Az 1969-es Charro! című westernfilm volt az egyetlen, amelyben Elvis Presleyt borostásan láthatta a nagyérdemű. Egyedülálló az is, hogy a világ mai napig leghíresebb könnyűzenei énekese nem énekelt a filmben. Az egyetlen dal, amely tőle hallható a főcím alatt lefutó ének. A Vintage Everyday képösszeállításában a forgatásról készült fotók láthatók.
Az 1955-ben néhány hónap alatt világsztárrá váló Elvis három évvel később bevonult a seregbe, amely Németországban állomásoztatta az énekest, aki egyébként világosan kijelentette, hogy nem szeretné, ha kivételeznének vele: „a sereg azt tesz velem, amit csak akar”. A németországi Friedbergben ismerte meg az akkor még csupán 14 esztendős Priscilla Beaulieu-t, akivel hét és fél éves kapcsolatuk után kötötték össze életüket. A seregben töltött idő után hét esztendőn át hanyagolta az éneklést, helyette filmek tucatjaiban alakította a szívtipró srácokat. Az 1960-as években összesen 33 filmben szerepelt.
Az 1969-ben mozikba kerülő, Charro! című filmben Elvis az antihős szerepét játsza, karaktere, Jess Wade a Sergio Leone olasz westernjeiben (főként a Nevem senki) feltűnő Clint Eastwood kinézetére hajaz. (Egyébként a film főszerepét eleinte Eastwoodnak ajánlották fel.) Mindkettő ápolatlan külsővel, borostásan jelenik meg, porral borított korabeli ruhában, míg a szájukból cigaretta lóg. A Charro! zenéjét az a Hugo Montenegro szerezte, aki a Jó, a Rossz és a Csúf dallamaiért is felelős. Sajnos az egyébként főként televíziós sorozatok készítésében jeleskedő Charles Marquis Warren nem volt egy Leone-szintű rendező, így a film távolról sem lett szuperprodukció.
A westernt 1968 késő nyarán vették fel, miután Elvis visszatért a zenei színpadra. Nehezen bár, de beleegyezett, hogy nem énekel a filmben. Reménykedett, hogy színészi kvalitásait egy tőle egyáltalán nem megszokott stílusú mozifilmben is megjelenítheti. Sokkal több interjút adott a Charro! reklámozása végett, mint bármely korábbi filmjénél. Ennek ellenére az alkotást a kritikusok igencsak lehúzták. Presley legkevésbé ismert filmje ugyanakkor tisztességes profitot hozott, csak az ő honoráriuma 850 ezer dollárra rúgott.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
