Ritka alkalom, hogy egy könyvben megszólalók jelen lehetnek a kiadvány bemutatóján, és az még ritkább, hogy nem tudják elolvasni az általuk elmesélt történeteket. Ez történt szombaton a Bákó megyei Lábnyikban, ahol a moldvai csángó falvakban tanító magyar pedagógusok mellett kis számban jelen voltak azok a csángó emberek is, akiket a Csángó világok, csángó vidékek, csángó emberek riportkötet szerzői felkerestek az elmúlt másfél esztendőben.
Nem monográfia, tudományos munka, néprajzi gyűjtés terméke, hanem egyfajta helyzetkép a moldvai csángók jelenéről, amit erdélyi újságírók rögzítettek 2024–2025-ben – hangzott a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete kiadványaként megjelent kötet bemutatóján. A lábnyiki táborközpont rendezvénycsűrjében nem volt különös azt hallani, hogy tíz erdélyi magyar újságíró másféleképpen találkozott a moldvai magyarság mai világával, vidékeivel, embereivel, hisz ez a világ valóban nagyon sokféle. Egyvalami biztos: a katolikus identitás.
A kötet szerzői közül többen riportútjuk alkalmával jártak először a moldvai magyaroknál, néhányan már jártasak ebben a világban, mindkét esetben azt tartották szem előtt, hogy személyes élmények révén mutassanak be egy-egy szeletet a csángó falvak életéből. Volt, aki rácsodálkozott, hogy helyenként mennyire mást jelent egy-egy szó, mint Erdélyben, volt, akit a hagyományok, a népzene és a néptánc érdekelt, de arra is kitért az újságírók figyelme, hogyan élnek a sokgyermekes családok, mire emlékeznek az idősek a nehéz időkből, mit jelent reformátusként szolgálni egy katolikus tömbben. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége magyar oktatási programja is gyakran előtérbe került, s tán – vélik többen – ez biztosítja a csángók megmaradását. A helyi fiatalok elmennek, keresik a jobb lehetőségeket, de visszavágynak az otthonba, van, aki hazajön, van, aki marad – erről is írtak. Sorsok, régi idők, jelenlegi lehetőségek és történések egy kötetben.
Ambrus Attila, Bajna György, Fekete Réka, Forró László, Maksay Ágnes, Rácz Éva, Sarány István, Szentes Stefánia, Szucher Ervin, Vajda György helyzetképjelentése nem érzelgős, nem a múltba néző nosztalgiát keresi, ízig-vérig riporteri munka. Nem hivatkozási alap tudományos kutatásokhoz, de abban mindenképpen eligazít, milyen a jelenlegi moldvai csángó emberek életérzése, és mit tesz a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a magyar nyelvismeret szempontjából leggazdagabb településeken, és ott is, ahol az unokák már csak a „mámóktól” hallanak magyar szót.
Azt követően, hogy a szerzők a terepen szerzett tapasztalataikról beszéltek, Polgár László, a Moldvai Csángómagyararok Szövetségének elnöke megköszönte Szentes Stefániának a könyvbemutató megszervezését és az újságíróknak azt, hogy foglalkoznak a moldvai magyarok életével. A jelen lévő tanárok pedig ígérték, a könyvben megszólaló falusfeleiknek elviszik a könyvet és felolvassák a falujukról szóló írást. A magyarul írni-olvasni nem tudó csángó emberek minden bizonnyal örömmel hallgatják vissza történeteiket.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által kiadott riportkötet egyfajta tükör, személyes élmények alapján láttatja néhány moldvai csángó falu jelenét, és beleillik az egyesület riportköteteinek sorozatába, amelyek az erdélyi emberek és a szórvány életét kívánják bemutatni.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
