Rodolfó a Temuról Mészáros Richárd2025. 09. 24., sze – 17:27
„Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – jelentette ki előszeretettel a trükkjei előtt Rodolfo, a bűvész, majd csalt, méghozzá úgy, hogy valóban senki nem vette észre. Ha Robert Fico miniszterelnök szombaton varázsolni akart volna, akkor a tömeg lekergeti a pódiumról a színvonalromlás miatt.
Fico a gazdasági konszolidáció bejelentését követően hosszan hallgatott. Majd aztán csak kamerák elé állt a hétvégén, de nem a megszorításokról beszélt, hanem bedobott a közbeszédbe egy teljesen új témát. A konszolidáció magyarázata helyett a sajtótájékoztatón egy civil szervezet százezer eurós nagyságrendű programjának hármas számlázásával és a hiányzó elszámolásokkal foglalkozott. Erőteljes szerepet játszott a kijelentéseiben a politikai szál: a szervezet egyik vezetője történetesen nem más, mint az ellenzéki PS elnökének, Michal Šimečkának az édesanyja. A leleplezés a kormányfő ígéretei alapján az első a hosszú sorban, ami reményei szerint rámutat a PS, a civilek és a pénzügyi szabálytalanságok összefonódására.
A civil szervezetek finanszírozásával kapcsolatos témákról valóban keveset beszélnek, és biztosan találhatunk visszásságokat több projekt kapcsán is. Fico a produkciójával azonban gyakorlatilag azonnal agyon is csapta az üzenete lényegét: a sajtó lehetőséget kapott arra, hogy teljesen ignorálja az ügyet, a politikus pedig inkább tűnt kétségbeesetten csapkodónak, mint magabiztosnak.
Fico elterelő témája akár működhetett is volna – ha bármikor máskor, esetleg másféle felvezetéssel ismerteti a Šimečka család állítólagos ügyeit. A kormánykoalíció hónapokon keresztül egyeztetett a lakosság életminőségét évekre meghatározó gazdasági megszorításokról. Fico azonban elbújt, és nem vállalta a felelősséget: Ladislav Kamenický pénzügyminisztert lökték ki a sajtó elé, hogy elmagyarázza, miért lesz mindenkinek rosszabb. Mikor Fico szombaton előbújt, és azonnal leszögezte, hogy a konszolidációról most nem fog beszélni, adódott a kézenfekvő kérdés: szép-szép, hogy a miniszterelnök kiemelt figyelmet szentel egy esetleges eurótízezres mértékű csalásnak, de nem kéne inkább az ország legégetőbb, milliárdokat érintő gazdasági jellegű problémáival foglalkoznia? Különösen akkor, mikor a megszorításokat tartalmazó törvényeket gyorsított formában fogadja el a parlament, de még mindig nem tudni pontosan, hogy miként spórol saját magán a kormány meg a politikusok?
A „botrány” komolyságát szintén jól jellemzi az a tény is, hogy a kormányfő nem tett feljelentést az ügyben. Amennyiben tényleg nagyban zajlik a civil szervezeti csalás, akkor nem az a minimum, hogy a minisztériumok rögtön bevonják a rendőrséget, vagy már a sajtótájékoztatójukkal párhuzamosan jogi lépéseket foganatosítanak? Az egyértelműsítés helyett Fico percekig fejtegette, hogy amit tesz, az nem egy feljelentésként értelmezendő lépés, viszont a hatóságok tudják, mi a dolguk. Maroš Žilinka államügyész órákon belül pontosította, hogy a hatóságoknak fogalmuk sincs arról, mit kezdjenek egy szóbeli kijelentéssel.
Megjegyzendő, teljesen más lehetett volna a botrány kifutása, ha a furcsa pályázatokra egy külsős – akármilyen – sajtótermék derít fényt, akár egy jól értesült tippet követően, Fico pedig „csak” reagál a terjedő hírekre (mint a brit civil finanszírozások esetében). De úgy tűnik, a miniszterelnök már a tényfeltárást is a saját kezébe akarja venni, ezzel pedig többet árt, mint használ.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
