Az alábbiakban részletet olvashatnak Roger testvér (Roger Louis Schütz-Marsauche), a taizéi szerzetesközösség alapítója a Vigilia 2005. októberi számában megjelent Békés jövendő című írásából.
(…) Olyan korban élünk, melyben sokan fölteszik a kérdést: mi is a hit? A hit Istenbe vetett egészen egyszerű bizalom, életünk során szakadatlanul megújuló és nélkülözhetetlen lendület. Mindannyiunkban lehetnek kétségek. Nincs ebben semmi nyugtalanító. Ezért inkább Krisztusra figyeljünk, aki szívünk mélyén halkan így szól „Kétségeid vannak? Ne félj! A Szentlélek mindig veled van!” Néhányan arra a meglepő felismerésre jutottak, hogy Isten szeretete a kétségektől átjárt szívben is kiteljesedhet.
Az evangéliumban Krisztus első szavai között ezt olvassuk: „Boldogok a lelki szegények.” Igen, boldogok, akik a szív és az élet egyszerűségére törekednek. Az egyszerű szívű ember a jelen pillanatban igyekszik élni, hogy minden napot Isten napjaként fogadhasson.
Vajon az egyszerűség lelke nem ragyog-e föl a derűs örömben és a vidámságban egyaránt? Az egyszerű szívű ember nem gondolja magáról, hogy egyedül mindent megért a hitből. Ezt mondja: „Amit én alig, azt mások jobban megértik és továbbsegítenek az utamon.” Aki életét leegyszerűsíti, az osztozni tud a leginkább rászorulókkal, hogy csillapítsa a szenvedést ott, ahol betegség, szegénység és éhínség van (…)
Kétezer év óta Krisztus a Szentlélek által van jelen. Titokzatos jelenléte egy látható közösségben válik kézzelfoghatóvá: ez a közösség nőket és férfiakat, időseket és fiatalokat gyűjt egybe, akik mind arra hivatottak, hogy közösen haladjanak, és ne különüljenek el egymástól.
Történelmük során azonban a keresztények sok megrázkódtatáson mentek keresztül: szakadások jöttek létre köztük, holott mindannyian ugyanarra a szerető Istenre hivatkoztak. A közösség egységének helyreállítása ma sürgős feladat, amit nem lehet az idők végezetéig folyton csak halogatni. Készek vagyunk-e mindent megtenni azért, hogy a keresztények ráébredjenek ennek fontosságára? Vannak keresztények, akik bárhol legyenek is, késlekedés nélkül, egészen alázatosan és egyszerűen már élik ezt a közösséget. Saját életükön keresztül szeretnék Krisztust jelenvalóvá tenni mások számára. Tudják, hogy az egyház nem önmagáért, hanem a világért van, azért, hogy abban a béke kovásza legyen.
Az evangéliumban meglepő felfedezést tehetünk: Isten nem teremt félelmet vagy aggódást, Isten csak szeretetét adhatja nekünk. Szentlelkének jelenléte által Isten jön el, hogy átváltoztassa szívünket. Az egyszerű imában megérezzük, hogy soha nem vagyunk egyedül: a Szentlélek megőriz minket az Istennel való közösségben, nemcsak egy röpke pillanatra, hanem a véget nem érő életre.
A teljes írás a Vigilia 2005. októberi számában jelent meg.
Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
