Bár talán joggal vádolják sokan azzal a világtörténelem egyik legigazságtalanabb és legkárosabb diktátumát elszenvedő magyarokat, hogy Trianon-komplexusban szenvednek, a jelek szerint a diktátum nyertesének számító románok körében legalább olyan mértékű Trianon-komplexus tapasztalható, mint a magyarokéban.
A békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából a román sajtóban egyre-másra jelennek meg a centenáriummal, illetve az ebből az alkalomból 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánító Magyarországgal kapcsolatos publicisztikák, illetve elemzésnek nevezett propagandaírások, amelyekben a szerzők magyar revizionizmust vizionálnak, és sürgős ellenlépésekre ösztökélik a román kormányt.
De nem csupán a publicisták és az „elemzők” égnek Trianon-lázban: parlamenti meghallgatásán a külügyminiszter-jelölt Bogdan Aurescu is a Trianon-centenárium kapcsán aggódott egy sort, mondván, reméli, az nem nem eredményez diplomáciai konfrontációt.
És ebbe a sorba illeszkedik Titus Corlățean volt külügyminiszter törvénytervezete is, amelyben román nemzeti ünneppé nyilvánítaná a Magyarországtól nagy tömbben magyarok által lakott területeket is elszakító diktátum aláírásának évfordulóját.
A román médiában megjelent „elemzések” egyik legbővebb forrása a Román Akadémia Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratóriuma (LARICS), amely a magyarellenes információs hadviselés egyik legfőbb propaganda-intézménye.
A Trianon-évforduló közeledtével megszaporodtak az általa kiadott, Magyarország és a magyarok lejáratását célzó elemzések, de emlékezhetünk: ez volt az az intézmény, amely először ment neki a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja keretében meghirdetett Trianon 100 projektnek is, románellenes összeesküvést vizionálva mögötte – holott valójában egy hiánypótló kezdeményezésről van szó, amelynek célja a száz évvel ezelőtti események, azok közvetlen kiváltó okainak kutatása, az eddig ismeretlen információk felderítése.
A programon azóta is előszeretettel köszörülik a tollukat a román nemzetféltők – a centenárium közeledtével egyre gyakrabban.
Holott magyar és román érdek is lenne, hogy végre mindent megtudjuk a kommunizmus idején hosszú évtizedekig szőnyeg alá söpört eseményekről, amelyeket a kibeszéletlenség miatt a magyarok többsége a mai napig úgy él meg traumaként, hogy lózungokon és fél-, vagy áltudományos elméleteken kívül nem sokat tud róla.
A téma kutatása éppen hogy hozzájárulhat arra, hogy megkíséreljünk valóban túllépni a Trianon-traumán és -komplexuson – ami nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, hanem éppen azt, hogy szembe nézünk az akkori történésekkel, az akkori magyar politikai osztály felelősségét sem eltagadva. És a valós ismeretek birtokában próbálunk meg a szomszédokkal olyan megoldásokat keresni az együttműködésre, amelyek egyik félben sem keltik azt az érzést, hogy a másik győzött, ő pedig vesztett.
Ilyen irányú lépésként értékelhető a magyar kormány politikája is, amely a román vádakkal szemben szintén nem revizionista szólamokat hangoztat, hanem a határok fölötti nemzetegyesítést: az EU-s és más nemzetközi szerződésekkel és ajánlásokkal összhangban azt támogatja, hogy a mai Románia területén élő őshonos magyar közösség megőrizze nemzeti, kulturális identitását, hogy anyanyelvén tudjon tanulni, illetve a gazdasági támogatások révén egzisztenciálisan is egyenesbe jöjjön. Mindez a román gazdaság számára is hasznos.
Vagyis nem a magyar, hanem a román politikum jelentős része viselkedik úgy, mintha nem tudna megszabadulni a régi reflexektől, és Trianon kapcsán képtelen egyébre az olcsó, primitív provokációnál.
Bukarest továbbra is ragaszkodik a dogmává szilárdult mítoszokhoz, mivel attól tart, hogy a száz évvel ezelőtti események román narratívájától eltérő magyarázatok megkérdőjelezhetik az Erdély fölötti román szuverenitást. Ezért nem képes elviselni, hogy az akkori történések nem mindenki számára jelentenek felhőtlen örömforrást, hanem több narratíva is létezik. Hogy a békeszerződés súlyos igazságtalanságokat tartalmaz, amelyek azóta is mérgezik a térségben élő nemzetek közötti viszonyt.
A témához való ilyen, szinte már irracionális viszonyulás, a román Trianon-komplexus miatt nem elképzelhetetlen, hogy ha nem sikerül elejét venni, hogy eljusson a voksolásig, a román parlamentben a többség hajlandó lenne megszavazni a magyar-román-viszonyt tovább mérgesítő, a magyarok provokálását és megalázását célzó Corlățean-féle törvényt. Vagy bármilyen hasonló őrültséget.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
