Említettük már a barlang és a szív szimbolikájának közeli kapcsolatát, amely magyarázatot ad a barlang mint spirituális centrum beavatási funkciójára. Valójában a szív lényegét tekintve a centrum egy szimbóluma, legyen az a létező vagy – ezzel analógiában – a világ központja, attól függően, hogy mikrokozmikus vagy makrokozmikus tekintünk rá. E kapcsolat miatt természetes, hogy ugyanezt a jelentést kell kötnünk a barlanghoz is; de ez a szimbolikus kapcsolat e ponton bővebb magyarázatot követel.
A „szív barlangja” egy jól ismert tradicionális kifejezés. A szanszkrit guhaszó általánosságban „barlangot” jelöl, de a szív benső üregére is használják, következésképpen a szívre magára is. Ahogyan ezt máshol kifejtettük, [1] a „szív barlangja” az a vitális centrum, amelyben nemcsak a jivātmā, hanem a kondicionálatlan ātmā is lakik, amely a valóságban azonos magával brahmannal. A guha szó a guh gyökből ered, amelynek jelentése „takar”, „titkol”, „rejt”, és ugyanezt jelenti egy másik hasonló gyök, a gup, s az ebből képzett gupta, amely minden olyan dolgot jelöl, melynek titkos karaktere van, mindent, ami külsőleg nem megnyilvánuló. Ez egyenértékű a görög kruptos-szal, amelyből a „kripta” szó származik, és ami rokon értelmű a barlanggal. Ezek az ideák kapcsolódnak a centrumhoz, amennyiben azt a legbensőbb, következésképp a legrejtettebb pontnak tartjuk. Ugyanakkor a beavatási titokra is utalnak, önmagában és – amennyiben annak a helynek a természete jelképezi, ahol végrehajtják a beavatást – egy rejtett, „eltakart” területként, [2] amely elérhetetlen a profánok számára, akár úgy, hogy egy labirintusrendszerrel megakadályozzák a belépést, akár máshogy (gondoljunk a Távol-keleti beavatások „ajtó nélküli templomaira”), és amire mindig úgy tekintettek, mint a centrum egy formájára.
Másfelől megjegyzendő, hogy ez a rejtettség vagy titkosság, amely meghatározza a spirituális centrumokat vagy figuratív ábrázolásaikat, magában foglalja azt, hogy a tradicionális igazság többé nem elérhető a maga teljességében minden ember számára egyenlően, ami a jele az „elsötétedés” időszakának, legalábbis relatív értelemben. Ez lehetővé teszi a számunkra, hogy egy ilyesfajta szimbolizmust a ciklikus alászállás folyamatában elhelyezzünk; de ez az a pont, ahova még visszatérünk részletesebben, amikor a hegy és a barlang közti kapcsolatot vizsgáljuk, minthogy mindkettőt a centrum szimbólumainak tekintjük. Pillanatnyilag azt mutatjuk ki ebben az összefüggésben, hogy a szív ábrája egy lefelé mutató háromszög (a „szív háromszöge” egy másik tradicionális kifejezés); és ugyanez az ábra jelzi a barlangot, míg a hegyet vagy a vele megfelelésben álló piramist fordítottan, egy felfele mutató háromszögként ábrázolják. Ez azt mutatja a számunkra, hogy ez egy olyan kapcsolat, amely ellentétes, másfelől kiegészítő jellegű. A fordított háromszögekként ábrázolt szív és barlang reprezentációjának témájában hozzá kell tennünk, hogy ez egyike ama eseteknek, amelyekhez egyértelműen nincs köze semmiféle „fekete mágiának”, a teljesen elégtelen szimbolikus ismeretekkel rendelkezők túlságosan is gyakori állításai ellenére sem.
Térjünk vissza ahhoz, hogy mi van elrejtve a hindú tradíció szerint a „szív barlangjában”: ez a létező princípiuma, amely – az elrejtettség eme állapotában és a megnyilvánulás szempontjából – a legkisebbhez hasonlatos (a dahara szó, amely azt az üreget jelöli, ahol [princípium] lakozik, szintén a kicsinység fogalmával azonos), miközben valójában ez az, ami a legnagyobb, akár csak a pont, amely térbelileg infinitezimális [határtalanul kicsi], sőt nulla, miközben ez az a princípium, aminek révén az egész tér létrejön, vagy akár az egyes szám, ami a többihez képest a legkisebbnek mutatkozik, mégis principiálisan mindet tartalmazza, és létrehozza magából az egész véget nem érő sorozatot. Itt ismételten egy inverz kapcsolat kifejeződését látjuk, amennyiben a princípiumot két különböző szempont szerint vizsgáljuk; az extrém kicsinység szempontja a princípium rejtett és „láthatatlan” állapotára utal, amely a kérdéses létező számára még csak „virtualitás”, de amely az ő spirituális kibontakozásának kezdőpontja lesz; és valóban itt megy végbe a kibontakozás kezdete (initium), amely közvetlenül kapcsolódik a beavatáshoz a kifejezés etimológiai értelmében; és pontosan ebből a szempontból mondható a barlang a „második születés” helyének. Ebben az összefüggésben a következőhöz hasonló szövegeket találunk: „Tudd, hogy Agnī, aki az örökkévaló (principiális) világ alapja, és akin keresztül ez a világ elérhető, a szív titkos barlangjában lakozik”, [3] amely a mikrokozmikus rendben a „második születésre” utal; és amely a makrokozmikus rendre váltva, egy analógia alapján, egybevág az Avatára születésével. [*]
Említettük már, hogy az individuális megnyilvánulás szempontjából a jivātmā, principiális szempontból pedig a kondicionálatlan Ātmāvagy Paramātmāis a szívben lakik; a különbség az individuális és a principiális között nem több egy illúziónál; ez csak a megnyilvánulás tekintetében áll fenn, de az abszolút realitásból tekintve azonosak. Ők azok, akik „mindketten a szív titkos barlangjában rejteznek”, és akikről ugyanakkor azt is mondják, hogy a „legfelsőbb magasságban tartózkodnak”, így a barlang és a hegy két szimbóluma itt újraegyesül. [4] A szöveg hozzáteszi még, hogy „árnyéknak és fénynek mondják őket Brahma tudói”; ez különösen a Nara-nārāyana szimbolizmusára utal, amiről ugyanezt a szöveget idézve az Ātmā-Gītával [5] kapcsolatban beszéltünk már: Nara, az ember, a halandó, aki a jivātmā, Arjunával azonos; és Nārāyana, az isteni vagy halhatatlan, aki a Paramātmā, Kṛiṣṇával azonos. Szó szerinti jelentésük szerint Kṛiṣṇaegy sötét színárnyalatra utal, míg Arjunaa világosságra, illetve jelentenek még éjszakát és nappalt, amennyiben úgy tekintünk rájuk, mint megnyilvánulatlanra és megnyilvánultra. [6] Egy pontosan ugyanilyen szimbolizmus jelenik meg a Dioscuros-ok [**] két féltekével való kapcsolatának tekintetében, amelyek közül az egyik világos, a másik sötét, ahogyan azt jeleztük a „kettős spirál” jelentésével kapcsolatban. [7] Másfelől e „kettő”, a jivātmā és a Paramātmā, az a „két madár”, amelyek „ugyanazon a fán élnek” (miként Arjunaés Kṛiṣṇa is ugyanazon a szekéren ülnek), és akikről azt mondják, hogy „elválaszthatatlanul egyesültek”, mert, ahogyan fentebb mondtuk, valójában egyek, a köztük lévő különbség pedig nem több, mint illúzió. [8] Meg kell jegyezni, hogy a fa szimbolikája lényegileg axiális, ahogyan a hegyé is; és a barlang, amennyiben úgy tekintünk rá, mint ami a hegy alatt vagy a hegyben van, szintén rajta van a tengelyen, ahol minden esetben, szempontoktól függetlenül a centrumnak lennie kell, mivel a centrumban egyesül az individuális az univerzálissal.
Mielőtt elhagynánk a témát, megfontolandó egy nyelvi szempont, amelynek fontosságát nem szabad túlbecsülni, mindazonáltal érdekes. Az egyiptomi hor szó, amelyből a Hōros ered, úgy tűnik, „szívet” jelent. Hōros ezért a „világ szíve” lenne, amely egy olyan megjelölésre utal, ami a legtöbb tradícióban megtalálható, és amely tökéletes összhangban van [a Tradíció] szimbolizmusával mint egésszel, már amennyire ez meghatározható. Első pillantásra talán csábító lehet a hor szó és a cor, a szív latin nevének összekapcsolása, annál is inkább, mert különböző nyelvekben a szívre utaló hasonló szógyökök megtalálhatóak akár hehezetes, akár gutturális kezdőbetűvel; ezért egyfelől hrid vagy hridaya a szanszkritban, heartaz angolban, Hertz a németben, és másfelől ker és kardion a görögben és cormaga (genitív cordis) a latinban. De a közös szógyöke ezeknek a szavaknak, az utolsót is beleértve, valójában HRD vagy KRD, ami aligha áll fenn a horesetében, ezért itt nem a közös szógyökök esetéről van szó, hanem csak egyfajta fonetikus egyezésről, ami ennek ellenére feltűnő. Habár van itt valami, ami talán még figyelemreméltóbb, és mindenesetre közvetlenül kapcsolódik tárgyunkhoz: a héberben a het [ח] betűvel írt hor vagy hūr„barlangot” jelent; ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy van etimológiai kapcsolat a héber és az egyiptomi szavak között, habár az igazat megvallva lehet, hogy egy többé-kevésbé távoli közös eredetük van, mindazonáltal bárhogy is legyen, nem kevésbé megfontolandó érdekesség, tudván azt, hogy nincs olyan dolog, hogy véletlen. Ahogyan ez sem az: a héberben, ezúttal hēvel [ה] írt, hor vagy har „hegyet” jelent; mivel a hehezetes hangok közé tartozó het, a hēnek a megerősítése vagy megkeményítése, mintha összesűrűsödne, és mivel a het sokkal inkább kifejezi önmagát ideografikusan, határt vagy körülzárt helyet jelölve, látható, hogy a két szó közötti szoros kapcsolat a barlangra utal mint olyan helyre, amely be van zárva a hegybe, és csakugyan, szó szerint éppúgy, mint szimbolikusan; és ez ismét visszavisz minket a hegy és a barlang közti kapcsolathoz, amit ezúttal részletesebben meg kell vizsgálnunk.
JEGYZETEK
[1] Az ember sorsa a Védánta szerint. Budapest, 1998, Farkas Lőrinc Imre Kiadó. 3. fej. (ld. Chāndogya Upaniṣad III: 14,3. és VIII: 1,1.) [„Az én (igaz) Önmagam a szívem bensejében kisebb, mint egy rizsszem, kisebb, mint egy árpaszem, kisebb, mint egy mustármag, kisebb, mint egy kölesszem, kisebb, mint egy kölesszem belseje. Az én (igaz) Önmagam a szívem bensejében nagyobb, mint a Föld, nagyobb, mint a Köztitér, nagyobb, mint az Ég, nagyobb, mint ezek a világok (együtt).” „E Brahman-várban van egy hajlék, egy kicsiny lótuszvirág, s abban van egy kicsiny belső tér. Ami a belsejében van, azt kell felfedezni, azt kell megismerni.” A jelen cikk Upanisadokból vett idézeteihez az alábbi fordításokat vettük segítségül: Pál Dániel (ford. és szerk.): A klasszikus Upanisadok. Budapest, 2011, Filosz. Valamint Fórizs László (ford. és szerk.): A klasszikus Upanisadok II. Budapest, 2016, Filosz. – A fordító megjegyzése.]
[2] Vö. az être à couvert (titokban lenni, biztonságban lenni) szabadkőműves kifejezéssel.
[3] Kaṭha Upaniṣad I: 14.
[*] [Érdekes lehet ebből a szempontból megemlíteni, hogy bizonyos megközelítések szerint Krisztus barlangban született, és szintén a barlang az, ahova halála után elrejtik, és ahonnan teste eltűnik, vagyis ez az a pont, ahol belép a földi-emberi világba, és szintén ez az a pont, ahol elhagyja a megnyilvánult állapotot. – A fordító megjegyzése.]
[4] Kaṭha Upaniṣad III. 1. Vö. Brahma Sūtrák I: 2,11–12.
[5] [Le Voile d’Isis, 1930. március. Magyarul: Tradíció. Debrecen, 2000, Kvintesszencia. 197–200. o.]
[6] Vö. A. K. Coomaraswamy: The darker side of the dawn. Valamint Angel and Titan, an essay on Vedic ontology.
[**] [A tojásból született, „kísértetiesen hasonló” ikertestvérekről, Castorról és Pollūxról (vagy Poludeucēs-ről), Zeus fiairól van szó, akik közül előbbi halandó, míg utóbbi halhatatlan. Róluk kapta a nevét az Ikrek csillagkép két legfényesebb csillaga. – A fordító megjegyzése.]
[7] A nagy triád. Budapest, 2007, Arcticus. 5. fej. 35–40. o.
[8] Mundaka Upaniṣad III: 1,1; Śvētāśvatara Upaniṣad IV: 6.
Forrás: René Guénon: The Heart and the Cave. In Fundamental symbols: The Universal Language of Sacred Science. Cambridge, 1995, Quinta Essentia. 145–148. o.
Angolból fordította Gődény Jonatán
Forrás:traditioetrestauratio.blogspot.com
Tovább a cikkre »
