A Word on Fire missziós médiaszolgálat podcastjának extra epizódjában Robert Barron Los Angeles-i segédpüspök, a szolgálat alapítója kommentálta a szentszéki McCarrick-jelentést, amely hosszas várakozás után november 10-én látott napvilágot. A Barron püspökkel való beszélgetés összefoglalóját adjuk közre magyar nyelven.
Az alapos, mintegy 450 oldalas anyag kétéves kivizsgálás eredményeit foglalja magában, különösen is szem előtt tartva azt a kérdést, hogyan emelkedhetett Theodore McCarrick egyre feljebb a katolikus hierarchiában, holott az egyházi vezetők előtt nem maradtak rejtve a szexuális abúzussal kapcsolatos panaszok; hogyan lehetséges, hogy mégis amellett döntöttek többen, különböző szinteken, hogy eltussolják az érsek, bíboros bűneit.
Brandon Vogt, a Word on Fire tartalomigazgatója kérdezte Robert Barron püspököt, aki végigolvasta mind a több mint 400 oldalt, jóllehet nem volt kellemes olvasmány. Elsőként arról kérdezte a főpásztort, mi a vizsgálati anyag jelentősége az áldozatok számára, illetve hogy Barron püspök mit üzen nekik.
Említést tett a Harvey Weinstein esetével való hasonlóságról: mindkét esetben hatalmi pozícióban lévő ember követett el visszaélést a neki bizonyos szempontból kiszolgáltatottakkal, McCarrick fiatal papokkal, szeminaristákkal.
A riporter kiemelte azt az édesanyát, akinek a gyerekeit abuzálta Theodore McCarrick, és ő leveleket írt minden amerikai bíborosnak, a nunciusnak, pedig ott volt benne a félelem, hogy ennek milyen következményei lehetnek…
2018-ban Barron püspök felszólította az amerikai püspöki testületet, hogy folytassanak le egy alapos, transzparens kivizsgálást, különös tekintettel arra, hogyan lehetséges, hogy McCarrick egyre feljebb tudott lépni a ranglétrán. Milyen volt két év múlva olvasni azt a jelentést, amit ő maga kért? Barron hangsúlyozta, nem az ő dicsősége, hogy ez megvalósulhatott, és kiemelte Daniel DiNardo bíboros, az amerikai püspöki konferencia akkori elnöke szerepét, aki a kivizsgálás mellett döntött, amikor 2018 nyarán fény derült az eset súlyosságára; DiNardo maga képviselte Ferenc pápa előtt is a vizsgálat szükségességét.
Brandon Vogt megemlítette az abúzusválság első jeleit, az első hullámot a 2000-es évek elején, aztán a bombaként robbanó pennsylvaniai ügyészségi jelentést, az esetek sorát, szörnyű részletekkel. Kiemelte, hogy a McCarrick-jelentésben előtérbe került a leplezés, az eltussolás kultúrája: püspökök, egyházi vezetők kendőzték el az igazságot, nem figyeltek oda, tettek úgy, mintha nem vennék észre, mit művel Theodore McCarrick.
Barron elmondta, sok szempontból megbukott a rendszer, komoly gondok merültek fel. Sokszor a megfelelő emberek lettek megszólítva, mégis rosszul kezelték az ügyet, nem lett következménye, nem indítottak vizsgálatot, „nehézkes, esetlen, elmeszesedett” rendszernek tűnik.
Ma vajon más-e a helyzet? Barron püspök utalt a protokollt illető fontos változásokra, melyek az Egyesült Államokban a 2000-es évek elejétől érvényben vannak (lásd dallasi charta, 2002), ugyanakkor a McCarrick-ügy láthatóvá tette, hogy további lépéseket kell tenni, például kérdés, hogyan kezeljék a hasonló ügyekben valamilyen módon érintett püspököket.
A november 10-én közzétett jelentés fontos új információkat tartalmaz a McCarrick-ügyben érintett három pápával kapcsolatban. II. János Pál személyét kiemeli a jelentés, aki valóban nem hozott bölcs döntést McCarrick kapcsán – fogalmazott Robert Barron –, különösen a washingtoni érseki, illetve a bíborosi kinevezéssel. Annak ellenére döntött így, hogy jó barátja volt John O’Connor New York-i bíboros, aki tájékoztatta a Vatikánt ezekről a problémákról, és egyértelműen közölte, hogy nem szabad McCarricket előléptetni (lásd erről írt 1999-es levelét).
Egyrészt azért, mert személyesen tapasztalta meg a kommunista Lengyelországban, hogyan próbálják bemocskolni a papok, püspökök hírnevét, gyakran pont szexuális abúzus vádjával – ezért II. János Pál szkeptikus volt a vádakkal szemben. Ennek ellenére kérte az ügy kivizsgálását, amire azonban csak hiányos és téves tájékoztatást kapott a helyi püspököktől.
Ezenkívül maga
Barron püspök úgy látja, a jelentés tisztességes, igazságos mindhárom pápával szemben, és segít megérteni, miért hozott II. János Pál rossz döntést.
– XVI. Benedeket nem, ő tisztábban látott, valószínűleg már több információ is volt a birtokában. Korlátozásokat léptetett életbe McCarrickkel szemben, visszavonult életmódot várt el tőle, amiket azonban senki nem tartatott be vele.
Robert Barron elmondta, 2010-ben a North American College-ban kutatott, ott is élt, és McCarrick érsek gyakran ott volt, amúgy pedig utazgatott, nagyon is aktív életmódot folytatott – vagyis nem igazán volt akarat vagy erő az ellene hozott korlátozások betartatására.
Brandon Vogt visszatért II. János Pál személyéhez, aki fontos személy a jelentésben, és akivel emiatt most a világi média is kiemelten foglalkozik.
Maciel, aki szintén egy szörnyeteg, egy „szexuális ragadozó” volt, úgyszintén becsapta. Hogy függ ez össze II. János Pál szentségével? Megkérdőjelezi azt? Megrongálja a hírnevét?
Robert Barron úgy látja:
ami a Jézus Krisztussal való mély barátságával függ össze, azzal, hogy életét Krisztussal hangolta össze. Más szentek életét is érdemes megnézni, rengeteg nem bölcs lépést láthatunk benne, és ez mégsem kérdőjelezi meg a szentségüket, a Jézussal való kapcsolatukat.
A riporter feltette a sokakban femerülő kérdést: vajon vannak-e még McCarrickek az Egyházban? Mi a biztosíték rá, hogy ez nem fog megismétlődni?
Mivel emberi lényekről van szó, akik mindig bűnösök, nincs biztosíték rá – mondta Barron püspök, nem lehetünk abszolút biztosak abban, hogy megoldottuk a problémát. Több szinten kell lépéseket tenni, ebből csak az egyik a protokoll, az adminisztráció szintje – ebben tényleg sok előrelépés történt, de mélyebb problémáról is szó van.
Honnan jön ez a viselkedés? … Mi áll emögött a működési zavar mögött? Ez összetett kérdés.” Garantálni nem lehet, hogy nincs több McCarrick, de vannak már protokollok, ami miatt kevésbé valószínű, és van rá módszer, hogy ha mégis előfordul, hatékonyabban lehessen kezelni a helyzetet, mint korábban.
Felmerült a kérdés, elég őszintének, transzparensnek látja-e Barron püspök a jelentést; válaszul ismét elmondta, mennyire szomorú olvasmány volt, mégis: erre
Benne van szinte minden levél, hallani minden hangot. Ami némi bizalmat adhat Isten népének, a híveknek, az az, hogy az Egyház valami rendkívülit tett meg, megtanulta a leckét. Aki végiglapozza, azt szíven üti, mennyire őszinte, készséges volt az Egyház „intézményi életének ebben a különösen csúf pillanatában”.
Brandon Vogt rákérdezett arra is: hogyan olvassuk ezt a történetet lelki, bibliai nézőpontból? (A témáról Robert Barron megjelentetett egy könyvet Letter to a Suffering Church [Levél a szenvedő Egyházhoz] címmel, amely ingyen letölthető a Word on Fire honlapjáról.)
A Biblia nagyon is tudatában van ezeknek a problémáknak – magyarázta a püspök. A házasság, család, szexualitás, reprodukció alapvető a Bibliában; a házasság az egyik alapmetafora Isten és ember kapcsolatára.
Számtalan történet szól szexuális abúzusról, helytelen szexuális viselkedésről, lásd például Dávid és Betsabé történetét. A Biblia tudja, hogy amikor ezeket a különösen értékes dolgokat valaki támadja, aláássa, akkor valóban förtelmes bűnnel van dolgunk. Isten ítéletet mond az abúzus felett.
Amikor a bántalmazás az Egyházon – ami Krisztus menyasszonya – belül történik, az corruptio optimi pessima („A legjobbak bukása okozza a legnagyobb botrányt”), ezért van az, hogy ez az egész McCarrick-féle botrány annyira bántja Isten népét. Másik spirituális szempont a bűn, a romlottság misztériuma; Istennel való egységre lettünk teremtve, és mégis elbukunk…
Az abúzust „túlélők” (victim survivor) a szenvedő Krisztus arcát hordozzák. Az igazság Istene fény áraszt a bűneinkre, de meg is vált, és az Ő életébe hív minket.
Beszélt arról, hogyan reagáltak a hasonló krízisekre a szentek, a reformerek; megemlítette Damiáni Szent Pétert, aki a 11. században küzdött az Egyházon belül is tapasztalható romlottság ellen; olyan esetek ellen, mintha csak napjaink szalagcímeit olvasnánk. Dühös volt, de nem destruktív; reformálni akart, hasonlóan a többiekhez, Benedekhez, Domonkoshoz, Ignáchoz. Az Egyház szívéből, középpontjából emeld föl szavad, Krisztus iránti szeretetből!
Brandon Vogt felidézte, Barron püspök korábban ördögi mesterműnek nevezte az abúzuskrízist, amely hatékonyan ásta alá az Egyház szinte minden tevékenységét. Arről kérdezte a püspököt, mit gondol, meddig fogjuk fizetni ennek az árát.
Sokáig – hangzott a válasz. – „Pusztító hatása volt. Igen, ez az ördög mesterműve. A gonosz magasabbrendű intelligencia, bukott intelligencia, de magasrangú angyal. Nem tudnék elképzelni alaposabb módszert az Egyház és valamennyi tevékenysége aláaknázására. Ez az Egyház ellenségének a mesterműve, és a McCarrick-ügy ennek egyik csúcspontja.
Mint a riporter utalt rá, Robert Barron maradásra bátorította a magukat megbántva, elárulva érző híveket Letter to a Suffering Church című könyvében. A püspök megerősítette, most is azt gondolja, hogy a McCarrick-jelentés egyszerre nagyon elkeserítő, de ugyanakkor a remény jele.
„Valódi előrelépés történt, és ebből erőt lehet meríteni. Nem most van itt az ideje a távozásnak, most maradni kell, és harcolni az Egyházért. Mondjunk köszönetet azoknak, akik feltárták a visszaéléseket! Rajtuk múlott, nekik köszönhető, hogy előre lehetett lépni. Nem szabad feladni, harcolni kell mindazért, ami jó, helyes, igaz, egészséges az Egyházban! …
Bizonyos szempontból lehet legitim módon az Egyház „ellen” harcolni, például az intézményes korrupció ellen, a nehézkes rendszer ellen, stb. – de mégis Krisztus menyasszonya, ne hagyd, hogy a dühöd túlzásokba ragadjon, és az Egyházat magát, Anyánkat, Krisztus menyasszonyát támadd.
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Word on Fire
Fotó: Word on Fire; Paul Haring/CNS
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
