Csütörtökön este a bősi Csemadok-házba várták az írót, Fóthy Jánost, hogy az Elmondom hát mindenkinek című könyvéről beszéljen, mutassa be a közönségnek.
Délután derült ki, hogy a szerző betegség miatt nem tud megjelenni. Molnár Ilonára, aki egyébként is vezette volna az estet, hárult a könyv bemutatása. Nagy Anikó, a bősi Csemadok-alapszervezet elnöke nyitotta meg a könyvbemutatót, s köszöntötte Fóthy János könyvének bemutató előadóját, Molnár Ilonát, aki a szerzővel több, mint harmincéves barátságot ápol.
Eredeti szakmáját tekintve Fóthy János állatorvos, és egyben háromkötetes szerző. Ennek a harmadik kötetének az előszavában írja:
„Megírom életem történetét annak társadalmi és politikai hátterével, amely a 20. század negyvenes éveitől a 21. század húszas éveinek kezdetét is felöleli.”
E gondolatot megragadva Ilona ajánlja történelmi órák segédanyagaként. A Trianon óta elszakított felvidéki magyarság a túlélésért, a megmaradásáért harcol. „Számomra kegyelem, hogy a Kárpát-medencébe születtem, hogy magyar vagyok és magyarul beszélek” – írja könyve elején Fóthy János.
Rengeteg viszontagságot megélt Fóthy János, egyik nagyapját sem ismerhette, mivel a háborúban életüket vesztették. Sajnálatos módon a második világháborúban az édesapja is odaveszett. Édesanyja társ nélkül maradt a két gyermekkel. Az idősebb fia tizenöt évesen vette át a családi gazdaságuk vezetését, paraszti munkát. János, a fiatalabb gyermek két év kihagyással folytatta alapiskolai tanulmányait, mert édesanyja arra várt, hogy újra megnyíljanak a magyar iskolák, de két év eltelte után harmadikosként szlovák iskolában kellett tanulnia addig, amíg az 1948/49-es tanévben már az újból megnyílt magyar iskolába ment át. Az ötödik osztály befejezése után a hatodikat már Zselízen folytatta, itt fejezte be 1953-ban alapiskolai tanulmányait.
Az élet adta nehézségek a továbbtanulására is kihatottak, mivel bátyját behívták sorkatonai szolgálatra, így neki kellett átvennie az otthoni gazdálkodást, ami nagy próbatétel volt számára. Tizenhét éves volt, amikor bátyja leszerelt a katonaságtól. Akkor döntött úgy, hogy a Komáromi Mezőgazdasági Technikumban (a Gadócon működő későbbi mezőgazdasági szakközépiskolában) folytatja tanulmányait. Életét meghatározó, befolyásoló évek voltak ezek, ahol életre szóló barátságot kötött a búcsi születésű Gál Sándorral, a későbbi József Attila-díjas költővel, Madách Imre-díjas íróval. Ott ismerte meg Sípos Márta osztálytársát is, későbbi feleségét, akivel mai napig együtt élnek somorjai házukban.
Nagy hatással volt rá az akkori osztályfőnöke, Rezső bácsi, aki ballagáskor azzal bocsátotta el a diákjait:
„Legyetek olyan magyarok, mint Arany János volt. Szeressétek úgy a magyar népet, mint ahogy Petőfi Sándor szerette. Tudjatok lelkesedni úgy, mint Vörösmarty Mihály tudott, aggódni, ahogy Ady Endre tudott, és szenvedni úgy, mint József Attila tudott.”
A volt osztályfőnökének a hatására, késztetésére a brünni Állatorvosi Egyetemen tanult tovább és szerzett állatorvosi diplomát kitartó, mindennapi éjfélig tartó rendszeres tanulással és minden nyáron folytatott sokféle fizikai, későbbiekben szellemi munkával. A mai ember számára nagy tanulság, hogy a szegény paraszti sorból származó, anyagi támogatás nélküli, magyar nyelvű iskolát végzett fiatalember cseh nyelven tanult és lett állatorvossá. Miközben mind a mai napig kitartott amellett, hogy a legfontosabb az anyanyelv megtartása, az anyanyelven szerzett alap- és középiskolai tudás. A könyvében is azt írja: „…a nyelv jellem.” Az átélt történések az egyetemista éveit is meghatározták. Élvezetes nyelvezete sok helyen humorosan megírt valódi, megtörtént eseményekből táplálkozik. Nemegyszer kitér arra is, hogy a hit ereje nagyon sokszor megtartotta őt élete folyamán a nehéz helyzetekben, melyekben jócskán volt része, gyakran életveszélyben is. Szó esik arról is, hogy az Öt év Afrikában című könyvéből a főbb állomások, azok legizgalmasabb részei bekerültek ebbe a könyvébe is. Algériában rendkívüli helyzeteket produkált az öt évet töltött időszak, túlélte a veszettséget, egy ló rúgását. Lehetősége volt megismerni, hogyan élik meg a helyiek a születést, a házasságot, hogy fogadják a halál bekövetkeztét. Kevés külföldi állatorvos dolgozott akkoriban azon a részen Algériában, a fővárostól, Algírtól pár száz kilométerre, ahol Fóthy János végezte állatorvosi munkáját. Ezért naponta akár 500 km-t is kellett utaznia.
Rendkívül izgalmas élményekben lehet része e könyv olvasójának. Még azután is, amikor letelt Fóthy János öt évi algériai tartózkodása, munkája. Hazatérése után a szakmájában helyezkedett el.
A továbbiakban részletes képet kapunk a rendszerváltásról, a nyelvtörvényekről, a kettős állampolgárság kurdarcáról is. Somorja alpolgármestereként kezdeményezője, mozgatórugója volt a Somorjáról kitelepített, deportált honfitársak 1997. szeptember 7-én, Somorján megtartott megemlékező találkozójának határon innen és túlról.
Úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy sajnálatos módon Fóthy János jelenlétét nem tudtuk pótolni, de a könyv iránt érdeklődő, szép számban megjelent bősi és a környék falvaiból érkező közönség figyelemmel kísérte Molnár Ilona élménydús könyvbemutatását.
Mészáros Angelika/Felvidék.ma/Fotó: Mészáros Péter
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
