A nemzetiszocialista ihletésű mozgalmak, pártok sikeresen rávilágítottak a két világháború közötti, szétszabdalt Európában, hogy az egyes őshonos nemzetek közötti vég nélküli acsarkodás az égvilágon sehová nem vezet, sőt, kifejezetten káros. A békétlenséget, bizonytalanságot okozó, egymás ellen vívott, végeláthatatlan, legtöbbször értelmetlenül vívott harcok egyedül arra jók, hogy a közös ellenségeinket erősítsék (gondoljuk csak az I. világháborúra). Természetesen ez száz év elteltével sem változott, a sovinizmus mégis mind a mai napig meghatározó elem az európai politikában.
A jelenség koronázatlan királya címért előkelő helyen szállhatnak versenybe a románok, akik legtöbbször a magyarság kárára használják a soviniszta kártyát. Különösen visszatetsző ez annak fényében, hogy ha Erdélyben úgy folytatódik az etnikai arányok alakulása, amilyen tendencia most megfigyelhető, akkor a terület valóban nem lesz soha a magyaroké, de a románoké sem. Ugyanis Erdély is érintett a cigány népesség robbanásszerű szaporodásában, akiknek "nevető harmadikként" igen könnyű dolguk lehet a (közel)jövőben. Ezzel párhuzamosan a magyarok a románokat, a románok pedig a magyarokat "cigányozzák", amely kiválóan szemlélteti, mi is itt a legnagyobb probléma. Álláspontom szerint az etnikai elvek mentén alapuló megegyezés hozhatna ugyan megoldást (mármint a magyarok és a románok között, a cigány népesség szaporodására önmagában sajnos nem), de ettől annyira messze vagyunk, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől. S ez látszódik a romániai parlamenti választáson is, amelyet vasárnap tartottak.
A modern demokrácia hanyatlását jelzi, hogy a rekord érdektelenséget (31,87%) produkáló választásnak még konkrét győztese sem igazán van, ennek ellenére, vagy épp ezért, a helyzet nagyon is érdekes. Noha idehaza már tíz év alatt "hozzászoktunk" az unalmas és áporodott levegőhöz, amely az unalomig ismétlődő Fidesz-kétharmaddal sötétszürkévé változtatta a politikai eget, Romániában a "minden megtörténhet" elv alapján messze izgalmasabb lesz az a politikai játék, amely az elkövetkezendő heteket fogja jellemezni.
A Fidesszel szövetséges RMDSZ-től aligha várhatunk hathatós, radikális magyar érdekvédelmet, s ezen a parlamenti jelenlét sem fog túlzottan változtatni. Sokkal érdekesebb viszont a román radikális jobboldal előretörése, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) ugyanis 9,3%-kal szintén parlamenti erő lett, amely óriási siker egy fiatal politikai párt szempontjából. Itt szeretném hozzátenni, hogy az AUR-ral egyáltalán nem az a problémám, mint a liberális elemzőknek, újságíróknak. Persze, ők is megemlítik, hogy a román párt magyarellenes, mert hát sajnos tényleg az, de a képlet azért ennél egy fokkal bonyolultabb.
Az említett liberálisoknak nyilván az sem tetszik, hogy az AUR szerint a házasság csak férfi és nő között jöhet létre, a család fogalma nem relativizálható, kritizálják továbbá a Nyugatot, a központi irányítás alatt álló Európai Uniót, és ellenzik "Európa gyarmatosítását idegenekkel". Fellépnek továbbá a keresztények üldözése ellen, és a koronavírus kérdésköréhez is szkeptikusan állnak. Valljuk be, ezeket számunkra is szimpatikus programpontok, a bajok viszont ott kezdődnek, hogy az AUR legalább ennyire soviniszta is. Különösen érthetetlen és visszatetsző ez annak fényében, hogy egy új alakulatról beszélünk, amelynek a vészjósló jövőt illetően már rá kellett volna jönnie, hogy a sovinizmus nem hogy nem vezet sehova, de csak még jobban elmélyíti a problémákat. Egyébként az AUR saját maga mondja – kritizálva az EU-t – hogy "Európa a nemzetek közössége", első parlamenti pártként való megnyilvánulásuk mégsem a Nyugatot sújtotta, hanem az RMDSZ-t, melyet be akarnak tiltatni. Itt fontos leszögezni, hogy ebben a történetben természetesen nem az RMDSZ-t sajnáljuk, hanem azért a magyarellenes élért vagyunk dühösek, amelyet ez az üzenet hordoz. Úgy látszik, hiába a radikális jobboldali vérfrissítés, a mérgező sovinizmust egész egyszerűen nem sikerül levetkőznie a románok jelentős részének.
Az AUR egyébként legnagyobb részben annak köszönheti a bejutását, hogy tarolt a külföldön élő, dolgozó románok köreiben. A liberálisokkal, szocdemekkel szemben képesek voltak megszólítani ezt a tömeget, az alacsony részvételi arány pedig szintén nekik kedvezett. A 2019-ben alakult párt, noha új szereplő, a két társelnöke már régebbi motoros. George Simion most 34 éves, 2018-ban pedig öt évre kitiltották a Moldovai Köztársaságból, mivel a párt szorgalmazza Románia és Moldova egyesülését, megvalósítva ezzel "Nagy-Romániát".
A választási siker után már meg is indult az első nagy jelentkezési hullám a pártba, annak rendje és módja szerint, ez 24 óra alatt tizenötezer embert jelent, amely elképesztően nagy szám. Úgy látszik, számító szerencselovagok és a "dolgozzon helyettem más, a babérokat meg majd én learatom" alapelv tekintetében nincs különbség magyarok és románok között, már ami a nagy átlagot illeti (vélhetően hasonló jelentkezési árra lehetne számítani egy Mi Hazánk-siker esetén is).
A Románok Egyesüléséért Szövetség politikai tevékenységére érdemes lesz hosszútávon odafigyelni. Számos jó gondolatuk ellenére nekik sem sikerült túljutni a sovinizmus mérgező bűzén, politikai viszonyok szempontjából pedig rendkívül beszédes, hogy a külföldön élő románok körében taroltak. Nem elhanyagolható körülmény Magyarország esetében sem. Mint ahogy az a tény sem, hogy az AUR a semmiből képes volt megerősödni pár hónap alatt, jelezve, hogy az európai népek között továbbra is erős igény van szélsőjobboldali erőkre, a politikailag korrekt elnyomás ellenére.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
