Cișmigiu Park. A város 1862-ben vált az 1859-ben egyesített Románia fővárosává” (Wikipédia, Bukarest lap). Az adatok egyértelműen támogatják a fokozatos romanizáció történetét. Románia a Római Birodalom utódnépeként jött létre, úgy is viselkednek, hódítóként.
E cikk keretében csak felsorolni van helyünk az esti- végződésű, egykor valódi hunmagyar alapítású, mára már román lakosú városneveket. A H betű a havasalföldi helyét jelöli a városnak: 1. Bucureşti H, 2. Stefăneşti, 3. Dărmăneşti, 4. Ploieşti H, 5. Dragomireşti, 6. Piteşti H, 7. Stefăneşti, 8. Băileşti H, 9. Negreşti, 10. Băile Olăneşti H, 11. Zărneşti, 12. Odobeşti, 13. Comăneşti H, 14. Mihăileşti H, 15. Moineşti, 16. Mărăşeşti, 17. Scorniceşti H, 18. Bereşti, 19. Călimaneşti H, 20. Targu Cărbuneşti H, 21. Bălceşti, 22. Berbeşti, 23. Budeşti H, 24. Căzăneşti, 25. Feteşti H, 26. Găeşti H, 27. Costeşti H.
Nézzük, a szótárak szerint mit jelent a románok -est szórész hangalakja magyarul = kelet, keleti. Ugyanakkor, mit jelent a magyar nyugat = vest románul. Tudjuk, hogy a román nyelv is a latin nyelvek csoportjába tartozó újnyelv. A szavai többsége onnani átvétel, leginkább a franciához hasonlatos. Ha összehasonlítjuk, akkor franciául a kelet = Est, vagy Orient, hasonlóan a nyugat = Ouest (Vest) vagy Occident, mindkét esetben azonos hangalakú a román átvétel a kelet, vagy ragozva a keleti égtáj szóalakjában, valamint a nyugat esetében.
Nagyon fontos megértenünk, mivel a román nyelvben az est/esti jelentésű főnevük = seară, az este pedig = noapte, ezáltal semmi összefüggést nem mutat a Bukarest utolsó szótövével. Így teljes mértékben kizárható, hogy az est / -eşti szótő a román nyelvből került bele a fővárosuk névképzésébe. Teljesen egyértelmű, hogy amelyik nép ezt a városnevet létrehozta, az azt a történelmi útjukat jelzi, akik keletről érkezve, mint kelta nép itt is megtelepedtek. Egész egyszerűen a Bukarestet egy kelta nép nevezte el, és alapított ott egy ókori települést, még a román nemzet kialakulása előtt legalább ezer évvel. Az lehet, hogy a dákokat legyőző rómaiak elpusztítják az ősi települést, és majd a történet szerint a már román nemzet építi újjá, miként a Bucur pásztorról szóló legenda is elmeséli nekünk, történelemértő embereknek. Abszolút bizonyítékét adtuk, hogy a román főváros -eşti szórésze, bizony magyari nyelven keletkezett, és aki a város nevében először leírta, csakis magyar anyanyelvű ember, uralkodó lehetett.
De ugyanez a származási elv érvényesült mind a 27 felsorolt -eşti végződésű városnévnél. Csak példaként említve a 23. „Budeşti” nevű, és szintén havasalföldi városnevet. Szinte betű szerint megegyezik a magyarok fővárosának Budapest nevével. Tudnunk kell róla, hogy Budapest nevét ugyanúgy a kelta és Napisten (Buddha) tiszteletet magával hozó egykori hunmagyarok törzse nevezte el. Csak itt nem a Napisten-karját jelenti a városnév, hanem a Buda = Szent-keleti-Napisten városnevét. A magyar főváros Pest városneve pedig az Alföldnek egy, a nyugati (-est-honi) fekvésű városát (a Duna elválasztásában) nevezte meg, egyezően a ma román és ilyen városnevekkel.
Ha valaki elolvassa a fentieket, nem tudom, mennyire fog ezek után hinni a román mesékben, miszerint ők lennének a terület őslakói? Semmi esetre sem! „Habasalföld” úrnépi őslakóit előzőleg a római latinoknak különböző módokon ki kellett irtani, másokat erőszakkal romanizálni, mert csak így tudták létre hozni a ma többségi román nemzetet. De ezt is majd csak a II. évezred során. Bár logikailag annyiban igazuk van, hogy valóban a románok köznépe az őslakos a mai politikai területükön, de az uralkodó osztályuk nélkül, mert azok bizony teljes körűen erőszakkal és hódítóként bevándorlói e területeknek.
Jelentsük ki, ugyanez a területrablás zajlik ma Erdélyben, csak újabban fondorlatos módon. Erőszakos romanizáció!
Vaskút, 2014. 01. 20.
Tácsi István.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Történelmi visszatekintés Tagged: Basarab Vladislav, Bukarest névtörténete, DNS-vizsgálat, Dobokai Klára magyar hercegnő, Vlaicu Voda
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
