A mai magyar politika szerénységre neveli az iránta érdeklődőt. Hiába állítjuk gyakran, hogy bennünket már nem lephet meg senki és semmi, napi szinten érkeznek újabb és még újabb meghökkentő fordulatok. Pedig ha alaposabban belegondolunk: ezek többsége nem váratlan, ellenkezőleg, nagyon is illeszkednek a „mindent lehet, mindent szabad, mindent muszáj” típusú fideszista logikákba. Minden fokozható. Egyrészt. Másrészt: semmi sem drága. Ha bármiről úgy sejtjük, fokozhatatlan, egykettőre kiderül újfent: hatalmasat tévedtünk. A józan észnek, az elvi-erkölcsi megfontolásoknak régóta nem osztanak lapot mifelénk. Csak a siker számít, és a siker támogatókban és szavazatokban mérendő.
Amikor a pécsi polgármester néhány napja gusztustalanul nekirontott a baranyai város civiljeinek, az jutott eszembe: nahát, túlkompenzál szegény feje. Érthető, hiszen tudjuk jól, hogy pocsékul menedzseli a várost, milliárdokat bukik el, fenemód elégedetlen vele a szigorú felső vezetés. Megpróbál tehát visszajönni valahogy a politikai semmi torkából. Köztünk szólva: röhejesen naiv voltam. Haladéktalanul felbukkant ugyanis Páva Zsolt nyomában a maga dinamikus lépteivel és fényes szavaival Kósa Lajos, és úgy leápolta a debreceni „sorosistákat”, hogy kő kövön nem maradt. Ezzel sem volt vége, előugrott a székesfehérvári díszletek közül a fékezhetetlen agyvelejű Cser-Palkovics András – komplett csapatával karöltve –, hogy egy halált megvető határozattal ő is megvédje szűkebb pátriáját a betelepítésszervező irodáktól. A habot a migránstortára ebben a körben Szita Károly kaposvári polgármester, a Megyei Jogú Városok Szövetségének fideszes elnöke tette fel, aki sajtótájékoztatóján hazánk összes szóba jöhető településvezetőjét ellenállásra és kitartó harcra biztatta – mármint ezekkel a „bevándorlásszervezőkkel” szemben.
Hogy Szita Károly és harcostársai honnan vették, hogy a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által finanszírozott vidéki civil szervezetek célja-feladata hazánk elárasztása lenne arabusokkal és négerekkel? Egyrészt az ujjából szopta – ahogy azt a kampány eddigi fejezetei során is megszoktuk. Másrészt ez nem számít. Mint a Magyar Nemzet vonatkozó kérdéseire (nem) válaszolta: jobb félni, mint megijedni.
Akkor torpanjunk meg itt egy pillanatra. Szándéka ellenére a városvezető tűpontosan rátapintott a lényegre. A történet erről szól, ez a lehető legkonkrétabb üzenete: Reszkessetek, magyarok! Nem számít, hogy fenyeget-e benneteket bármi is közvetlenül. Tök mindegy, hogy az általunk műgonddal konstruált mátrix köszönőviszonyban sincs a valósággal. A cél: érezzétek fenyegetve magatokat. Jobb félni, kedves választók, mint megijedni, és mi megvédünk benneteket ügyesen. Ha ránk szavaztok. A sulykolás fegyvere a kezünkben van, és nem átalljuk használni.
Páva Zsolt nem kompenzált semmit. Kósa Lajos nem véletlenül szegődött a nyomába. Az ugribugri Cser-Palkovics a rá kiosztott szerepnek sietett megfelelni. Szita Károly komoly és felelősségteljes feladatot kapott. Hamarosan bizony felsorakoznak mind a többiek is, Orbán Viktor valamennyi katonája, egytől egyig. A forgatókönyvbe mindenkit beleírtak.
http://mno.hu/
A kampány élesre vált, a problémát – vagyis a témát, minthogy a probléma ebben a formájában, így felöltöztetve-eltorzítva nem létezik – el kell vinni a vidéki emberekhez. Kevés, amit a szemérmetlenül hazudozó hírműsorokban tudunk mutatni. Nem csak kevés, messze is van. Soros György is messze van. Az arabusok meg a négerek is messze vannak, és olyan egzotikusak! Úgyhogy ki kell jelölni az ellenségeket helyben. Kijelölni, majd megsemmisíteni. Nagy szerencse, hogy egyelőre csak politikailag.
Eddig már értem. De azután mi jön vajon? Szerényen és kíváncsian várom a további meglepetéseket. Kár, hogy a legkevésbé sem bizakodva.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.21.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
