A Nobel-díjas rokonok és a gyémánt Tesla.
Bizonyos kor fölött az ember elfogadja az élete realitását, tudomásul veszi, hogy jobb esetben milyen lehetőségek állnak még nyitva előtte – és milyenek zárultak be nagyjából végérvényesen.
Szembesülünk a megkerülhetetlen biológiai törvényszerűségekkel.
Bizonyos „egyszer még…” kezdetű mondatokat zárójelbe teszünk és kihúzunk a bakancslistánkról. Megtanuljuk, hogy humán erőforrásként mennyi az értékünk. Ilyesmik.
Azért kihívások mindig akadnak, például amikor el kell magyaráznunk egyszülöttünknek, miért is nem kap Teslát a 18. születésnapjára. Jobb pillanatokban az indoklás türelmes, egyben motiváló: tudod, ha tanulsz, aztán majd sokat dolgozol, használod az eszed meg a tehetséged, ez is összejöhet; és ha még akkor is fontosnak tartod, jó érzés lesz, hogy te magad tudtad elérni a célodat. De persze vannak olyan helyzetek, amikor utolsó mentsvárunk a szarkazmus: hát, szívem, jobban kéne imádkozni, hogy előkerüljön valahonnan egy távolba szakadt atyámfia, valami svájci bankár, svéd acélmágnás, amerikai babkonzervgyáros, és belefoglaljon a végrendeletébe…
Ennek a valószínűsége, mondjuk ki őszintén, zéróval egyenlő. Az ember tehát azzal dolgozik, ami van – ha kell, töredékekkel. Így lett a minap az asztal mellett családi téma, emlékezés tárgya Alexander Brody halálhíre. A gyermek (a ház ura) apai nagyapja nagyon szép kort megérve másfél éve hagyott itt minket. Ő még számontartotta a família ilyen-olyan ágait, egyebek mellett a Nobel-díjas rokonságot.
Mint mesélte, szülei házasságkötésénél Berci bácsi volt a tanú. Berci bácsi a papa anyai nagyanyjának a testvére, egyéb minőségében pedig Gábor Dénes fizikus apja volt. Egy generációval feljebb egy Bródy lány is belépett a felmenők közé, így aztán a papa nem tolakodóan, nem kisajátítólag, de vallotta, hogy szövevényes családfáján magasan kvalifikált műszaki és humán értelmiségiek, jelentős művészek sora hajtott ki. Beleértve az író Bródy Sándort, Hunyady Sándort, Zerkowitz Bélát… és logikusan, az ő leszármazottaikat is. A világhírű reklámszakember, üzletember, író, világfi Alexander Brody pedig Bródy Sándor unokája volt.
Lulu Lakatos tudomásom szerint nem rokon – de elvileg lehetne.
Amúgy is, meggyőződéses demokrataként hiszem és vallom, hogy a világ Lakatosai ugyanúgy számítanak, és a sokszor barátságtalan közegben a Lakatosok egy kicsit mind tesók. A romániai születésű Lulu Lakatos egyébként még 2016 tavaszán egészen elképesztő, egyszerre primitív és zseniális trükkel emelt el hét különleges gyémántot egy londoni ékszerboltból, összesen 4,2 millió font (vagyis bő 5 millió euró) értékben. Az asszony és társai már börtönbüntetésüket töltik, ám az ékkövek máig nem kerültek elő. A friss hír az ügyben az, hogy a napokban a bíróság 293,57 euró kártérítés megfizetésére kötelezte Lulu Lakatost. Hosszas vizsgálódás után ugyanis arra jutott, hogy a 60 éves asszonynak valóban nincs egyebe, mint az a pénz, amit a letartóztatásakor nála találtak.
Mit is mondhatnék mást összegzésül a gyermeknek? Tudod, a mi közép-európai genetikai kevercsünk potenciálisan mindenféle csodás lehetőséget magában rejt. Megvan az esélyed arra a Teslára. Akár gyémántokkal kirakva.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
