Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) és az Európai Kulturális Alapítvány közös jelentése szerint a Trump-adminisztráció kultúrharcot folytat Európa ellen. A tanulmány megállapítása szerint az amerikai elnök aktívan beavatkozik az európai választásokba, és a Maga-mozgalom politikai és ideológiai szövetségeseit támogatja a kontinensen, ezzel nyilvánosan megalázva az Európai Uniót.
Az ECFR jelentését olvasva némileg zavarba jöttünk. A britekről ugyanis nemrég kiderült, hogy nagy összeggel avatkoztak be a 2023-as szlovákiai választásba a progresszívek oldalán. A brit nagykövet azzal védekezett, hogy bárki tehet ilyet, aki demokratikus ország (ő ezzel Oroszország beavatkozásának relativizálását akarta elkerülni)
Erre most két brüsszeli agytröszt is kijelenti, hogy az Egyesült Államok – ami a nyugati felfogás szerint még mindig demokrácia – beavatkozik az európai választásokba, ráadásul a szélsőjobb javára.
A fenti összefüggések lényege: ha a britek a Brüsszelt kritikátlanul követő progresszív szlovák politikusokat támogatják, az rendben van, de ha Trump teszi ugyanezt a radikális jobboldali pártok javára, az világraszóló botrány az európai mainstream szemében. De nézzük, mit írnak a jelentésben.
Kultúrharc Európa ellen
A jelentés a müncheni biztonsági konferencián elhangzott, J.D. Vance alelnök által tartott beszédet tartja a kultúrharc nyílt meghirdetésének, melyben Vance azt állította, Európa eltávolodott az alapvető közös értékektől.
Ezt követően Trump több lépéssel is „felfedte lapjait”, többek között kizárta az uniós vezetőket az Ukrajna jövőjéről szóló tárgyalásokból, és a kontinentális fősodorbeli politikai pártokat is támadta. Pawel Zerka, az ECFR kutatója szerint a cél az európai politika ideológiai súlypontjának eltolása, és a jobboldali populisták tömörítése a szólásszabadság témája köré.
A tanulmány szerint az EU vezetőinek megosztottsága és „hízelgő, engesztelő” stratégiája csupán felbátorította az amerikai elnököt, miközben túl sok energiát fordítanak a Trump és európai szövetségesei (például Orbán Viktor, Giorgia Meloni és Robert Fico) által „megrendezett” válságokra, mint a vámfenyegetések, a migráció vagy a szólásszabadságról szóló viták.
A jelentés azonban arra is rámutat, hogy az európai közhangulat elég erős ahhoz, hogy a blokk „megvédjen egy Európát, amely maga írja a saját forgatókönyvét”. Az uniós polgárok bizalma az EU iránt 2007 óta a legmagasabb, és egyre többen támogatják a nagyobb védelmi kiadásokat és az USA-tól való katonai autonómiát. A szerzők szerint a nemzeti vezetőknek el kell fogadniuk, hogy kultúrharc zajlik, és ennek megfelelően kell cselekedniük.
A sorok között
Az ECFR jelentése egy politikai kiáltvány, nem több. A célja az, hogy Európát a jelenlegi progresszív mainstream politikai erőtér dominanciája alatt fogja össze, ehhez pedig a jobboldali Trumpot ellenségként igyekszik beállítani.
Az elemzés azért is nevetséges, mert az amerikai befolyás nem a szélsőjobboldali pártok támogatásától fog nőni. Az USA az USAID-en, a CIA-n és a Soros-szervezeteken keresztül hosszú évtizedeken át képes volt beavatkozni az európai politikába, büntetlenül hallgathatta le szövetségeseit (Merkel), (vélhetően) robbanthatta fel energia infrastruktúráját. Ezeknek a hatalmat kivető eszközöket egyébként most épp Trump építi le.
Akkor mi változott?
Trump nem Európa ellen indít kultúrharcot, hanem az USA-ban már megbukott, de ezért Európába átköltöző globalista-progresszív elit ellen indít támadást. Ez az európai elit ugyanis nagyban befolyásolta az amerikai belpolitikát. A britek több száz aktivisták küldtek a Harris-kampány támogatására (Trump ellen). Az Európai Unió vezetői végtelen meggondolatlanságukban sértő nyilatkozatok garmadáját tették közzé Trump terhére. Az európai mainstream a mai napig akadályozza Trump politikai céljait, legyen szó gazdasági, geopolitikai érdekekről, vagy béketörekvésről.
A Weimari háromszög – ami miatt a progresszívek a vesztüket érzik
Az ECFR így saját munkaadói miatt aggodalmaskodik amiatt, hogy az amerikaiak támogatják a német AfD-t, a brit Reform UK-t, minimum szavakkal a francia Nemzeti Tömörülést, Magyarország kormányát és a lengyel ellenzéket.
Az ECFR úgy véli, hogy a három legfontosabb frontország ebben a kultúrharcban Németország, Franciaország és Lengyelország. Azaz, a Weimari háromszög. Az ezekben az országokban lezajló jövőbeli választások meghatározzák majd Európa politikai irányultságát. Ez táplálja a jelentés szerzőinek aggodalmait.
Ma ugyanis azt látjuk, hogy Németországban a legnépszerűbb párt a radikális jobboldali AfD. Franciaországban a válságból való kilábalás egyetlen megoldását Marine Le Pennek hívják. Lengyelországban pedig a háború, a fenyegetettségérzet és a gazdasági nehézségek a brüsszelita Tusk-kormány hitelét nullázzák le, és az ellenzéki konzervatív PiS adta a köztársasági elnököt.
Hazugságok vannak a jelentésben Magyarországról
Az ECFR jelentése Magyarországot a Trump-féle MAGA (Make America Great Again) fő bástyájaként mutatja be. Ez persze tényszerűen nem igaz.
Orbán Viktor és a magyar kormány évek óta szorgalmazta, hogy az EU függetlenítse magát az amerikai védernyőtől és csökkentse kiszolgáltatottságát. A magyar kormányfő nagy reményeket fűzött a PESCO katonai együttműködéshez, amit az amerikai kaszáltak el, és a nyugat-európaiak hagyták. Most, hogy Washingtonban nem globalisták ülnek, Európa globalista vezetői hirtelen európai autonómiáról beszélnek – csak épp már sem lehetőségük, sem erejük nincs a létrehozásához.
Magyarország sürgette Európát, hogy alakítson ki stratégiát a háború befejezésére, mert ha nem teszi, akkor az USA fogja megtenni helyette. Brüsszel erre nem volt hajlandó, így Orbánnak megint igaza lett. Most Európa azon méltatlankodik, hogy az amerikai elnök semmibe veszi őket – holott Brüsszel maga tehet erről a helyzetről.
Magyarország szorgalmazta, hogy alternatív energiaforrások felé forduljon Európa. Például a román fekete-tengeri gázlelőhely ilyen volt. Azt a projektet megint az amerikaiak gáncsolták el. Mivel Brüsszel kizárólag a nyugat-európai érdekeket nézi, gyakorlatilag azért neheztel Közép-Európára, mert az nem hajlandó tönkre menni egy rossz európai stratégia miatt. Persze, összeomlasztani néhány kis országot Brüsszelben még mindig elfogadhatóbb, mint beismerni az alkalmatlanságukat…
Szlovákia is szerepel a jelentésben
A problémák közé sorolta az ECFR jelentése Robert Ficot is, aki a szlovákiai „trumpisták” fő támasza (a szerzők megfogalmazásában). A brüsszeli agytrösztök szerint Fico „örömmel használja az EU-t bűnbaknak”. Fico mellett Giorgia Meloni olasz miniszterelnökről is azt írta a jelentés, hogy „az euroszkeptikus retorikát keverik a brüsszeli pragmatizmussal”.
Mi azért hozzátesszük, hogy Robert Fico elég kesztyűs kézzel bánik az EU-val. Az, hogy az EU rossz döntéseire könnyű rámutatni, nem a szlovák kormányfő hibája.
Mindazonáltal érdemes kiemelni, hogy a brüsszeli agytrösztöknek az jobban fáj, hogy Fico nem hajlandó segíteni Magyarország szavazati jogának felfüggesztésében (abban az esetben ugyanis Ukrajna uniós felvétele, Európa eladósítása, a fegyverkezés és a háború felpörgetése egy csapásra megoldhatóvá válik).
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Mark Schiefelbein
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
