Jók ezek az értelmiségi műsorok. Az ilyen helyeken résztvevők szabadabban beszélhetnek, mint egy hivatásos politikus.
Az ilyen beszélgetéseket annak idején is követtem, amikor még csak tv-ben és nyomtatott alakban folytak.
A műsor nagy része marhaság, lásd „Zorbán ügynökaktája” címmel Puzsér ámokfutása – lásd az ismert konteót, hogy Zorbánt már gimnazistaként/sorkatonaként beszervezte a KGB, erről csak egy moszkvai archívumban van nyom, de az annyira titkos, hogy nyilván csak Putyin és Puzsér tudnak róla. De engem csak a rendszerváltozásról szóló része ihletett meg.
Nagyjából a következő megállapítások hangzanak el a rendszerváltozásról:
- hiba volt, hogy az ellenzék megegyezett a komcsikkal, ez erkölcsi fertőt eredményezett, plusz legitimálta a komcsikat,
- a nép ki lett hagyva mindenből, a komcsi elit magához emelte az ellenzéki elitet, majd megállapodtak egymással a nép feje felett,
- az embereket megrontotta Kádár, semmi se érdekelte őket, a rendszerváltozás számukra a szabad nyugati utazást jelentette egyedül.
Annak idején mind a 3 pontban a mérvadó értelmiségi álláspont ennek teljesen az ellentétje volt. S még a legradikálisabb hangok – lásd Csurka – is érezhetően mérsékeltebben szólaltak meg erről, mint a mostani beszélgetőpartnerek.
Az első pontot illetően a „hivatalos” vélemény az volt, hogy béke kell, csendes átmenet, ne folyjon vér, ez a legfontosabb. A kommunisták diszkriminálása eleve indokolatlan lenne, hiszen ők is a rendszerváltozásért dolgoztak. A Nagy Imre újratemetésén elhangzott Orbán beszéd ellen akkor az volt a fő kritika, hogy békétlenséget szít. Az 1989 decemberi romániai eseményre pedig a mérvadó reakció az volt „de jó, hogy nekünk ezt sikerült elkerülnünk„.
A második pontban az volt a szöveg, hogy itt „szakértők dolgoznak”, hiszen a kisember nem is értheti ezeket a bonyolult kérdések.
A harmadik esetben meg egyenesen jónak lett mondva a magyar nép apolitikussága. Számtalanszor elhangzott az a süket szöveg, hogy nyugaton az átlagember azt se tudja hogy hívják a kormányfőt, hiszen nem kell tudnia, az ő egész élete teljesen független a politikától, eleve az állam iciri-piciri, minden a civil társadalom és a szabad piac állandóan mosolygó láthatatlan kezének a hatásköre.
Most mindennek az ellenkezője hangzik el. Ami érdekes.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
