Cerovsky Gyula „csemadokos”. Azok közé tartozik, akik életüket összekötötték a kultúrával, a közművelődéssel, a népművészettel, egyszerűen szólva a Csemadokkal. A Medvesaljáról származik, elmondása szerint már a családjában magába szívta a kultúra szeretetét és ez a varázs a mai mapig tart. Munkáját nagyra értékelik a Csemadok központi szervei is, aminek bizonyítéka, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából Galántán Közművelődési díjjal jutalmazták.
Meg is érdemli.
A Körkép.sk beszélgetésben mutatja be Cerovsky Gyula Csemadokos életét, alap-iskolás éveitől kezdve a közép-iskolás korán keresztül a mai napig. Hogyan kapcsolódott be a rimaszombati magyar közművelődésbe, ahol ténylegesen tevő, kultúrát művelő alkatát idővel összekötötte a Csemadokban viselt tisztségekkel és az ezzel járó feladatok elvégzésével. Beszél arról is, mit javasol, hogy a fiatalokat jobban érdekelje a népi kultúra, a Csemadok.
Hogyan emlékszel, hogyan kezdődött?
Első fellépéseimmel kezdődött, még az alapiskolában Óbástban, ahol felfedezték, hogy egész jól megy az éneklés. Átkerültem Egyházasbástba, bekerültem a 30 tagú énekkarba Molnár Jusztinia vezetésével.
Jött a gimnázium Rimaszombatban, ahol az almágyi Agócs Laci hívott a Gömör táncegyüttesbe, amelyet akkor Ádám Lajos vezetett. Mentem. Nagy kihívás volt. Bekerültem Rimaszombat kulturális életébe. Aki táncolt, annak Csemadok tagnak is kellett lennie, így csemadokos lettem. A Gömörrel megjártuk Zselízt, Gombaszögöt, rendszeresen szerepeltünk a tágabb régió településein. Tágult számomra a világ. Rimaszombatban zajlott a kulturális élet.
Katonaság után?
Katonaság után már érdekes módon nem volt olyan a kulturális élet szervezettsége, mint előtte. Ekkor vidéken próbálkoztunk, ott, ahol tudtak bennünket támogatni. Közös fellépéseink voltak, nem pénzért szerepeltünk, szeretetből. Problémát a zenekar jelentette, ők mindig csak honoráriumért voltak hajlandók zenélni.
Aztán jött a változások időszaka…
Igen, 1991-ben változások voltak a Csemadok vezetésében. A nagy öregeket leváltották, jött az új generáció, új elképzelésekkel. Ekkor kerültem be a városi alapszervezet vezetőségébe, majd egy évre rá a területi választmányba. 2002-ben az országos tanácsnak is tagja lettem.
1994-ben Polgári Lászlóval, a területi választmány akkori elnökével, létrehoztuk az Új Gömör néptáncegyüttest, amelynek 5 évig voltam vezetője és10 évig táncosa, alkalmanként szólótáncosa.
Első bemutatkozásunk Ajnácskőn volt a Váraljai ünnepségeken. Főleg néptánccal foglalkoztunk, később társas táncokkal is. Mács Katalin vezetésével és koreográfiájával bálnyitó táncokat, palotást, keringőket táncoltunk. Sokfelé megfordultunk, Sárospatak, Tiszaújváros, Komárom. Számtalan helyre hívtak bennünket.
Beszélj nekünk a rimaszombati alapszervezetről.
2007-től vagyok az alapszervezet elnöke. Rendezvényeink sokrétűek. Rendeztünk kézművestáborokat, idősebbeknek majálisokat, találkozókat. Híresek voltak a Csemadok báljaink, volt úgy, hogy 450 vendéggel. Március 15-ét és október 6-át mindig mi szervezzük. Fárasztó, de élvezetes munka.
A Tompa Mihály országos versenyt is ti rendezitek?
Nem, azt az országos vezetés megbízásából a területi választmány rendezi. Természetesen mindig besegítünk nekik.
Híres Rimaszombat Blaha Lujza vegyeskórusa is.
Igen, valóban híres. 2007-ben alapítottuk, nagy igény mutatkozott rá. Volt itt egy nagyon jól működő kórus előttünk, ezekre a hagyományokra építettünk. Alapító tagja voltam a kórusnak, most az elnöke vagyok. Sok munka, de megéri, mert sok a velejáró öröm is. Szerepeltünk a Kassai Nemzeti Színházban, Krakkóban. Rendszeres résztvevői vagyunk a Galántai Kodály Napoknak, ahol arany-koszorús minősítést szereztünk.
Érzed a környezeted támogatását?
Érzem, hogy a család kötetlenül támogat és van a közösségnek is olyan része, akik támogatására mindig számíthatok.
Látsz különbséget a valamikori- és a mostani Csemadok tevékenysége között és ha van, miben mutatkozik meg?
Én ugyanollyan lelkesedéssel teszem a dolgom, mint azt a legelején tettem. Talán a visszajelzésekkel vannak gondok. Egyre szűkebb az a réteg, akiket érdekelnek a Csemadok rendezvények. Sokan kiöregedtek, a fiataloknak pedig más az érdeklődési körük. Talán az a baj, hogy nem műveljük a kultúrát, hanem inkább fogyasztói vagyunk. A közösségi háló deformálja a kulturális igényt. Ezen változtatni kellene nekünk is. A nemzeti kultúra előtérbe helyezése mellett – ami a fő cél – preferálni kellene a fiatalok igényeit is. Ezt kellene ésszerűen összekapcsolni, akkor talán előbbre lennénk magyarságunk megtartásában is. Többnek kell lenni a művelőnek, mint a fogyasztónak. Sajnos ehhez jön, hogy a fogyasztók sokszor kommentálják mások munkáját, de nem csinálnak semmit.
És a végére megkérdezem: Örültél a díjnak?
Természetesen örültem a díjnak, nem vártam. Az elismerés mindig jólesik. Soha nem felejtem el, mikor Danis Tamás bácsi az évzárók után odajött és megdicsért bennünket:
„Nagyon jól csináljátok, csak így tovább. Köszönöm szépen nektek.”
mondta.
Ez egy életre megmaradt bennem.
Köszönjük a beszélgetést.
Mede Géza
Fotók: A szerző felvételei és reprofotók
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
