Roberto Pasolini kapucinus pap, a Pápai Ház szónoka megtartotta második nagyböjti elmélkedését március 28-án, pénteken délelőtt a VI. Pál teremben. Az elmélkedés középpontjában ez alkalommal „a szabadság a Lélekben” témája állt. Krisztus korlátlanul szabad, mert soha nem követel semmit senkitől, igazsággal és szeretettel üdvözíti a világot.
Az elmélkedés elején Roberto Pasolini atya örömét fejezte ki, hogy Ferenc pápa a Gemelli-kórházban való hosszú tartózkodása után visszatért a Szent Márta-házba.
A húsvét ünnepéhez elvezető, a nagyhetet megelőző péntekig tartó elmélkedéssorozat témája: Krisztusban lehorgonyozva – Az új élet reményében gyökerezve és megalapozva.
Krisztus mentes a mindenhatóság kísértésétől
A március 21-i első elmélkedés után, amelyben a Pápai Ház szónoka az „elfogadás megtanulására” buzdított, és amelyet Jézus keresztségének eseményén keresztül világított meg, ez alkalommal a Máshová menni – Szabadság a Lélekben című témára tért ki, felvázolva Jézus nyilvános működésének néhány epizódját, amelyekben megnyilvánul korlátlan szabadsága és annak a módja, ahogyan elhozza az üdvösséget a világ számára.
Küldetéséhez hűen Krisztus mentes a mindenhatóság kísértésétől, és az ima által felfedi annak a kockázatát, hogy a hiteles szolgálat összekeveredhet a személyes elismerés keresésével.
Ne bízzunk azonnal!
Pasolini atya Isten Fiának a következő három tanítására mutatott rá: ne bízz azonnal, tudj csalódni, és ne követelj.
Az első tanítás magyarázataként a Pápai Ház szónoka János evangéliumának arra a szakaszára hivatkozott (Jn 2,23–25), amely azt beszéli el, hogy Jézus, bár Jeruzsálemben sokan hittek benne, nem bízott bennük, mert „tudta ő, mi lakik az emberben”. Az ilyen távolságtartó reakció zavarba ejtő korunkban is, amelyet áthat az individualizmus és a féktelen versengés uralma, amikor a folyamatos elismerés igénye a kedvelések, „lájkok” szüntelen keresésére ösztönöz.
Krisztus azonban távol marad ezektől a gyors és felületes elismerésektől, mert tudja, hogy az ember szíve, bár a Lélek és Isten hangjának lakhelye, mégis rendkívül törékeny, manipulálható, imbolygó, aggódó.
A fontos dolgok időt, türelmet, elkötelezettséget és odaadást igényelnek – mutatott rá Roberto Pasolini, hangsúlyozva, hogy ami Jézusban hideg távolságtartásnak tűnik, az valójában bölcsesség és mélységes tisztelet önmagunk és mások iránt.
Tudj csalódni!
Krisztus második tanítása arra a képességre utal, hogy tudjuk, hogyan kell csalódást okozni az elvárások terén. E téma elemzéséhez Pasolini atya Máté evangeliumának egy szakaszából (Mt 15,23b–24) indult ki, amelyben egy kánaáni pogány asszony az Úrhoz kiált, hogy gyógyítsa meg a lányát. Ő azonban „szóra sem méltatta”, még egy szeretetteljes pillantást sem vetett rá. Jézus látszólagos érzéketlensége a szenvedéssel szemben abból fakad, hogy Krisztus nem fél attól, hogy mások szemében jelentéktelenné válik.
Amikor azután a pogány asszony kitartóan, makacsul és bátran közeledik az Úrhoz, anélkül, hogy bezárkózna önérzetébe és áldozatnak érezné magát, akkor Krisztus elismeri nagy hitét, amely képes remélni, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.
Ne követelj!
Krisztus harmadik és egyben utolsó tanítása az, hogy képes elhatárolódni a tömegek egyetértésétől – fejtette ki a kapucinus szerzetes, példaként hozva fel a János evangéliumában elbeszélt kenyér- és halszaporítás történetét (Jn 6,14). Ez az esemény nagy lelkesedést vált ki a jelenlévőkből, Jézus mégis elhatárolódik tőle, egyedül félrevonul.
Jézus csak később tér vissza a tanítványokhoz, amikor a Galileai-tengeren való átkelés közben elsodorja őket a vihar. Egy vihar rávilágít az ember minden félelmére és arra, hogy képtelen felismerni a törékenységében rejlő erőt. Mégis, még a legsötétebb éjszakákban is Jézus a remény, amely soha nem csal meg, amely lecsendesíti a vihart és elhozza a békét – fejtette ki a remény szentévének témáját is behozva elmélkedésébe Roberto Pasolini.
Amikor Krisztus elmagyarázza a kenyér- és halszaporítás mély értelmét, vagyis egy olyan étel jelentését, amely az önátadás révén elvezet az örök élethez, tanítványai közül sokan elhagyják őt. „Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt”, a legközelebbi követőit: „Csak nem akartok ti is elmenni?” – idézte János evangéliumának szavait a Pápai Ház szónoka. Rámutatott, hogy Jézus kérdése nem gúnyolódó vagy zsaroló, mert neki nincs szüksége megerősítésre ahhoz, hogy folytassa küldetését. Ellenkezőleg, kérdése egy olyan mély belső szabadság tükre, amely senki mástól, csak saját magától kéri vágyának árát.
Ne zárkózz be a fölösleges önelégültségbe!
Roberto Pasolini elmélkedésében utalt az evangéliumokban szereplő igemódokra, amelyeken belül fokozatos elmozdulás tapasztalható a felszólító módból a feltételes mód felé, hogy így a választás, a szabad és tudatos szeretet igénye kerüljön a középpontba. Az Úr valójában nem állítja, hogy követői mindig készek és hajlandóak teljesíteni az ő akaratát. Éppen ellenkezőleg:
Ha viszont van bátorságunk őszintén kifejezni vágyainkat, akkor megnyílunk egy nagyobb élet előtt, és közelebb kerülünk Isten országához. Mert az igazságnak és a szeretetnek nincs szüksége arra, hogy rákényszerítsék magukat az emberekre, hanem tudnak várni, hogy a dolgok megérlelődjenek teljes odaadásban és szabadságban. És Krisztus így üdvözíti a világot – zárta második nagyböjti elmélkedését a Pápai Ház szónoka.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
